Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

98 128. országos iUés február 23. 1870. akadémiának helyreállításában eljárni, (Helyeslés!) és azon alapítványokat, melyek külön speciális czélra tétettek, azon czélra használni, mely ezélra ez alapítványok tétettek. (Helyeslés!) Ez eljárásom a győri akadémiára nézve. (Helyeslés jobb felől.) Az aradi lyceumra nézve a tárgy talán kevésbbé ismeretes. Erre nézve tehát el kell mondanom, hogy még a múlt században, e honnak egy lelkes leánya, Dómján Margit, Bibies Jakabnak özvegye, 177 4-ben deczember 31-ikén tett végrendelete által összes vagyonát egy Sz.-Annán, Arad mellett, fölállitandó convietusra szentelte, meghagyván, hogy azok, a kik a convictusba járnak, egyszersmind a sz.-annai gymnasiumban taníttassanak, mely gymnasiumot 1750-ben az ő boldogult férje alapított, de csak négy osztály lyal, s mely gymnasiumot ő maga külön alapítványából emelt ugy, hogy belőle felső hat oszlyu gymnasinm alakult. Bibies Margit végrendeletének 10-ik pontjában világosan kimondja, hogy (Halljuk!) azon esetre, ha háború, közinség vagy más okoknál fogva a sz.-annai iskola megszűnnék, és így az ö alapítványának ottan haszonnal való kezelése lehetetlenné válnék, az alapítvány kezeltessék nevelési czélokra ott, hol az ország érdeke azt leginkább kívánja, fentartván minden esetre azt, hogy az alapítványnak főképen Arad, Csanád és Csongrád vármegyék lakói legyenek élvezői. Sz.-Anna helysége, mint azok, kik a vidéken ismeretesebbek, tudják, elvesztette előbbi fontosságát. Az ottani gymnasium megszűnt, később Temesvárra tétetett át, majd Bibies Margitnak egész alapítványa convictus helyett ösztöndijakra, melyek egyes ösztöndijazottaknak fizettettek, fordíttatott. Végre hosszú időig az ösztöndijak sem fizettettek ki. De nem akarom az egész történet elmondásával untatni a t. házat, melyet tán már az eddigiekkel is untattam. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, egy ideig nem fizettettek ki az ösztöndijak, aztán egyesittetett ezen alapítvány a nagy-váradi Alapi-féle alapitványnyal. így sem használtatván az alapítvány tökéletesen, ekként történt, hogy az alapítvány, mely kezdetben csak 200,000 forintra ment, most tetemesen meghaladja a 600,000 frtot. Erre Arad megye, mely a végrendeletnek végrehajtója, és mely a végrendelet szerint azokat is kijelölte, kik a convictusba fölveendők, valamint később azokat is, kiknek az ösztöndijak fizettettek, folyamodott ő felségéhez, hogy miután az alapítók szándéka az volt, hogy középtanoda állittassék föl, miután kivánata az volt, hogy abban fiatal emberek neveltessenek és pedig olyanok, kik főleg Arad, Csanád és Csongrád megyékbe valók: engedje meg ő felsége az alapnak olyszerü módosítását, hogy miután a sz.-annai gymnasium megszűnt, Aradon, mint Sz.-Annához legközelebb eső és folyton gyarapodó helyen állittassék föl egy jó középtanoda; hogy pedig az alapitónak még azon szándéka is valósuljon, miszerint szegény fiatal emberek segélyeztessenek, ő felsége negyven fiatal embernek ösztöndiját 200 forintjával, melyet élvezhetnek, hagyja meg és ezek azután az aradi gymnasiumban neveltessenek. En részemről Arad megyének ebbeli kivánatát oly tökéletesen megegyezőnek találtam és találom az alapitónak szándokával, főkép, miután az alapítványnak 10-ik §-ában világosan kimondatik az, hogy azon esetre, ha Sz.-Annáu a convictus megszűnnék és ott az alapítvány haszonnal alkalmazható nem lenne, tétessék át ez oly helyre, melyen az ország és kivált Arad, Csongrád és Csanád lakóinak leginkább használhat, hogy Arad megyének e kivánatát ő felségénél szintén támogattam, és miután ő felsége azt elfogadta, a rendeletet, melynek következtében ez történt, ellenjegyeztem. (Helyeslés.) A harmadik volt a fizetések fölebbemelése. En ugy vagyok meggyőződve, hogy az álláspont, melyet — fölfogásom szerint — e tárgyban el kell foglalnom, nem lehet más, mint mit az 1791 : XXIII. törvényczikk világosan kimond, t. i. hogy a különböző alapítványokat ő felsége az egyes alapítók szándéka szerint fogja kezeltetni. Mi történt az 1848-ki törvény következtében 1 Az, hogy' ő felsége ezen alapítványokat nem kezeltetheti máskép, mint felelős minisztere által és épen azért e háznak jogában, sőt bizonyos pontig kötelességében áll, nem csak fölügyelni arra, hogy ezen alapítványok becsületesen kezeltessenek, hanem fölügyelni arra is, vajon ezen alapítványok az alapítók szándékának megfelelőleg kezeltetnek-e? és épen azért tartottam szükségesnek ily bőven előadni a kérdésben levő egyes alapítványok történetét. A mi a stipendiumok kérdését illeti, midőn minisztériumomat átvettem, természetesen kötelességem volt tájékozni magamat az iránt, a mi ezekre nézve eddig történt és figyelembe venni a dolgok jelenlegi állását. Midőn ezt tettem, annak nyomára jöttem, hogy a stipendiális alapok közt alig van egy, melyben nem volna tetemes öszszegü megtakarítás, oly nagy megtakarítás, hogy az évi jövedelmek megtakarításának egész öszszege 29,450 frtra megy. Ez így levén, részemről kötelességemnek tartottam, minden egyes alapítványnál ujabb stipendiumokat állítani föl, mert teljes meggyőződésem szerint ezen stipendiumok nem arra alapitattak, hogy tőkésittessenek, hanem hogy adassanak oly szegény fiatal embereknek, kik a haza jövőjének biztosítására a különböző tanintézetekben nevelkednek. (Élénk helyeslés.) Ezért harminczkét 800 forintos, harminez-