Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-130
150 130. országot Dlés február 25. 1870. rittatott négygyei; végre a rigorosumra nézve uj rendszer hozatott be, mi szintén nagyfontosságú dolog. Hogy pedig oly nagy hátrány nem lehet, annak egyik bizonyítványa az, hogy épen november 30-án 1869-ben ismertetett el a pesti egyetem orvosi diplomáinak egyenjogúsága a bécsivel. Ha a hanyatlás oly nagy lett volna, akkor ezen elismerés bizonyára nem következik be most, hanem bekövetkezette volna a prosperitás azon korában, a melyre a t. képviselő emlékeztetett. E tárgy sokkal fontosabb, hogy sem azt igy mellékesen lehetne vitatni. Az egyetem reorganisatiója teljes meggyőződésem szerint a törvényhozás gondoskodását kettős irányban igényli: először törvény alkotása által, mely az egyetem jövőjét szabályozni fogja; másodszor az által, hogy az egyetem helyiségeinek fölépítésére, helyreállitá tetemes pénzösszegek lesznek szükségesek, melyek a budgetben — mint én hiszem — kölcsön utján lesznek a ház által megszavazandók. Erre nézve a budget-tárgyalás befejeztével szintén bátor leszek a ház elé inditványt terjeszteni. Most bocsánatot kérek, hogy fölszólaltam és egy ideig elfoglaltam figyelmöket; de azt hiszem, az egyetem forogván szóban, még sem hagyhattam szó nélkül. (Helyeslés jobb felől.) Schvarcz Gyula: T. ház ! (Zaj.) Kívánok szólni Henszimann Imre kevpiselőtársam indítványához ós kívánok szólni azokhoz, a miket t. vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur mondott. (Zaj. Halljuk!) Remélem, ily fontos ügyben, mint az egyetem, meg fognak hallgatni. (Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Az egyetemi tanárok fizetését ugy mint előirányozva van, elégtelennek találom, és lelkem egész mélyéből pártolom azon inditványt, melyet én is aláirtam, s melyet Henszimann Imre barátom benyújtott. Nem lehet a lelett kétség, hogy Buda-Pesten 2000 frtból sőt 2400 frtból oly élet-kényelmet családos ember, sőt még nőtlen ember sem szerezhet, a milyen életkényelem megillet, okvetlenül megillet egy tanulmányozó búvárt, ki egyúttal tanár is. A mi a tanárok fizetését illeti, azon a 16,000 frtnyi pótösszeg úgyszólván nagyon csekélyét változtat; nagyon keveset változtat pedig azért, mert a kiegészítés csak 2000 frtig rug fel ós 2000 írttal különösen azon tanférfiak, kik a philosophiai facultás tanszékein a természettudományokat, de még inkább a mattiéin athicát, vagy a régészeti és a nyelvészeti tudományokat előadják, valóban nem remélhetik azt, hogy magoknak a kellő segédeszközöket mind •megszerezhessék; nem remélhetik, hogy miként külföldön történik, tudós buvárlataik eredménye ntán az irodalom utján magoknak más segédforrásokat nyissanak. Henszimann t. barátom utalt arra, hogy külföldön a könyvtárak, muzeumok mennyivel czélszerübben berendezvék. Itt ez nincs meg, itt a tanároknak, ha a kor haladásával lépést akarnak tartani, saját zsebökből kell könyveket, folyóiratokat tartamok. Azonban a mi lényegessé teszi a különbséget az itteni tanárok anyagi ellátása és a külföldiek helyzete közt, az azon körülmény, hogy mig a német, belga, franczia vagy más mivelt államban az illető tanár irodalmi munkássága által, ha nem is fényes, de minden esetre kényelmes életmódot szerezhet, addig a t. ház fogja tudni, leginkább a közoktatásügyi miniszter ur, hogy a mi tudósaink nem támaszkodhatnak arra, hogy magoknak irodalmi termékeik által vagyont vagy csak kis jóllétet is szerezhessenek. De mi áll annak útjában, t. ház, hogy az itt szóban forgó és előirányzatba hozott tanári fizetés 3000 frtra emeltessék? Hisz az erre szükséges összeg azon clausula nélkül is, hogy a theologiai tanárok mint nem annyira a földiekre mint az égiekre utalt férfiak e fizetéi-felemelésben ne részesittessenek, nagyon kevésre rúgna, és ezen összeget minden esetre megnyerhetnők az ügynek a nélkül, hogy az adót azért magasabbra kellene emelni ? Igaz, hogy a közoktatásügyi minisztérium budgetjének tárgyalása majdnem a legutolsó helyre lett utasítva, igaz, hogy a belügyi és pénzügyi minisztériumok irányzatainak vitatása alkalmával nem tehettünk megtakarításokat; de hátra van még az udvartartás budgetje és itt szabadjon őszintének lennem és kijelentenem, hogy ha Victor Emánuel király 4.000,000 lirát kész volt civillistájából a népnek elengedni, nem látom át, hogy a mi 3.650,000 frt civillistánkból nem lehetne némi megtakarításokat eszközölni. (Ellenmondás jobb felől.) Ez az egyetemi tanárok fizetésére vonatkozik. Különösen meghatott mindez, mondom, és ez nem is annyira a jogi és orvosi, mint sem inkább az úgynevezett philosophiai, mint a magasabb abstractabb tudományok tanárainak fizetéseit illetőleg. Mindig azt emiitették a túloldalon is, hogy hazánkban nincsenek a most emfitett tudományok kellőleg mivelve, hogy azok felvirágoztatására misem tétetik. Ugy hiszem, ez alkalommal pótolhatjuk e tekintetben a hiányokat, és hogy van bennünk annyi akarat, mennyi elég, hogy érvényesítsük ezen nézeteket. Oly nyomorteljes ezen helyzet, a melyben magát a magyar ifjú a gyakorlati és még helyesebben a gondolkodó életre alig szentelheti. Ha akarjuk, hogy a mostani generatió azon tudományágak mivelesére adhassa magát, melyeket most mint független búvár nem művelhet, azt hiszem,
