Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

276 135. országos Blés márczius 3, 1870. dalom! 7 hónap múlt el, és a t. miniszter ur nem méltatta figyelemre interpellatiomat, hogy az ő ellenében fölállított vádakat megczáfolta volna a ház, a haza s Európa előtt, hogy a mulasztás nem a minisztériumnál történt, hogy egészséges helyre nem szállíttatott Böszörményi, hanem azon súlyos vád mai napig is a miniszter ur vállait terheli. Annál fogva én ezen költségeket, melyek most tárgyalás alatt vannak, mint olyanok, melyek részint már képviselőtársaim által részben megtámadva vannak, és azoknak a haza elleni veszélyessége kimutatva van, részint olyanok, melyek oly tőrvények alkotását idézik elő, melyek a czélnak meg nem felelnek a hazában, részint olyanok, melyek a börtönrendszer fentartásával magának a humanismusnak ellenségei: én kereken meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső bal felől.) Hodossy Imre: T. ház! Azt hiszem, senki sem mondhat ellent azon t. képviselő uraknak, a kik azon nézetet nyilvánították, hogy igazságszolgáltatásunk jelenlegi állapota tarthatatlan, hanem engedjék meg nekem azon nézetemet nyilváníthatni, hogy ezen állapoton, a mely mindnyájunkat egyiránt nyom, valamint egyes esetekre alapított reeriminatiókkal nem, úgy az által sem fogunk semmit sem segíteni, ha tán egyes institutióknak kirivó bajain kivételesen változtatni akarunk; ez utat czélravezetőnek nem tartom azért, mert bajaink onnét erednek, hogy a mi egész jogrendszerünk, a mint magánjogunk tekintetében fenáll, rósz, korhadt, heterogén elemekből van összeállítva, ugy hogy azokon a legügyesebb bíráknak is eligazodni alig lehet. Miután tehát én — mint mondtam — nem tartom czélszerűnek az egyes eseteknek itten való megvitatását, sem egyes institutióknak kárhoztatását : nem is fogok felelni, és nem fogok bocsátkozni azokba, melyeket egyes képviselő urak eddig ily irányban felhoztak. Nem hallottam senki részéről, hogy az hozatott volna fel az igazságügyi minisztérium ellen, hogy törvénytelenséget követett volna el, mindenki csak azt hozta fel, hogy a fenálló institutiók alkalmazása által méltatlanságot vagy más valami kellemetlenséget idézett elő; miután pedig ez épen jogrendszerünk jelen állapotából folyik, én csak azt óhajtanám: oda törekedjék wgj az igazságügyi miniszter, mint ezen képviselőház is, hogy egész jogrendszerünk tervszerüleg és gyökeresen minél előbb reformáltassék. Én tehát a codificatiót tekintem e legsürgősebb működési térnek, és erre óhajtanám én, hogy a főtekintet fordíttassék. Az igazságügyminiszter költségvetésének egy rovata alatt codificationalis munkálatokra kér megszavaztatni bizonyos összeget, erre nézve vagyok bátor én jelenleg indítványt benyújtani azon kéréssel, hogy ezt azon rovat tárgyalásánál szintén napirendre tűzni, addig pedig kinyomatni méltóztassék, hogy akkor tüzetesen hozzászólani lehessen. Jelenleg csak annyit akarok megjegyezni, hogy az igazságügyminiszter urnák épen ugy, mint a képviselőháznak összes törekvése az igazságszolgáltatás és igazságügyi törvényhozás terén meddő fog maradni mindaddig, mig csak nem lesz gondoskodva egy oly közegről, mely az alapszerkesztést és szakszerű revisiót sikeresebben eszközölje, mint azt a minisztériumban eddig fönálló osztály eszközölte, melynek én eddigi működését nem tartom czélravezetőnek. Ezen bajon indítványom által gondolok segíthetni. Ha méltóztatnak megengedni, egyszerűen felolvasom azt. (Halljuk!) „Hivja fel a képviselőház az igazságügyminisztert, hogy az igazságügyi codificatió idejére az egyes munkálatok tervszerű, rendszeres, egyöntetű és a műnyelvnek megfelelő szerkesztése czéljából eg}

r szaktudósokból álló codificationalis osztály állittassék föl, és ezen osztály rendeztessék be oly módon, hogy abba a rendkívüli erők is bevonathassanak és a munkálatok szerkesztése az eddiginél sikeresebb módon eszközöltethessék ; a mennyiben pedig ezen bizottmány szervezése rendkívüli költséget igényelne, a képviselőház felhívja a minisztériumot, hogy ezen tárgyban a képviselőház elé részletes költségvetést terjeszszen, és illetőleg póthitelt kérjen." Ismételve kérem, méltóztassék ezt kinyomatni és maga idején tárgyalás alá venni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik tehát ezen indítványnak kinyomatását elrendelni? (Kinyomatandó!) Tehát ki fog nyomatni, felvétele pedig a részletes vitánál fog megtörténni. Az átalános tárgyalásra senki felírva nem levén, az előadó és a miniszter urnák van még joga szólani. Ghyczy Kálmán: Ha az átalános tárgyalás már befejezettnek lenne tekintendő, akkor kénytelen volnék némely itt előadottakra néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Szívesen halasztottam volna megjegyzésemet azon időre, midőn a miniszter ur azok iránt, — melyeket itt felhoztak — nyilatkozott; azon esetre azonban, ha a miniszter ur nyilatkozata által — a mi fájdalom, már szokásba jött — a vita már befejezettnek volna tekintendő, nem kívánom elmulasztani annak megjegyzését, mit előadni kívánok. (Halljuk!) Azt, hogy igazságszolgáltatásunk ügye igen rósz karban van, azt hiszem, tagadni nem lehet, bizonyítani nem kell: mert a mindennapi tapasztalás bárkit meggyőzhet arról, hogy igazságszol-