Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

134. országos Ölés márcztus 2. 1870. 251 a tudományos egyleteknek, hogy a kormánynak ne legyen joga azokra fölügyelni. Egyébiránt, t. ház, a mint már mondottam, — mintán az ón javaslatom be van foglalva Jókai képviselőtársam javaslatába, — én javaslatomat visszaveszem. Eötvös József b. cultuszntittiszter: Néhány megjegyzést kell tennem. Jókai képviselő ur indítványában átalában oly dolgokról van szó, a melyeket illetőleg, kisebb vagy nagyobb mértékben mindnyájan egy véleményben vagyunk, és kell, hogy egy véleményben legyünk. Mindnyájunknak óhajtanunk kell, hogy a tudomány és mivelődés, főkép pedig a tudomány mentől tágabb körökben, és mentől gyorsabban terjedjen az országban. Mindent lehet centrálisaim, a tudományt nem; a tudomány egyátalában csak akkor haladhat, ha azt nem csak kitűnő emberek, hanem különböző helyeken mivelik. Ez oka például azon nagy különbségnek, mely Német- és Franeziaország közt létezik. Miért termel Németország e részben aránylag sokkal többet mint Franeziaország, ámbár Francziaországnak igen jeles tudósai vannak ? Azért: mert Franciaországban a tudomány centrálisáivá, Németországban pedig átalában el van terjedve. Ha mi a tudomány fölvirágzását akarjuk, nekünk azt kell óhajtanunk, hogy a tudomány különböző ágaival, az ország különböző részeiben mentől több egyén, mentől több társulat foglalkozzék. {Helyeslés.) Midőn tehát Jókai képviselő ur indítványa van fölállítva, a mint én azt értettem, hogy a kormánynak bizonyos összeg rendelkezése alá adatik tudományos társulatoknak elősegítésére : én azt hiszem, ezen indítványt, a mennyiben pénznehézséget nem okoz, két kézzel elfogadhatjuk. Midőn átalában a tudományos társulatról van szó, már annak természeténél fogva ki van mondva, hogy itt a fődolog a tudomány; hogy a tudomány azután magyar, német, vagy román nyelven müveltetik-e, az tökéletesen mindegy ; (Helyeslés) az egyik vidéken a tudományosan működő társulatnak fő nyelve lesz a szláv, a másiké lesz német, a harmadiké lesz román, de azért ezen különböző nyelveken müveit tudománynyal gazdagodni fog az összes tudományosság kincse. (Helyeslés.) Ily értelemben véve tehát én az indítványt örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Zmeskál Zoltán: T. ház! Tagadhatatlan ugyan, hogy hazánk területét, melyen a vezérszellem jogi szempontból, de relatív többségénél fogva is a magyar elemet illeti, más nem magyar ajkú polgárok is lakják, kiknek ugy szellemi, mint anyagi fejlődésének előmozdítása, ugy a kormány, mint a törvényhozás kötelessége ; mert t. képviselőház! lehetetlen komolyan hinni, hogy midőn például hazánk magyar ajkú polgárai szellemi fejlődése gyors léptekkel halad előre, a többi nem magyar ajkuaké pedig a legkezdetlegesebb fokon marad vagy hagyatikmeg: akkor hazánk egy biztos jövőre számithatna; mig ellenben bátran nézhetünk egy szebb jövőnek és biztos egyetértésnek elébe akkor : midőn széles e hazában lakó minden nemzetiségek — ha nem is egy lökéssel, de lépésről lépésre — a magasabb s a mennyire lehet, egyforma culturai színvonalra emeltetnek ; egyszersmind kiragadjuk a bármi néven nevezendő reactio kezeiből azon fegyvereket, melyek — meg lehet ugyan gyakran saját mulasztásaink folytán, de mindenesetre—hazánk ellen fordítva oly sokáig állanak. At vagyok én mélyen hatva azon igazságtól, hogy midőn egyik vagy másik nemzetiség szellemileg emelkedni akar, különösen pedig nyelvét mivelni kívánja, első sorban önmaga van hivatva az anyagi áldozatok meghozatalára : de viszont tekintve hazánk sajátságos viszonyait, áll az is, hogy ezen kötelességnek nem csekély része kell, hogy az országgyűlés vállaira is nehezedjék. Mert t. ház, hogy mily kárára van az or szagnak egyik vagy másik nemzetiség tudatlansága : azt hiszem, hogy néha fájdalommal, de elegendő okunk volt tapasztalni akkor, midőn nemrég a belügyminiszteri budget tárgyalása alkalmával az oláh ajkú képviselők egyike olyanokat hozott föl e házban, minőket sem ő, sem más, a világ bármely parlamentjében soha nem hallhatott, és miket ő különben fölvilágosult és müveit választói előtt soha nem is igazolhatna. T. ház! En e hazában biztos egyetértésre és állandó összetartásra csak akkor számitok, midőn e különböző nemzetiségeknek, — lemondván minden előítéletekről — megadjuk mindazt, mit azok a jog alapján kívánhatnak, különösen pedig ha előmozdítjuk mivelődésöket, mit ha megtettünk, azt hiszem, nem annyira magoknak az illető nemzetiségeknek tettünk nagy szolgálatot, mint magának a hazának, müveivén részére hasznavehető polgárokat. T. ház! Hallottam épen ma többek között azt is, különösen a túloldalon ülő Csernatony képviselőtársamtól, hogy hazánknak nincs mit tartani holmi fekete színekkel festett rémképektől és ijesztgetésektől; tökéletesen osztozom nézetében : én sem tartok semmitől, kivéve attól, hogy meghagyatván nemzetiségeink a miveliség legkezdetlegesebb fokán, könnyen megeshetik, hogy — mentsen meg tőle az ég — egy gyenge pillanatban tudatlanságok következtében oly elem32*