Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

135. országos ülés márczius 3. 1870. 267 szaporítása czéloztaik. Minthogy azonban ezen intézkedés nem fog, mert nem képes, a bajon segíteni, bátorkodom ez iránt eltérő nézetemet röviden előadni. A perrendtartásnak igazságszolgáltatásunkra nézve egyik legkárosabb intézkedése az, mely Erdély kivételével egész Magyarország területére nézve, • egyetlenegy másodfokú felebbviteli bíróságot állított fel. Ha már akkor, midőn ezen bíróságoknak ily értelemben fölállításáról volt szó, nem tartottam a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás mai kívánalmairól táplált fogalmaimmal megegyezőnek azt, hogy egy 4000 mérföldnyi területen— nem is tekintve népünknek eredendő bűnét, a perlekedési viszketeget, — képes legyen egyetlen egy másodfokú bíróság a szükségletnek megfelelni, ugy ma, midőn ezen bíróság fölállításának fél évi eredménye a bíráknak elismerést érdemlő munkássága mellett 15000 dbra menő hátralék, és így a gyakorlati tapasztalás eredménye fekszik előttünk: ezen intézkedés káros és igazságügyünkre nézve ezélszerütlen voltát tökéletesen igazolva látom. (Helyeslés.) A konok fölebbezés meggátlása vagy megakadályozására tett intézkedések e tekintetben egyátalában semmit sem segítenek; mert ha ezen rendeleteknek van vagy lesz hatásuk: az csak a harmadfokú bíróságnál lesz észlelhető. Az első fölebbezést még a legvilágosabb ügyben is meggátolni s azt konoknak nyilatkoztatni nem lehet. A bíróság tagjai számának szaporítása szintén nem fog a bajon segíteni. Azon óriási tárgyhalmaznak rendes irodai és formaszerü kezelésében rejlik a legyőzhetlen nehézség, és ha ezen testület tagjainak számánál fogva most is nehézkes mozgású, akkor, ha 4 vagy 5 tanácsosai szaporítjuk is a másodfokú bíróság tagjainak számát, még ezen nehézkesség inkább csak neveltetni fog, s ezzel ott leszünk, a hol ma vagyunk ; mert habár talán annyiból segítenénk is, hogy a munka legyőzésére több erő fog működni, de másrészt annyi kezelési hátrányt fognánk teremtem, mely az ügymenetet nehézkessé ós igy mégis lassúvá fogja tenni; ugy, hogy az eredmény a perlekedő felekre nézve utóvégre is ugyanaz fog maradni. Jól tudom én, t. ház, hogy a perrendtartás ideiglenes, de épen egyik lényeges hibáját abban találom, hogy ideiglenes létére megváltoztatá eljárásunk formáját, megváltoztatá a leendő végleges szervezés alapelveivel merőben ellenkező irányban. Tudom azt, hogy a törvénykezésnek, a szóbeliség elveire fektetett átalakítása van szándékban; de tekintve az ügynek nagy fontosságát és tekintve törvényhozási teen dőink óriási halmazát: nem hiszem és nem remélem , hogy igazságszolgáltatásunk ügye ez értelemben gyorsan átalakittassék; ellenkezőleg azt hiszem, hogy ezen reform évtizedeket fog igénybe venni. Addig azonban e föíebbviteli bírósági rendszer jelen állapotában nem maradhat, ha csak hazánk állami és magán-hitelét teljesen koczkára tenni nem akarjuk. Segíteni kell tehát a bajon, kell azon egyedüli utón és módon, a mely által segíteni lehet, t. i. az országban a szükséghez képest elégséges másodfokú bíróságot kell fölállítani Az, hogy a perrendtartásnak életbeléptetése óta lefolyt ily rövid időn ma már gondoskodunk annak megváltoztatásáról, az egyátalában nem lehet sértő a múlt országgyűlésre nézve. Mert a legjobb Íriszemben, a legjobb szándékkal hozta létre a múlt országgyűlés ezen törvényt, és igy a törvényhozásnak föladata: mihelyt a törvénynek czélszerütlenségéről meg győződött, ezen törvénynek hiányain segíteni. (Helyeslés jobb felül.) Azért én bocsánatot kérek a t. háztól, hogy türelmét fárasztottam. (Halljuk!) En kötelességemnek tartottam a t. házat, de különösen a t. igazságügyminiszter urat, kinek eredeti törvényjavaslata ugj is több föíebbviteli bíróság fölállítását tervezte, fölhívni arra, hogy igazságügyünk érdekében e hiányon mielőbb törvényjavaslat által segíteni méltóztassék. (Helyeslés és tetszés.) Máttyus Arisztid: Tiszt, ház! Én az igazságügyminiszterium költségvetését elfogadom a részletes vita alapjául, és annak csak egy tételét, a kir. közvádló hivatalra vonatkozó tételét, nem fogadom el. E tételre, e hivatalra nem szavazok meg egy fillért sem, és azért azt hiszem : kötelességem szavazatomat a t. ház engedelmével egy kissé bővebben indokolni. Azt mondhatná talán a t. ház, hogy ez a részletekhez tartozik és talán oda fog engem a t. ház utasítani, azt mondván: hogy czélszerübben cselekszem, ha ott adom elő nézetemet. Minthogy azonban én e tételt meg nem szavazom, indokaim közt a miniszter urnák eljárását és a jogszolgáltatás terén egész politikáját, sőt szabadelvüségét is ujabban, a mint azt egyszer már bátor voltam tenni* bonczkés alá venni akarom, ezt pedig a részletes tárgyalás alatt a t. ház nem szívesen hallgatná; azért veszek bátorságot ez iránt most szólani. (Halljuk!) Én. t. ház, legnagyobb részt osztozom azokban, a miket előttem szólott Irányi Dániel és néhány héttel ezelőtt Dietrieh Ignácz képviselőtársaim elmondottak. Az én nézetem szerint híven visszatükrözték ők a mostani igazságszolgáltatás hiányait. Fölfogásom szerint is hibás az uj perrendtartás; fölfogásom szerint sem csele34*