Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

135. országos Illés márczius 3. 1870. 265 ják, hogy a codificatió terén nem egészen járatos ; azt mutatják, hogy sem az alkotmányosság, sem az igazság szeretete nem olyan az ő lelkében, (Ellenmondás jobb felől.) minőnek egy magát 48-asnak valló miniszter lelkében lennie kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyébiránt e vád nem csak a miniszter urat illeti; mert ugy tudom, hogy minden törvényjavaslat, mely a ház elé terjesztetik, — és annak ugy kell lenni — a miniszteri tanács elé kerül előbb; — következésképen, ha van vád: az nem csak az egyes minisztert, hanem az egész minisztériumot illeti. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nézzük már most t. ház, mikép szervezte újjá a t. miniszter ur a törvényszékeket? Mondám, hogy későn látott hozzá. Mondám, hogy nem nevezett ki elegendő bírákat. Én nem állítom t. ház! mert nem szeretek gyanúsítani, hogy bizonyos politikai okoknál fogva késett ezen kinevezésekkel, hanem tény az, hogy ezen késedelmes eljárásának sajnos következményei voltak ; mert a mint szerencsém volt számokkal is bebizonyítani, a perek óriási mérvben szaporodtak, és szaporodnak uj év óta is, ugy hogy a legmegfeszitettebb munkával bár, nem győzik a perek előadását. A birák, általában hallom, tiszteletre méltó és tudós férfiak, talán egyeseknek kivételével, a kikről azt mondják, hogy ajánlás — patrocinium — utján jutottak be, de a kiket egyátalán sem megnevezni, sem kárhoztatni nem akarok. Annyi áll, hogy a törvényszékek — a királyi tábla ép ugy, mint a legfőbb ítélőszék és semmitőszék — megfeszített munkával dolgozik, de a munkát nem birja, mert tagjainak száma nem elég. Ha a miniszter ur ezt tudta, — és pedig tudnia kellett, mert azt tartom, hogy minden 3-ik hónapban jelentést vesz az ügyek állásáról ezen főtörvényszékek részéről, — mért nem fordult e házhoz annak idejében póthitelért? vagy pedig, miután föl volt hatalmazva 1868-ik évben, mért nem intézkedett ezen fölhatalmazás folytán a szaporításról? Most t. ház hátra van, hogy azon kérdést világosítsam meg: vajon mily példát adott a miniszter ur pártok feletti állásáról, a részrehajlatlanság tekintetében az összes bírói testületnek? — s itt egy fájdalmas esetet kell fölemlítenem, (Bálijuk:) senkire sem fájdalmasabbat, mint én reám, (Halljuk l) de föl kell említenem, mert állitásom bebizonyítására szolgál. A Böszörményi esetét értem. (Élénk mozgás a jobb oldalon és közbeszólások: Ismét föleleveníteni akarja a kinos jeleneteket l) Nem fogok szólni az Ítéletről, nem az azt megelőző eljárásról. Erre nézve kimondtam egy előbbi alkalommal nézetemet; hanem kell, hogy tekintetbe vegyem magának a KÉPV. H. NAPLÓ 1844 vi. t. miniszter urnák eljárását arra nézve, mi a végrehajtást illeti. Bőszörményi elítéltetett egy évi fogságra és 2000 frt. birságra. Elitéltetési idején súlyos beteg volt és a város erdejében lakott és mégis mindamellett, hogy orvosi bizonyítványokkal igazolta betegségét: fogságra vitetett. Az igaz, hogy a t. miniszter ur fölülvizsgáltatta a magán orvosok látleletét és a felülvizsgáló orvosok azt tatálták, hogy elzáratásából egészségére közvetlen veszély nem háramlik. Én, t. ház, Francziaországban voltam akkor, midőn egy összeesküvésbeni részvétellel vádolt férfi törvényszék elé állíttatott, azért, mivel titkos sajtó találtatott nála, meg is nevezhetem, ő bizonynyal nem fogja szégyeneim, mert azóta miniszterré lett - Bratiano — elitéltetett 3 esztendőre, de minthogy orvosi bizonyitványnyal igazolta, hogy egészsége szenvedő, a franczia kormány megengedte, hogy a boulogne-i erdőben egy magán-orvosnak ápoldájában töltse fogságát. Böszörményit azon helyről, a hová orvosi rendeletből vitetett, elküldték egy belvárosi kaszárnyába. (Jobbról zajos nyugtalanság és fölkiáltások. EMU.) Elnök: Ez. ugy hiszem, nem a budget tárgyalásához való. Irányi Dániel: Én szükségesnek tartom igazolni azon szavazatomat, a melynél fogva én a t. igazságügyminiszterram részére nem fogom megszavazni a költségvetést. A kaszárnyából nem sokára elvitetett másik fogházba; e fogházat, mivel nem voltam jelen, nem láttam, de azok, a kik meglátogatták a szenvedőt, állítják, hogy egészségtelen, nedves volt. — Hogy ily körülmények közt kórállapota mind roszabbá és roszabbá lett, az igen természetes, a lapok is irták, az egész világ beszélte, mindenki tudta, maga a t. miniszter ur is meghallotta, mert egy képviselőtársunk itt megvallotta, hogy őt erről értesítette, és a t. miniszter ur késznek nyilatkozott a szenvedőnek megengedni, hogy egészségének helyreállítása végett akár fürdőre menjen, akár pedig valamely délszaki vidékre, azonban azt kívánta, hogy vagy maga, vagy pedig részére valamely barátja engedelmet kérjen. (Közbeszólások jobb felől: Igen természetes!) Én ugy tudom t. ház! (Halljuk!) En ugy ismerem a büntetőjogi elveket, — és elvégre nem szükséges mást, mint Pauler Tivadar munkáját olvasni, melyet itt minden harmadéves jogász kezében forgat; én mondom, ugy tudom, — hogy a foglyoknak azon joga, miszerint egészségok helyreállítására más helyre tétessenek, nem függ sem 34