Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-130
152 130 országos Ölés február 25. 1870 teni kell: pedig még csak arra sem felelt, miért nem tartotta meg azt, a mit a törvény határozott, és törvényes kötelességévé tett, hogy miért nem kezdett annak idejében statisztikai adatok gyűjtéséhez, sőt hogy miért nem vett föl leltárt akkor, mikor tárczáját átvette a közoktatási ügy állapotáról? És midőn arról van szó, hogy miután az utóbbi évben, sőt az utóbbi három év alatt semmi és legjobb esetben nagyon kevés történt, miért nem tett valamit a magasabb tanfolyamok ügyében? akkor meg azzal áll elő a közoktatási miniszter ur, hogy első föladat a népnevelés előmozdítása minden áron. Belátom, hogy az ő helyzete nem könnyű; de nagyon kérem, — legyen kegyes, már csak azért is, hogy a fiatalabb generatiót a parlamentalismusban nevelhesse, mint ez a nevelési miniszternek kötelessége; — legyen szabad fölkérnem, kegyeskedjék magához a tárgyhoz szólani, és oszlassa el nehézségeinket, és ne beszéljen hegyekről, melyek csúcsait a fölkelő nap megaranyozza, de ha azon hegyeket számon kérjük, azt mondja, hogy ő azokat csecsebecsének tartja a karácsonyfa tetején. Kérem, fordítson beható figyelmet, mint az a szerves élet bármely ágában szükséges, az elemi, közép és a magasabb tanfolyamokra egyúttal. Végül kijelentem, hogy határozottan pártolom Henszlmann barátom indítványát azon hozzáadással, hogy a tanpénzek és a szigorlati dijak rögtön eltöröltessenek ugy az egyetemen, mint a jogakadémiákon és a műegyetemen is, a mint erről annak idejében szólani fogok. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán; T. ház! Egyenesen és szorosan csak a budgetnek, még pedig az egyetemi budgetnek tisztán anyagi oldalához kívánok szólni. Mielőtt azonban ezt megtenném, kénytelen vagyok azon nyomon, melyet maga a t. cultusminiszter ur jelölt ki. az egyetem ügjéről más irányban is beszélni, mert lehetetlen, miután némely dolgok szóba hozattak, azokat érintetlenül hagyni. A t. cultusminiszter ur meglepetését fejezte ki a fölött, hogy itt az egyetem reformjának kérdése mellékesen szóba hozatott. Én magam is sokkal jobban szerettem volna, hogy az egyetem reformjáról tüzetesen tanácskozzunk. Azonban, hogy ez nem lehetett; hogy nem volt más mód mint mellékesen szóba hozni e tárgyat, megengedjen a t. cultusminiszter ur, de annak az az oka, hogy az 1868. novemberi végzésnek, sőt jobban visszamenve az 1848-ikiXIX. törvényczikk ellenére, még mind e mai napig is nem adott alkalmat arra, hogy e tárgy fölött tüzetesen tanácskozhassunk. Már pedig, ha ily fontos tárgyak felett tüzetesen tanácskoznunk nem lehet, azért, mert az illető miniszter nem adta meg az alkalmat javaslata beterjesztésével, nem következik az, mikép elüttessék a ház attól, hogy a felett mellékesen bár, tanácskozzék. A mi azt illeti, hogy melyik fontosabb, a népnevelés-e vagy az egyetemi nevelés ? én őszintén azt tartom, hogy e választás igen nehéz és talán nem is szabadé között választani. A népnevelés véghetlen fontosságáról nem beszélek, mert csak ismételhetném azokat, a miket mások és maga az igen t. cultusminiszter ur is előadott; de annak, hogy a népnevelés tekintetében ugy haladhassunk, a mint cultusminiszter maga is óhajtja és mindnyájan óhajtjuk, mi egyik legnagyobb akadálya? Egyik legynagyobb akadálya a t. miniszter ur saját szavai szerint is a kellő tanerők hiánya. Már most hogy néptanítók legyenek, arra kell praeparandia, hogy praeparandiák lehessenek, arra kellenek praeparandiai tanárok és igy kapcsolatosan mindig feljebb kell haladnunk, és akár alul akár felül hanyagoljuk el a tanügyet, megbünteti az magát alulról és felülről is. Én tehát részemről osztályozni a nevelés ügyét nem akarom, nem akarom pedig osztályozni azért sem, mert abban már nem volt tökéletes igaza a miniszter urnák, hogy a népnevelésnél, már levén valami ott, hamarább kell tenni, mert hamarább érezhető a siker; mert hiszen az egyetem terén is van valami, tehát nem újnak teremtéséről, hanem a létezőnek reformjáról van szó, és meg vagyok győződve, hogy e téren ép ugy, mint alul, igen gyorsan és hamar lehet nem tökéletes sikert elérni; igen, de előhaladást, javulást előidézni, és ezzel szemben megengedjen a t. miniszter ur, hogy csodálkozom a fölött, hogy egyik főakadályul az épületek, a tantermek hiányát emiitette föl. Ha szólt volna a miniszter ur a tanerők hiányáról, az az: azt mondta volna,, hogy mi nevezetesebb kitűnőbb tanerők tekintetében szűkebb körre vagyunk szorítva, ezt kénytelen lettem volna némi érvül elismerni, és elismerni érvül, ha nem arról volna szó, hogy derék, jóravaló tanárok legyenek az egyetemen, hanem hogy európai hirü tanárok legyenek; mert természetesen ily utóbbiakat nálunk sokkal nehezebb az egyetem számára szerezni, mint bárhol másutt, hol nyelvi akadályok nem léteznek; de hogy az épület gátolhasson abban, hogy azért legyenek kénytelenek az ifjak elmenni Pestről, mert nem elég nagyok a tantermek: engedelmet kérek, ezt három év múlva mentségül el nem fogadom; (Ugy van! hal felől.) Két mód van ezen segíteni. Egyik a tantermek megnagyitása, a másik és hitem szerint czélszerübb, mert nagyon nagy tantermek és nagyon nagy hallgatóság nem czélszerü a nevelésre nézve, a másik párhuzamos osztályok fölállítása, vagyis azon szakokra
