Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

133. országos ülés márezius 1. 1870. 219 inkább német hölgyek, kik itt Pest közepén, az ország fővárosában germanisálnak. (Halljuk!) Az intézet főnöke, az apácza fejedelem-aszony egy szót sem tud magyarul. Legközelebb, midőn ő felsége a királyné ezen intézetet meglátogatta, és megszólította őt, megbotránkozott azon, hogy az intézet főnöke nem volt képes neki magyarul válaszolni. (Mozgás. Felkiáltások: Ugy van!) És ismételve kijelentem, hogy ily germanisáló intézet részére, midőn Pest városa úgyis napról napra mindinkább germanisálódik, nem szavazok meg egyátalában semmit. {Helyeslés hal felől.) Nyáry Pál : T. ház! Ellenkezésbe jönnék imént kifejtett elveimmel — melyek szerint nekünk oly nag}

r szükségünk van a művelődésre, értelmi erőnknek, még pedig nemi különbség nélküli szaporítására, — ha midőn az elvet, melyet t. barátom az indítványozó meg akar menteni, megmenthetjük a t. miniszter ur módosítványa által, — ha az előirányzott összeget ideiglenesen a rendkívüli szükségletben el nem fogadnám. (Felkiáltások bal felöl: Nem kell!) Ugy látszik, tulajdon politikai pártommal jövök ellenkezésbe, de én, ha ezen eszméért az egész világgal jönnék is ellenkezésbe, még akkor sem tagadnám meg azon elveket, melyeket kifejtettem. Tehát azon módosítással, hogy a rendkívüli költségek közé vétessék fel amaz összeg, hajlandó vagyok azt megszavazni, fHelyeslés jobb felől.) Csernatony Lajos ; T. ház! Miután épen az igen t. miniszter urnák előterjesztése folytán, illetőleg törvényjavaslata folytán mondatott ki és fogadtatott el ezen házban azon nagy elv, mely törvénynyé is vált, hogy az országnak nincs felekezeti nevelése, hanem csak állami nevelése minden más felekezetiség nélkül, en megvallom, a legnagyobb meglepetéssel veszem azt mindig, ha a miniszter ur maga lép fel felekezeti czólok előmozdítására. Engem legkevésbbé sem lepne meg, ha a háznak bármely, akár jobb, akár bal részéről nemzetiségi vagy phiíantropieus köpenyeg vagy bármily más köpenyeg alatt lépne fel valaki és tenne inditványt, hogy adassék ide vagy oda egy-két ezer forint, és érzelegve fölvetné, hogy ez nem is sok. Ez csak egy-két ezer forint. Ez, mondom, nem lepne meg, mert mindenkire nézve saját felfogása az irányadó ily és más kérdésekben, a ház pedig egyszerűen határozhat felette, és az indítványt elfogadni vagy elvetni a ház joga. De hogy épen a miniszter tegyen ily tételt a budgetbe és itt a házban védelmezzen az ilyen felekezeti czélokra szánt tételeket, azt valóban nem értem. (Felkiáltások jobb felől: Mondta, hogy nem felekezeti!) Azon nagy elv mellett mindig nagyon pompás beszédeket tartam, nagyon szép eszméket fejtegetni, elmondani, a minisztériumra nézve nagyon dicső lehet, de aztán mindegyre azon elvekkel ellenkező nézetek támogatására előállani, azt valóban nem értem. (Ugy van! hal felől.) Megengedem, hogy a miniszter urnák igen jó szive van. és hogy talán azon angol-kisaszszonyok és a fejedelem-asszony (Zaj. Derültség) által körülvétetve, hogy őket meg ne bántsa, azért hozta a kért összeget indítványba. De ily okból nem szabad azon nagy elvet sérteni, melyet itt oly nagy örömmel, oly nagy lelkesedéssel mondott ki a ház, különben folytonosan meggyengitjük, sőt utoljára nevetségessé teszszük azt, a mit elérni — azt hiszem — a háznak nem lehet feladata. (Ugy van! bal felől.) Én a mellett vagyok, mit Majthényi képviselőtársam indítványozott. (Helyeslés bal felől.) Tanárky Gedeon: T. ház! Nem az elvhez kívánok szólani, hanem csak azért szólalok fel, mert azt hiszem, hogy a vitát könnyíteni fogja, ha elmondom, micsoda tulajdonképen ezen 4000 frt. (Halljuk! Halljuk!) Azon segélyt nem inditvánvozta a miniszter ur, azt ő átvette ugy, mint átvett mindenféle más dolgot is. Es micsoda teher ez? (Zaj.) Kérem legyenek szívesek meghallgatni! 0 felsége régebben tett egy alapítványt, t. i. a szónak azon értelmében, hogy akkor megrendelte, miszerint az állam-kincstárból fizettessék a kamarai, vagyis inkább pénzügyi igazgatóságnál szolgált tisztviselők négy leánya és hasonlóképen politikai tisztviselők négy leánya számára egy-egy stipendium, hogy azok ott tanulhassanak; így vette e terhet át a miniszter ur mint hagyományt. E stipendiumot, ha egyszer állam-növelde lesz, át lehetne tenni az állam-növeldéhez, most azonban ez nem tekinthető felekezeti segélyezésnek, hanem olyan átvett tehernek, melyet a miniszter ur kénytelen volt átvenni a budgetbe. (Türelmetlenség. Menjünk tovább! Zaj.) Máttyus Aristid T. ház! Mentül több fölvilágosítást nyerünk ez ügyben, annál inkább el kell kedvetlenednünk az adott fölvilágositás miatt. En azt hittem, hogy t. képviselőtársam, az államtitkár ur, csakugyan képes lesz e csomóban legalább egy bogot megoldani, de a helyett adott fölvilágositásával még jobban összehúzta. Ha itt ösztöndíjról van szó, t. ház, akkor fordítsunk csak egy lapot és keressük az ösztöndijak rovatában. Ha a miniszter ur csakugyan a nyolcz tisztviselő lányának segélyezésére szánja ez összeget, akkor azt más rovatba méltóztatott volna tenni. De midőn nyíltan a pesti angolhölgyek intézetének és az ott létező praeparanI diának fentartásáról van szó, akkor — tekintve I az elveket , melyek mellettünk küzdenek — I azt hiszem, igen helyes minden megtámadás, 28*