Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
8 124. országos Dlés február 18. 1870. rom városa érdemteljes képviselője kifejezett. (Élénk, tetszés bal felől.) Horváth Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az átmeneti korszakok egyik főnehózsége onnan származik, hogy gyakran még kitűnő jeles elmék sem tudják a már elfogadott uj elvek alkalmazását tisztán, következetesen ésugy keresztülvinni, miként az elv kívánná. Ily átmeneti korszakot élünk mi ma azon fontos viszonyokra nézve, melyek eddig az egyház és állam közt léteztek. Az uj kor kimondotta, hogy az egyháznak él kell választatnia az államtól, hogy meg kell szűnnie minden államvallásnak, minden államegyháznak ; kimondotta ama szép, nagy és következménydús elvet, mely szabad egyházat kivan a szabad államban. Az elvet, t. ház, elfogadja mindenki, aki szabadelvüségre igényt tart, de vajmi kevesen tudják azt helyesen, következetesen és tisztán alkalmazni. A helyett, hogy az államegyház által élvezett kiváltságokat, előjogokat, egytől-egyig, de egyszerűen eltörölnék, az egyházat egyedül a maga körére utasitanák, folytatni akarják az állam gyámkodását, mely századokon át nehezedett az egyházra. (Közbeszólás a baloldalon : Az egyházra ?) Hiszen tudjuk, hogy az állam, a kormány, mig egy részről igen sok, nagy, nevezetes kiváltsággal és előjoggal látta el a főpapokat, más részről minden egyházi ügyeket egytől egyig mind a maga körébe vont, mindent a maga hatalmától tett függővé. Es csodálatos, e gyámkodást, mely annyi századon át tartott, annyira megszokta a világ, hogy most már kiváló jeles elmék sem tudnak attól megszabadulni, annak elveiről és alkalmazásáról, egyben-másban még oly dolgokat is folyton az állam felügyelete, vezetése, intézkedése alatt akarnak megtartani, melyek átalában nem tartoznak az államhatalom körébe. (Helyeslés jobb felől.) A vallásfelekezetek fölött oly gyámkodó felügyeletet akarnak folytattatni az államhatalom által, melyhez ennek joga nincs, és mi átalában meg nem egyeztethető a vallásszabadság elvével. (Helyeslés jobb felől.) Megvallom, igen meglepett azok egynémely pontja, mik itt az államnak, a törvényhozásnak az egyház egynémely ügyei s java felett gyakorlandó gyámkodásról s felügyeletről mondattak egy igen t. képviselő által, kinek egyébiránt magas tehetségei, iránta mindnyájunkat tiszteletre birnak. Mivel az állam oly sokáig gyakorolta gyámkodását az egyház fölött, ő még ezen gyámkodás megszüntetésére is szükségesnek látja a törvényhozás intézkedését, és gáncsolja a cultusminisztert, mivel az egyházi autonómiára vonatkozó egynémely ügyeket nem hozott az országgyűlés elé. A többi vallásfelekezet már valamennyi kivívta magának önkormányzatát, (Zaj bal felől) mig esak az egy kath. egyház nincs emancipálva az állam hatalma alól. Pedig épen erre nehezedett legsúlyosabban századokon keresztül a gyámkodás. (Fölkiáltások bal felől: Szegény egyház!) Ha, t. ház, azt látjuk, hogy a kik eddig az állammal az egyház felett gyakorlott hatalomban osztoztak, nehézségeket alkotnak, nehezitik, késleltetik e törekvéseket, értem azon egyházi autonómiai törekvéseket, melyeket épen a cultusminiszter ur indított meg, és ő iparkodott legbuzgóbban elősegiteni, hogy valahára a kath. egyház is autonómiára juthasson, ha, mondom, azok nehezitik, késleltetik, a kik eddig az állammal a hatalomban osztoztak, nincs mit csodálkozni, mert hisz ritka ember az. a ki lemondani tud, — ós pedig önkényt — az általa birt hatalomról. (Helyeslés johb felől.) De méltán megütközhetünk azon, ha nehezíteni látjuk ezen törekvéseket még azon szabadelvűek által is, a kiktől inkább gyámolitást kellene várni; (Helyeslés jobb felől) méltán megütközhetünk, midőn azt halljuk, hogy a régi gyámkodás elvei szerint állítják, miszerint az egyház nem is szabadulhat meg ezen szolgálati állásból, nem is törheti szét azon bilincseket, melyeket az állam rakott rá, a nélkül, hogy az országgyűlés decretálná azt. (Helyeslés jobb felől.) Méltán megütközhetünk, midőn azt halljuk, hogy a kultuszminiszter arra szorittatik, hogy még az egyházi és vallási alapok és alapítványokról szóló számadásokat is az országgyűlés elé terjeszsze. (Bal felől: Dehogy!) Bátorkodom kérdezni azon t. képviselő urakat, (Halljuk!) kik talán épen most is kedvetlenséggel fogadták szavaimat, ós kik nem tartoznak a kath. egyházhoz, de más egyházak tagjai. . . . Csernátony Lajos; Mi képviselők vagyunk ! Horváth Mihály :... vajon mit mondanának ők, ha valakinek eszébe jutna ama képtelenség, hogy megkívánná tőlük, mikép például a protestáns vallásalapokról szóló számadásokat is ide az országgyűlés elébe terjeszszék. (EUnk helyeslés johb felől. Ez más! bal felől. Igen, ez már más! jobb felől.) Nemde t. ház, ez képtelenségnek fogna állíttatni % És a mi képtelenség volt minden egyéb egyházra nézve, egyedül a kath. egyházra szűnik meg képtelenség lenni 1 ? Minthogy az állam századokon keresztül gyakorolta ezen egyház fölött a gyámkodást, vajon e tény ad-e jogot az országgyűlésnek arra, hogy most már a maga részéről is folytassa ezen gyámko-
