Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-137
31(J 137. országos illés márczius 5. 1870. szomorú állapotát jellemezni , hanem igenis akarom annak okát, mondhatni f'őokát röviden érinteni, mert ezen oknak megfontolása talán sok aggodalomnak elejét fogja venni s talán a lehető segedelmet is világosabban meg fogja mutatni s egyátalában megnyugvást képes szerezni. (Helyeslés.) A mi helyzetünknek nehézsége különösen abban fekszik, hogy törvényhozásunk egészen más tényálladékot lát maga előtt az igazságszolgáltatás jogkörében, mint valaha egy törvényhozás, a mely átfogó munkálatokra készült, maga előtt látott. Ha áttekintjük azon átfogó nagyszerűbb törvényhozási munkálatokat, melyek ez ideig létesültek, azt látjuk, hogy a nagyobb codifieationális munkálatok csak a czélból teljesíttettek, hogy a létező joganyag világosabban elöállitassék, hogy a meglevő jogszabályok jobb szervezetbe, jobb rendbe hozva, összefoglalva, világosabb áttekintés végett egybefoglaltassanak. Ez volt eddigelé többnyire a czél: nem változtatni a jogállapoton, hanem csak rendezni azt. A jog rendezése volt az előttem ismeretes valamennyi , kivált magánjogi törvényhozások föladata. így például a franczia code. melyet ma Hódossy t. barátom megemlített, nem más czélból alkottatott, minthogy a Francziaországban divatozó két különböző jog. t. i. római jog. — az u. n. droit écrit. — és a szokás-jog , mely Francziaország északi részében divatozott, a eoutumes egybefoglaltassanak, franczia nyelven előadassanak, e mellett pedig a forradalom alatt érvényre jutott egynémely politikai reformeszmék létesíttessenek. Ámde a politikai reformok nem képezik a törvénykönyv készítésének nehézségeit ; a törvénykönyv készítésének nehézségeit épen azon technikai részletek képezik, melyeknek helyes megállapításától a törvénykönyv érdeme függ. Hogy ez ugy van. azt épen a franczia törvénykönyv mutatja, mert a franczia törvénykönyvben épen a politika elvei jelesek, ezek szereztek neki átalános elterjedést és elismerést, holott annak technikája a legroszabb minden létező törvénykönyveké közt. mit az is bizonyít, hogy paragraphusainak nagyobb része immár el van mellőzve. Bocsánatot kérek, hogy erre egy-egy fölszólalás által indíttatva, kiterjeszkedtem. Mondottam, hogy azon törvénykönyveknél, melyeket ismerünk, a főczél az volt, a létező joganyagot világosabban kifejezni, jobban formulázni. Ez volt a porosz Landrecht-nél, az osztrák polgári törvénykönyv készítésénél és a zürichi törvénykönyv szerkesztésénél, a főczél. Mindenütt azt látjuk utasításul adva, hogy mindenekelőtt a létező joganyagot vegyék föl a törvénykönyvbe, vagyunk-e mi azon helyzetben ? Adhatjuk-e mi, ha utasítást akarnánk adni a törvénykönyv készítőinek, azt az utasítást : vegyétek föl a törvén3 T könyvbe a létező jogot ? Bizonyára, t. ház, ezen utasítást nem adhatnék. Már az 184S-ki törvénjmozás is adott utasítást épen a polgári törvénykönyv készítésére nézve, de nem azon utasítást, hogy a létező jog alapján czélszerüen rendeztessék a törvénykönyv, hanem, hogy készíttessék törvénykönyv az ősiség eltörlése alapján; s hozzá lehetett volna még tenni: az adomány rendszer, az urbériség, a rendi különbözetek — és még sokat tudnék fölhozni, de mindenütt kénytelen volnék odatenni — eltörlése alapján. A törvénykönyv szerkesztésének nehézsége tehát abban fekszik, hogy létező jogunk, a mint 1848-ig fejlődött, az e században hozott reformtörvények által annyira alá van ásva; annyira el van törölve, hogy annak maradványaiból az anyagot esszeállitani nem lehet. Es így azon helyzetben van törvényhozásunk, hogy saját hazai jogéletünk nem nyújtván arra elégséges támpontot, kénytelenek vagyunk a joganyagot,—mivel azt egy ember nem produkálhatja, hanem az az élet productuma, — kölcsönözni. A kölcsönzésnek pedig két neme van; az egyik közvetlen és változatlan átvétel, a másik eredetiségre és önállóságra törekvő kölcsönzés. A ki elhatározza magát arra, hogy egyszerűen átvegyen valamit, gyorsan segíthet magán. Ha meg tud valaki azzal barátkozni, hogy a létező idegen törvénykönyveket lefordítsa: rövid két év alatt tán mindenféle törvényeket fog birni. Megjegyezte épen Irányi Dániel és minap különösen Dietrieh képviselő ur, hogy 3 év alatt ő egymaga is képes volna mindenféle törvényeinket eodificálni. Lehet, hogy elvégezheti ezen idő alatt, ha egyszerűen lefordítja számunkra a jelesebb külföldi törvénykönyveket, de máskép nem. Méltóztassanak meggondolni uraim, hogy midőn az osztrák kormány az osztrák polgári törvénykönyvet számunkra behozni akará, annak csak egyszerű fordítására is több figyelmet, hosszabb időt fordított, és csakugyan egy törvénynek egyszerű fordítása is nehéz munka, annálinkább eredeti törvényt hozni és eodificálni; ez még sokkal nehezebb, rendkívül nehéz munka: minthogy nemcsak a törvény tartalmára, hanem még a szószerkesztésre nézve is nsgj figyelem fordítandó, mert egyetlen egy szónak eltévesztése a legnagyobb károkat okozhatja s a legnagyobb zavarokat idézheti elő. Ha mi tehát nem akarjuk egyszerűen csak elsajátítani más nemzetek törvényeit ; ha mi a törvények hozatalánál az önállóság terére akarunk lépni; ha mi egy törvénykönyvet akarunk előállítani, mely nemzetünk sajátságainak s szokásainak megfeleljen; ha azt akarjuk, hogy tör-
