Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

134. országos ülés márczius 2. 1870 2^3 leié, hogy ott az urak nem tettek egyebet, mint óvtak és intettek, hogy tartsunk a magyaroktól, mert azok még roszabb úrbért fognak behozni, mint volt 1847 előtt. (Felkiáltások jobbról: Tessék!) Az ily értekezés tehát legfölebb csak a politikai tudományokra terjedő tudományos búvárkodásnak nevezhető. (Zajos derültség.) Az alapszabályok azt mondják: hogy ez intézet föladata a nyelv müvelése; de olyan nyelvet fedeztek föl ezen urak, melyet a mi népünk nem ért. (Zajos felkiáltások a jobb oldalon : Ugy van !) Ha e társulat a nyelvet műveli, művelje a nép nyelvét, nem pedig olyat, melyet senki sem ért. A mi a tudományt illeti, én legalább eddig azt tapasztaltam, hogy épen a históriai tényeket ferdítik el; egyik különös eset például, hogy Csák Mátét, mint valami pánszláv agitátort tüntetik föl. (Derültség.) Azt állítják, hogy a felvidéki tótok külön zászlók alatt küzdöttek, holott — miként tudjuk — ugy a régi századokban, mint az ujabb korban a valóságos hazafias tótnak nem volt egyéb, mint a magyar czimere. (Helyeslés és zaj.) Ezen oknál fogva, minthogy ez intézet az országos érdekkel nem egyezik meg, én ez intézetre egy krajezárt sem szavazok meg. (Hosszas tetszés és zaj.) Panlini Tóth Vilmos: Személyes kérdésben szót kérek. (Nagy zaj. Közbeszólások : Nincs személyes kérdés! Eláll! Halljuk! Személyesen is rótt érintve l) Igen sajnálom, hogy kénytelen vagyok fölszólalni, de én kénytelen vagyok az előttem szóló különben igen tisztelt képviselő ur által mondottak ellen ünnepélyesen tiltakozni, miután mindazok, a miket ő fölhozott, nem egészen ugy állanak , a mint ő mondotta, (Elénk ellenmondás jobb felől: Nem személyes kérdés! Halljuk!) 0 azt monda, hogy én 1861-ben november havában mentem volna föl Bécsbe egy deputatióval a reichsrath érdekében agitálni. (Közbeszólások: Nem személyes kérdési Hogy ne lenne ez személyes kérdés ? Ki kell hallgatni. Halljuk!) Ez nem áll tökéletesen. És ezt bebizonyítom ; ha tetszik, itt mindnyárt bebizonyíthatom. (Zaj. Halljuk!) 1861-ben június 6-án volt gyűlés Sz. Mártonban, mely gyűlés határozatai ide a magyar országgyűléshez hozattak és én személyesen adtam át azokat a képviselőház akkori alelnökének : Tisza Kálmán urnák. Mivel pedig a törvényhozás két factorból áll, az országgyűlés és a királyból, ugyanazon memorandum fölvitetett ő felségéhez is. De semmi agitatió a reiehsrathnál soha sem történt. (Zaj. Halljuk!) Másodszor az sem áll, hogy a Matica akkor keletkezett volna, a midőn a képviselő ur mondotta. (Nagy zaj jobb felől. Ez nem személyes kérdés.) Én alelnöke vagyok azon társulatnak, mely itt politikai clubnak neveztetik. Azon állitások ellen én erélyesen tiltakozom és fölszólítom a belügyminiszter urat, hogy azonnal perbe idéztesse és vizsgálat alá vétesse azon kormánybiztosokat, kik azon társulat közgyűlésein jelen voltak és a kik megengedték, hogy ott politikai tárgyalások tartassa iák. (Nagy zaj. Halljuk!) Én ismételje alaptalanoknak nyilvánítom mindezen vádakat. (Zaj és fölkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: T. ház! Óhajtottam volna, hogy ezen tárgy ne jött volna vitatkozás alá. (Helyeslés és egyes fölkiáltások: A reeriminatio teréről végre le kellene már térnünk, ha békéi akarunk. Zaj. Szavazzunk !) Van szerencsém bemutatni 4 indítványt. Van két módositvány, mely összegről szól, az egyik Hódosiu képviselő uré, a másik P. Tóth Vilmos képviselő uré, a ki azonban visszavette indítványát. A másik két indítvány elvi; az egyik Jókai, a másik Simonyi Ernő képviselő uré. Méltóztassanak előbb az első két indítvány fölött határozni. Mihályi Péter jegyző: Brogyányi Vincze! Brogyányi Vincze: Elállók a szótól. Hrabár Manó : Szót kérek. Fel vagyok jegyezve. (Zaj. Halljukl) T. ház! Ha van az országban nemzetiség, mely hazájához és a magyar testvérekhez hívebb és ragaszkodóbb lett volna, rnint az orosz, (Derültség bal felől) akkor nem emeltem volna szót. Epén azért, mivel az én nemzetiségem az, mely ezen ragaszkodásánál fogva talán legtöbb pártolásra számithatna a magyar testvérek részéről, épen azért gondoltam, hogy jogositva vagyok, ha most szavamat fölemelem, midőn épen arról van szó, hogy a-, érdemet, a ragaszkodást, a hazaszeretetet jutalmazni kell. De én nem azért szólalok föl, és nem is akarok kérni semmit magyar testvéreinktől, annál kevésbbé e háztól, mert annak nem itt a helye. Én nem igénylek semmi díjazást társulatunknak, pedig nekünk is van ilyen társulatunk, a ,,Szent Bazil-társulat." E társulatnak is czélja : saját nemzeti nyelvét mivelni és előmozdítani. De — mondom — én nem kívánok segélyt e társulat számára, nem, csupán azért, nehogy azt mondhassák, hogy talán meg akarják fizettetni azon ragaszkodást és hazaszeretetet, melylyel a nép ugy a múltban, mint a jelenben hazáján csüggött. Ez nem jutalmazást vár, ez kötelessége minden egyes akármely nemzetiségű hazafiúnak. Én t. ház, csupán azt kérem a háztól, hogy azon indítványt, melyet Jókai és Simonyi Ernő képviselő urak beadtak, és mely méltányos s