Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

8 124. országos Dlés február 18. 1870. rom városa érdemteljes képviselője kifejezett. (Élénk, tetszés bal felől.) Horváth Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az átmeneti korszakok egyik főnehóz­sége onnan származik, hogy gyakran még kitű­nő jeles elmék sem tudják a már elfogadott uj elvek alkalmazását tisztán, következetesen ésugy keresztülvinni, miként az elv kívánná. Ily átme­neti korszakot élünk mi ma azon fontos viszo­nyokra nézve, melyek eddig az egyház és állam közt léteztek. Az uj kor kimondotta, hogy az egyháznak él kell választatnia az államtól, hogy meg kell szűnnie minden államvallásnak, minden államegy­háznak ; kimondotta ama szép, nagy és következ­ménydús elvet, mely szabad egyházat kivan a szabad államban. Az elvet, t. ház, elfogadja mindenki, aki szabadelvüségre igényt tart, de vajmi kevesen tudják azt helyesen, következetesen és tisztán alkalmazni. A helyett, hogy az államegyház által élvezett kiváltságokat, előjogokat, egytől-egyig, de egyszerűen eltörölnék, az egyházat egyedül a maga körére utasitanák, folytatni akarják az ál­lam gyámkodását, mely századokon át neheze­dett az egyházra. (Közbeszólás a baloldalon : Az egyházra ?) Hiszen tudjuk, hogy az állam, a kor­mány, mig egy részről igen sok, nagy, neveze­tes kiváltsággal és előjoggal látta el a főpapo­kat, más részről minden egyházi ügyeket egytől egyig mind a maga körébe vont, mindent a maga hatalmától tett függővé. Es csodálatos, e gyámkodást, mely annyi századon át tartott, annyira megszokta a világ, hogy most már kiváló jeles elmék sem tudnak attól megszabadulni, annak elveiről és alkalma­zásáról, egyben-másban még oly dolgokat is foly­ton az állam felügyelete, vezetése, intézkedése alatt akarnak megtartani, melyek átalában nem tartoznak az államhatalom körébe. (Helyeslés jobb felől.) A vallásfelekezetek fölött oly gyám­kodó felügyeletet akarnak folytattatni az állam­hatalom által, melyhez ennek joga nincs, és mi átalában meg nem egyeztethető a vallásszabad­ság elvével. (Helyeslés jobb felől.) Megvallom, igen meglepett azok egynémely pontja, mik itt az államnak, a törvényhozásnak az egyház egynémely ügyei s java felett gya­korlandó gyámkodásról s felügyeletről mondattak egy igen t. képviselő által, kinek egyébiránt magas tehetségei, iránta mindnyájunkat tiszte­letre birnak. Mivel az állam oly sokáig gyako­rolta gyámkodását az egyház fölött, ő még ezen gyámkodás megszüntetésére is szükségesnek látja a törvényhozás intézkedését, és gáncsolja a cultus­minisztert, mivel az egyházi autonómiára vonat­kozó egynémely ügyeket nem hozott az ország­gyűlés elé. A többi vallásfelekezet már valamennyi ki­vívta magának önkormányzatát, (Zaj bal felől) mig esak az egy kath. egyház nincs emancipálva az állam hatalma alól. Pedig épen erre neheze­dett legsúlyosabban századokon keresztül a gyám­kodás. (Fölkiáltások bal felől: Szegény egyház!) Ha, t. ház, azt látjuk, hogy a kik eddig az állammal az egyház felett gyakorlott hatalomban osztoztak, nehézségeket alkotnak, nehezitik, kés­leltetik e törekvéseket, értem azon egyházi auto­nómiai törekvéseket, melyeket épen a cultusmi­niszter ur indított meg, és ő iparkodott legbuzgób­ban elősegiteni, hogy valahára a kath. egyház is autonómiára juthasson, ha, mondom, azok nehe­zitik, késleltetik, a kik eddig az állammal a ha­talomban osztoztak, nincs mit csodálkozni, mert hisz ritka ember az. a ki lemondani tud, — ós pedig önkényt — az általa birt hatalomról. (Helyeslés johb felől.) De méltán megütközhetünk azon, ha nehe­zíteni látjuk ezen törekvéseket még azon szabadel­vűek által is, a kiktől inkább gyámolitást kellene várni; (Helyeslés jobb felől) méltán megütközhe­tünk, midőn azt halljuk, hogy a régi gyámkodás elvei szerint állítják, miszerint az egyház nem is szabadulhat meg ezen szolgálati állásból, nem is törheti szét azon bilincseket, melyeket az ál­lam rakott rá, a nélkül, hogy az országgyűlés decretálná azt. (Helyeslés jobb felől.) Méltán meg­ütközhetünk, midőn azt halljuk, hogy a kultusz­miniszter arra szorittatik, hogy még az egyházi és vallási alapok és alapítványokról szóló száma­dásokat is az országgyűlés elé terjeszsze. (Bal felől: Dehogy!) Bátorkodom kérdezni azon t. képviselő ura­kat, (Halljuk!) kik talán épen most is kedvet­lenséggel fogadták szavaimat, ós kik nem tar­toznak a kath. egyházhoz, de más egyházak tagjai. . . . Csernátony Lajos; Mi képviselők va­gyunk ! Horváth Mihály :... vajon mit mon­danának ők, ha valakinek eszébe jutna ama képtelenség, hogy megkívánná tőlük, mikép pél­dául a protestáns vallásalapokról szóló számadá­sokat is ide az országgyűlés elébe terjeszszék. (EUnk helyeslés johb felől. Ez más! bal felől. Igen, ez már más! jobb felől.) Nemde t. ház, ez képtelen­ségnek fogna állíttatni % És a mi képtelenség volt minden egyéb egyházra nézve, egyedül a kath. egyházra szűnik meg képtelenség lenni 1 ? Mint­hogy az állam századokon keresztül gyakorolta ezen egyház fölött a gyámkodást, vajon e tény ad-e jogot az országgyűlésnek arra, hogy most már a maga részéről is folytassa ezen gyámko-

Next

/
Thumbnails
Contents