Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-136

2g4- 136. országos ülés márczius 4. 1870. ellenben elegendő volna 3 tag egy osztályra, akkor 12 osztályban ülésezhetne a legfőbb tör­vényszék, és igy a perek gyorsítására nézve 150°/o-et nyernénk. Ezt, t. ház, nézetem szerint annál inkább lehetne behozni, mert ha valahol, akkor a leg­főbb törvényszéknél fel kell tennünk az egyes bíróról, hogy képes megfelelni a kívánal­maknak. A második észrevétel, melyet tenni akarok, szintén a perrendtartásban leli indokát. A perrendtartás szerint a legfelsőbb tör­vényszék tagjai is köteleztetnek perek előadásá­ra. — Megvallom, t. ház, hogy én az előadói tisztet a bírói hivatással megegyeztethetőnek nem tartom. — (Helyeslés hal felől.) Az kétség­telen, hogy nálunk még nem jött el azon idő, a midőn a perek előadását azokra lehetne bizni, a kiket az természetszerűleg illet, t. i. a felek ügyvédeire. — Akkor lesz nálunk az eljárás tö­kéletes, ha a bírónak semmi köze sem lesz a perek előadásához, hanem előadják a pereket magok a peres felek. — Azonban ez iránt most nem akarok indítván}^ tenni; elégha megpendítet­tem az eszmét. Hanem azt gondolom, mégis a legfelsőbb bíróságok tagjait bár mi módon föl kellene menteni az előadástól, mert nem szen­ved kétséget, hogy azoktól, a kik a legfelsőbb polczon bírói helyeket elfoglalnak, megkívánható, hogy mint legfelsőbb törvényszéki birák, nagy szakismerettel biró, kitűnő és érdemeket szerzett férfiak legyenek. Már pedig, t. ház! az ily fér­fiak nem igen szeretnek kettős kötelességet tel­jesíteni ; különösen azt is megkívánható misze­rint azt is tekintetbe kell venni, hogy az ily férfiak meglehetős előrehaladott korában vannak az életnek, a kiknek, azt hiszem, elég, ha a csen­des bírói székben ülve, megbirálják, megfontolják az elébök terjesztett peres ügyeket. Én tudom, t. ház, hogy a jelen időben is történt oly eset, a hol ezen körülmények fön­állása miatt a legfőbb törvényszék meg volt fosztva egy oly egyéntől, a ki kétségkívül az or­szág hasznára leendett. A tavali kinevezések közt volt egy uri ember — nekem iskolatársam — ki szakképzettsége, jelleme és érdemeinél fogva egyik legjelesebb tagja lett volna a legfőbb tör­vényszéknek, — és mégis mivel szembajban szen­ved, nem volt képes elfoglalni kinevezési helyét, mert referálni kellvén neki, szembaja miatt nem képes tollhoz nyúlni; de mint biró helyén lett volna. Látom továbbá, t. ház, hogy itt a fogal­mazó ezim alatt előfordulnak oly hivatalbéliek, a kik — ha nem csalatkozó m — ugyanazon tisz­tet végezik, mint az előadók; mert én nem tu­dom, hogy mit fogalmazhatnának egyebet, mint a perek kivonását; tehát ez csak munkaszapo­ritás, mert ha a bírákat illeti az előadás, akkor az illető biró nem veheti át minden megvizsgá­lás, átdolgozás nélkül a fogalmazó munkáját, hanem kötelessége a pert sok időveszteséggel ép ugy áttanulmányozni, mint tette azt az illető fogalmazó. Annálfogva nem inditványképen hozom ezt föl, hanem egyszerűen ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe, és bátor vagyok fölhívni a t. ház figyelmét is arra, ha vajon nem volna-e czélsze­i rü oda törekedni, hogy 7, illetőleg 5 biró helyett | 3 biró lenne elég egy osztályülésben, a legfőbb | törvényszékek bírái pedig mentessenek föl az j előadás kötelességétől. [Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügy­miniszter: T. ház! Tisza Kálmán képviselő urnák teljes igaza van, midőn szabályszerütlen­nek tartja azt, hogy vannak némely állomások a legfőbb törvényszéknél, melyek névleg ugyan be vannak töltve, de tényleg elfoglalva nincse­nek. Azonban ezen abnormitásnak oka nem én bennem, hanem az átmeneti korszaknak nehéz­ségeiben fekszik. Például egy igen kitűnő tag nem foglalhatta el helyét a semmitőszéknél azért mert igen fontos hivatást teljesít a miniszterel­nök ur mellett, és ott még nem sikerült őt pótolni. Ez okból halasztási időt adtam neki ál­lomásának elfoglalására. E halasztási idő később meghosszabbíttatott; de legutóbb január elején kénytelen voltam az illetőnek kijelenteni, hogy azon esetben, ha e fontos helyét a semmitő­széknél május elején el nem foglalná, kénytelen volnék a/t ugy tekinteni, mintha állomásáról le­mondott volna. Tehát biztosithatom az igen t. képviselő urat, hogy vagy elfoglalja állomását május eleién, vagy pedig be fogom tölteni állo­mását más által, ugy fogván őt tekinteni, mint­ha lemondott volna. Mi az igazságügyminiszteri államtitkár ur ügyét illeti, a mit Móricz Pál tisztelt képviselő ur is felhozott, s melyre nézve némileg szemrehá­nyást tett nekem, hogy én baráti érzelmeimet az állani érdekei rovására érvényesítem az által, hogy én tisztelt barátom számára az ország leg­főbb törvényszékénél egy állomást föntartottam : arra kénytelen vagyok megjegyezni, t. képviselő­ház! hogy valóban nem én tettem barátságot az én t. barátommal az államtitkár úrral, midőn őt fölkértem ezen állomás elvállalására; hanem ellen­kezőleg ő tette nekem a legnagyobb barátságot, (Közbeszólás bal felől: Az hörülielől egyre megy.) melyért neki egész életemen át le leszek köte­lezve, hogy ő, — noha hosszú habozás után — ezen állomásra vállalkozott, és valóban kitűnő tehetségeit az állam szolgálatára fölajánlotta, egy úttal pedig lemondott korábbi állásának sokkal ju-

Next

/
Thumbnails
Contents