Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-134
134. országos iifés márcziüs 2. 1870. 235 czemberig 62,000 ember látogatta meg a muzeumot. Kitűnik ebből, hogy a múzeum most is birja a nemzet rokonszenvét, birja még jelenlegi állapotában is, a midőn pedig még rendezve sincs, még catalogizálva sincs; és midőn tehát még e kincsnek becsét fölfogni nem is lehet, mert most mind még oly kincs, mint az aranyrad, a mely a bankok boltjaiban fekszik, de melyre még nem adtak ki bankót, melyet nem tettek még közhasznúvá. És e kincsek forgalomba hozatala elseje azon dolgoknak, a melyeket ki akarok vinni, s a melyekről reménylem, egy pár esztendő múlva azt mondhatom: hogy az eszméket, a melyeket a nemzetben költ, népszerükké tettük. Midőn ugyanis az intézethez jöttem, legelső föladatom az vala: körülnézni, hogy mink van? Azt sem tudtuk, mivel birunk. Es azóta elmúlt 10 hónap, és igen erősen dolgozunk, és még most sem vagyunk készen a leltározással. Es ez természetes, mert például a könyvtárnak rendezése még l 1 /* esztendőt igénybe fog venni. Erről azonban nem szólok semmit, ez nem az én érdemem, hanem miniszter uré, a ki kineveztetésem előtt elrendelte a könyvtár lajstromozását, melynél fogva reménylem, hogy 1871-ben meg leszen nyitva az országnak oly könyvtára, a melynek párját a hazában keresni kell, sőt a mely egyátalában a jobb könyvtárak közé fog tartozni, ámbár igaz, hogy ott is még sok a hiány. Azonban folyton látogatják most is; e részben tehát nem lehet semmi panasz, hiszen havonkint körülbelül 1000-re, naponkint 30—40-re megy a látogatók száma. Ma is, mielőtt a terembe jöttem, egy látogatótól levelet kaptam, a melyben megtámad, miért nem tekintek elegendőleg a látogatók kényelmére? miért van például e héten is bezárva a könyvtár — a farsang utolsó napjaiban — a mi igazán hiba; de különben is tudtomon kivül történt, még a régi rendeletek szerint, pedig most épen nincsen iskola, a fiatal emberek most leginkább használhatnák az időt. Másrészt azonban tekintetbe kell venni a tiszteknek és szolgáknak kényelmét és szükségeit is, mert utoljára azoknak is kell, hogy szabad napjok legyen ; hozzáteszem, hogy igen kevesen vannak, s hogy szaporítani kellene a személyzetet is, különösen akkor, ha majd rendbe hozzuk a könyvtárt. Szeretném akkor behozni azt is, hogy — mint Parisban és Londonban — este is nyitva legyen a könyvtár; a mihez most hiányzik nem csak a világítás, hanem főkép a nagyobb személyzet, mert akkor szükséges lenne, hogy fölváltva szolgálják ki a közönséget. Ezek azonban oly dolgok, a melyek tüstént ki nem vihetők. A mi ellenben kivihető volt, azon voltam, hogy az nagyrészt kivitessék. Mindenekelőtt szükséges volt a személyzetnek nagyobb fizetést adni. Tudósok vannak a múzeumnál, t. ház, olyan tudósok, a kik egész életöket a tudománynak szentelték, és kiknek még sincs semmi előléptejbésök; és mi volt fizetésűk? annyi, mint egy fogalmazónak. Igen jól tudjuk, hogy fiatal embereink, ha egy pár esztendeig ott vannak a minisztériumnál, és nem lettek mindjárt titkárok vagy tanácsosok, nagyon meg szoktak neheztelni, hogy ők már oly idősek, már 3 esztendeje működnek, és még sem tanácsnokok, pedig társaik közül ez s amaz már azzá lett; pedig mindnyájan tudjuk, mennyivel többet kívánunk egy múzeumi őrtől, mint a mennyi egy fogalmazónál szükséges. De többet mondok, itt e teremben körülbelül 400-an vagyunk, s köztünk legalább is 20 — 30 van olyan, ki azt hiszi, hogy miniszterségre alkalmas, (Derültség) legalább is 200-an, de sőt aligha van köztünk valaki, ki azt ne hinné, hogy osztálytanácsosságra ne volna képes, (Derültség) de fölszólítom a t. házat, nézzünk körül, van-e itt csak 3 is, ki azt hinné, hogy múzeumi őrnek való? (Fölkiáltások: De van több is!) Alig hiszem, itt van Henszlmann és Schvarcz Gyula, a ki mindenre képes, de őket kivéve alig lesz más. (Zajos derültség.) És ama derék férfiaknak, a múzeum őreinek fizetésök csak olyan, mint egy fogalmazóé. Legelső teendőm tehát az volt, hogy ezen fizetések fölemelését kérjem, — a magamét nem kértem, mert tökéletesen megérem azzal, a mi ott ki van téve — de az őröknek szükséges, hogy, habár szerény, de mégis tisztességes fizetésök legyen. Ez ellen nem volt kifogása egyik miniszternek sem. Szükséges volt továbbá, hogy egy pár segédhivatalnok alkalmaztassák; ez ellen sem volt kifogás. Kértem még a szerzési költségek emelését a könyvtárnál és a régiséggyüjteménynél: megadták, a mit kívántam. De elfelejtettem egyet: nem vettem észre, — mert nyár idején volt. — hogy nincs kideszkázva a másoló terem, láttam, hogy reggel 8 órától délután 3 ig oly teremben másoltak a festészek, melynek kő a padlózata, s csak ugy dideregtek, panaszkodva: a nemzet méltóságával össze nem fér, hogy múzeuma másoló-termében művészeit dideregtesse. így van ez még két más szobában is, t. i. az ásvány-osztály őrszobájában és Ligeti, e derék festészünk szobájában. Továbbá mikor átvettem a régiségtárt, akkor vettem észre, hogy ott 40 — 50,000 érem van, mely még osztályozva nincsen, hanem zsákokba van kötve, és rajok van írva, hogy ennyi meg ennyi fekszik bennök. Az osztályozást Rómer Flóris, a derék osztályőr, végzi ugyan, de neki idejét a múzeum érdekében jobbra 30*
