Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

12 124. országos ülés február 18. 1870. ép oly sérelmesnek találnám, ha a katholikus egyház rendelkeznék az államot, mint államot illető nevelési alapok fölött. Ez a szempont szolgál rám nézve cynosurául a többi felekezetek irányában is, melyek között , ezúttal különösen a mózes-hitvallásu felekezet ügye tolatott előtérbe. T. képviselőtársam Wahrmann ur e tárgybp,n szót emelt, előre bocsátva, hogy hivatva érzi magát hozzászólani, mivel e házban egyedül ő a zsidó. Kimondom, hogy ez ok volt arra, hogy ne szóljon e tárgyhoz. Mert miután a zsidók közt e tárgyban kétféle vélemény létezik, ugy Wahrmann ur, mint egyedüli mózes-hitvallásu e házban, csak az egyik véleményt adhatta elő, lehetetlennek hagyva fon a másik vélemény nyilatkozbatását. (Helyeslés bal felől ; ellenmondás jobb felől.) En természetesen, mint e tárgyban nem illetékes, nem kisérthetem meg Wahrmann képviselő ur tételeinek czáfolatába ereszkedni, elmondcm csupán azt, a mit közvetlen tudomásom s a nyilvánosság elé került tények összeállítása diktál. Nem áll az, hogy az izraelita congressus alakulása egészen szabályszerű lett volna; miniszteri rendeletek által a választásoknál egymásnak ellenmondó intézkedések történtek, a választási törvény s a házszabályok egyenesen oktroyáltattak a minisztérium által. Nem áll az, hogy a congressus nem foglalkozott volna vallási vitákkal. A diarium telve van a fölötti discussiókkal, vajon a régi Schulchen-Aruch. vagy az uj vallási, mózes-vallási rabbinikus alap fogadtassék-e el, mely utóbbi ellen nem csak a hazai rabbik kilencz-tized része, de a leghirhedtebb külföldi nagy rabbinus tekintélyek is határozottan nyilatkoztak. Távol van tőlem Ítéletet hozni a fölött, hogy a két dogma közül melyik a jobbik ? Nekem minden dogma egyformán respectabilis. De igen is világos előttem, hogy senkinek a lelkiismeretét, bárminő csekélységnek látszó különbségekben lelje is nyugalmát, sem az államnak, sem a majoritásnak megháborítani, erőszakolt nézetekkel, nem szabad. Az úgynevezett orthodoxok különben, daczára a fönálló különbségnek, nem kívántak hitszakadást, csak paritást, csak unionalis egyezményt. T. képviselő ur felekezeti ellenfeleit ugy mutatta be az országgyűlés előtt, mint obseuránsokat, mint önérdektől vezetetteket. E vádat nem volt ildomos emelni azok ellen, kik e téren magukat nem védelmezhetik. Én biztosithatom a okpviselő urat, hogy az ugy hitt orthodoxok között épen annyi fölvilágosult tanult embert, épen annyi derék jó hazafit tanultam megismerni , mint ellenfeleik között; s az áll az érem másik oldalán is. A jó tulajdonok bizony nincsenek a dogmához kötve. A mi pedig publikus jellemét illeti az orthodox zsidóságnak, arra nézve csak egyet kell fölhoznom : azt, hogy a közös iskolák fölállítása mellett épen az orthodox zsidók küzdöttek, a felekezeti iskolák melleit pedig épen az úgynevezett liberális zsidók. (Helyeslés bal felölj Teljesen téves pedig t. képviselő urnák azon állítása, miszerint ama bizonyos millió forint nem nevezhető zsidó tanulmányi alapnak, mert az a Haynau által a zsidóktól kierőszakolt harácsot képezi s igy a megadóztatott zsidókat egyenkint illeti. E thesissel előállhatna t. képviselő ur akkor, a midőn szőnyegre kerülne e helyen az, hogy az osztrák kormá,ny fizesse viszsza Magyarországnak mindazt a harácsot, a mit keresztjéén tői ós nem keresztyéntől a forradalom után brandschaczolva kierőszakolt , a hatvan millió magyar bankjegyet, melyben mindnyájan vesztettünk, azt a két milliónyi érczalapot, mely adakozásainkból gyűlt össze, (TJgy van!) de a míg ez a kérdés a multakra vetett fátyol alatt pihen., addig t. képviselőtársunknak is bele kell nyugodni abba a bevégzett ténybe, hogy a mit elvettek tőlünk, az elveszett, s a mit a király visszaadott belőle, az annak ós arra van adva, a kinek és a mire a király adta. Ugy tudom, hogy a király e milliót egyenesen a zsidó tanulmányi alapra adta vissza. Tehát vagy tessék ebben megnyugodni, vagy menjünk az átalános recrirninatiók és revindicatiók terére vissza. (Valaki bal felől; Csak térjünk < issza 1) En azt sem bánom. Kénytelen vagyok még tisztelt képviselőtársam ellenében a tisztelt közoktatási miniszter urat is védelmezni. Wahrmann képviselő ur sülyos mulasztással vádolta a miniszter urat, hog)

? a zsidó congressus határozatainak érvényt és végrehajtást szerezni nem siet. Tessék a t. képviselő urnák a bonyhádi, szepességi, sajószentpéteri, osgyáni, váczi, liptó-sz.-miklósi eseményeket végig tekinteni, s meg fog felőle győződni, hogy Arbues idejében nem hajtották az eretnekeket nagyobb fegyveres buzgalommal az egyedül üdvözítő hitre, mint napjainkban az orthodox zsidókat az egyedül üdvözítő congressusi statumokba, (Helyeslés bal felől) s kevés kell hozzá, hogy a zsidó congressus infallibilitásának elve egyidejűleg ki legyen mondva a pápai esalha/tatlansággal. (Derültség, élénk tetszés a bal oldalon.) Czáfolni törekedett t. képviselő ur Ghyczy Kálmán barátomnak azon állítását, hogy a kor-