Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
18 124. országos ülés február 18. 1870. ezen párbérek szoros összefüggésben vannak átalában a nagy papi javak és uradalmak jövedelmeinek hová fordításának kérdésével; és ha azon kérdést merném még hozzácsatolni, hogy nekem kezemben van egy indítvány, melyet fogalmazva beadni szándékozom, talán nem fog engem érni azon vád, hogy oly digressiókra megyek, melyek ez alkalomra nem tartoznak, annyival inkább, minthogy Wahrmann képviselő urnák előadására adott igen correct felelete Jókai tisztelt barátomnak, szintén digressió volt, azon millió forintnak miképeni kezeléséről és hová fordításáról közjogi és méltányossági szempontból, és hová tartozásáról, a mely szorosan a fenforgó kérdéssel összefüggésben nincs. De elnök ur figyelmeztetése következtében igyekezni fogok, igen röviden kifejezni magamat. (Hattjukl) Ha jól emlékszem, elmondtam azokat, a mik a párbérnek maga a pap általi behajtására vonatkozólag okadatolják azon állításomat, hogy mily viszás helyzetben van a paroehiában a lelkész maga, és ha ezt elmondtam, akkor helyesen cselekedtem azért, mert ennek feltüntetéséből kívánom okadatolni azon nézetemet is, hogy mily ellenszenvvel viseltetik népünk papjai iránt és átalában a nevelési, oktatási rendszer és az iskola iránt, és tulajdonkép honnan magyarázható az a csökönyösség, nem közömbösség, hanem valóságos renitentia, hogy gyermekeit egyátalábau a nép nagy része az iskolától visszatartóztatja. Mondom, t. képviselőház, nem megyek át azokra, miket bizony szándékoltam elmondani, hogy maguk a lelkész urak psychologiai fatalitással — hogy ugy fejezzem ki magamat — itt-ott a népnek ellenségeivé válnak, és midőn hivatva vannak szószékről az Isten igéjét hirdetni, akkor találkoznak hallgatóik között egy-egy medúza-fejjel, kiben felismerik azt, ki ellenök hevesen kikelt, ki ellenök zúgolódik, midőn fizetnie kell azon egy-két köböl búzát, melyet fizetni néha azért sem akar, mert arra képtelen. Elhagyom a szabad stóla sérelmes voltát, ámbár számos eoncrét esetekről van tudomásom, elhagyom azon sérelmes és lealacsonyító zsarolásokat, melyeket némely papjaink a keresztelések, esketések és temetések alkalmából el szoktak követni, és szívesen fogadom intését t. Krajcsik képviselő urnák, mert hiszen nyilt sisak előttünk t. ház, hogy különösen a vidéken köznépünk a papsággal nem hogy jó egyetértésben volna, de igenis, a mi igen szomoritó, gyűlölője és ellensége. Legyen szabad, t, ház, most már felemlítenem azon akadályokat, melyeknek a clerus állására, és az ebből folyó népnevelésre nézve megszüntetését, és illetőleg orvoslását szükségesnek látom, előbb azonban legyen szabad az előttem szólók által felhozott némely állításra czáfoló megjegyzéseket tenni. (Hattjukl) Mindenek előtt az általam igen t. Pulszky képviselő ur tegnap Amerikára és a szabad egyháznak a szabad államban való követelményére hivatkozott. (Halljuk 1 .) Bocsássa meg nekem a t. képviselő ur, ha én kiegészitnem azt, mit ő kifelejtett, vagy nem akart. Amerikában bad egyházat a szabad államban" ugy magyarázzák, bogy kiki azon felekezethez tartozik, a hová tartozni neki tetszik, és azért, mert ide vagy oda tartozik, fizetni egyiket sem köteles. Nálunk azonban, t. ház megfordítva áll a dolog. Tudja mindenki, csak a közel múltban is, és ma is van eset, hogy hajánál fogva kényszeritik az egyiket vagy másikat azon egyházhoz tartozni, nmlynek egyébiránt én is valláskövetője vagyok, melyhez tartozni nem akar, és ki nem bocsátják onnan oda, hová lelkiismeretének sugallata és meggyődése vezérelné. De azért fizetni mégis tartozik. (Helyeslés bal felől.) Ez a különbség t. ház az amerikai szabad egyház és azon eszme közt, melynek valósítására Pulszky képviselő ur figyelmünket felhívja. Azt monda tegnap az igen t. cultusminiszter ur, hogy az autonómia kezelése alá adandó egyházi alapítványok biztosítják a független rendelkezést. Ezt elismerem és óhajtom. De mikópen szerveztetett a múltban ezen autonóm gyűlés, és mikép czéloztatik most életbeléptettetni, erre nézve a ki kétkedik, annak képesek vagyunk felmutatni itt ezen az oldalon egész rizmáit a hozzánk érkezett panaszoknak, melyek szerint oda vannak utasítva a lelkész urak, hogy csak azokat válaszszák, kik az egyház főszékhelyén tetszenek , mig ellenkezőleg oda iparkodjanak hatni, hogy a mi körünkből meg ne választassanak. Ha ez lesz az autonómiának összealkotása, ettől, megvallom, üdvöt nem várhatok, . de nem is várok. (Helyeslés bal felől.) Azt mondta azután Krajcsik t. képviselőtársam, (Halljuk!) hogy Grhyczy t. képviselőtársam a priori elitéite az egyházi autonómiát. Engedje meg Krajcsik képviselő ur, hogy én a posteriori elitéljem, a múlt tapasztalaton okulva és a jelen körülmények közt annak megalkotási módjáról mást nem is remélek. (Helyeslés a bal oldalon.) A mint Fehérvár képviselőjének méltóztatott mondani, követem t. képviselőtársam insinuatióit, mert valóban, hangja, alakja, előadása, minden eszembe juttatá, hogy szem előtt tartja az üdvözítő ama mondatát: Discite a me, quia mitis sum, et himilis eorde. (Ti pedig tanuljatok tőlem, mert én jámbor vagyok és alázatos szívű,) (Derültség.) A t. képviselő ur modorát én is követve, nem fogok azon térre menni, a melyen a
