Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-107
107. országos ütés január 28. 1870. 47 fölülvizsgálati és utazási költségeiket, egyre-másra 1,700 írtra mg, e szerint tehát a magyar államútak fölügyeletével 70 egyén foglalkozik, kiknek fizetése 1,700 frt. Én, t. ház, azt hiszem, hogy ily nagy kiadás nem szükséges, mert a mi az 1,700 frtra rugó fizetést illeti, megjegyzem, hogy miután levonatnak a perezentek, azokra nézve, kik a tervek készítésével foglalkoznak, ezen egyéneknek semmi egyéb dolguk nincs, mint az államútaknak föntartása a fed-anyagok kiállítása s utakra széthordása; ehhez pedig, nézetem szerint, egyátalában nem kívántatik rnathesis sublimior, ugy hogy én, tekintve viszonyainkat az 1,700 frt fizetést ezen egyénekre nézve túlságosnak tartom. De ezen mérnököknek létszáma is túlságosan nagy, mert a mint magából a miniszteri költségvetéshez csatolt jelentésből látszik, ezen egyéneknek semmi hivatalos dolguk nincs, mint az, hogy 9 T / 2 mfld. állami utat, vagy ha megmarad, a kihagyatni javasolt 88 mértföldnyi a vasúttal parallel-vonal 10 63 /79 mfld. államutat bejárjón havonkint kétszer. Hogy ez elég volna arra, miszerint ezen foglalkozás egy állammérnöknek egész idejét igénybe venné, én azt belátni nem tudom. E szerint tehát maga az állammérnököknek létszáma, valamint fizetéseik is a mi viszonyainkhoz képest, valóságos pazarlás és sokkal ezélszerübb volna, hogy ha ezen fizetéseknek egy része az utak építésére, vagy különösen a megyei útépítés segélyezésére forditatnék. Ez azonban még hagyján; sokkal nagyobb horderejű ennél azon költség, melybe az utak föntartása. nevezetesen a fed-anyag kiállítása és az úgynevezett különleges építéseknek eszközlése kerül. Ez milliókba kerül s ezen évre is másfél millió van csupán a fed-anyagnak kiállítására előirányozva. Átalában ismeretesek, t. ház, azon visszaélések, melyek az államépitészeti hivatalok és a vállalkozók eljárásánál elharapódzottak, ez egy valóságos rendszeresített visszaélés , mely az államépitészek és a vállalkozók között valóságos közkereseti forrást képez; ugy hogy én meg vagyok győződve — s azt hiszem, hogy kevesen fognak itt ebben kételkedni — hogy a szóban levő összegnek, mely előirányozva van, alig fog fele valósággal föl használtatni az államútak javítására, a többi az állammérnökök és vállalkozók zsebében fog maradni. Hasonló visszaélésekre vezet az úgynevezett különleges építkezés, mely az államépitészeknek kedvencz foglalkozását képezi. Drágán építenek hidakat, áthelyeznek útvonalakat, levágnak egyes meredekebb helyeket ott is, a hol ez a szükség által alig van indokolva. Ezen költséges eljárásnak ezólja ismét csak az, hogy alkalmuk legyen a nyereségen osztozni. A visszaélések, melyek e téren elkövettetnek, olyanok, hogy valóban a Bach-korszak és provisorium legszomorúbb és legbotrányosabb hagyományaként jöttek mi ránk. És ezen rendszer még sokkal roszabb, mint az épen érintett korszakban volt. A mint tudjuk, ezelőtt az állammérnökök voltak megbízva mindazon teendőkkel, melyeket most a megyékben a tiszti mérnökök teljesítenek. Ezelőtt a megyei közutakra is ők ügyeltek föl és minden egyéb mérnöki munkálatot ők teljesítettek ; roszabb most azért is, mert ezelőtt igénybe vétetett a megyei tisztviselők közbenjárása, nevezetesen a fölülvizsgálatoknál: most azonban ez nem történik. S ezen rósz rendszer, t. ház, fönáll most is változatlanul, vagy ha változtatás történt is rajta, akkor az csak még roszabbra változott, mint a hogy fönállott a Bachkorszak és a provisorium alatt és ennek megszüntetésére a közlekedési minisztérium részéről [ fájdalom, még eddig semmi sem történt. Már az 1868 — 69-ki költségvetés alkalmával meghagyta a minisztériumnak a képviselőház, hogy ezen ügyre nézve a minisztérium minél előbb gyökeres reformjavaslatot terjeszszen a ház elé és mind ez ideig e tekintetben semmi sem történt. Ily reformjavaslatról, nekem legalább, egyátalában semmi tudomásom nincs. Sőt ellenkezőleg, igen is, történt ezen korszakban kísérlet arra, nem azon irányban, hogv megszüntettessók ezen káros rendszer, de sőt hogy állandósittassanak és kiterjesztessenek az azzal járó bajok. Ugyanis 1868-ki tölszólitás intéztetett a megyékhez: nem volnának-e hajlandók azon megyei teendőket, melyek a megyei tiszti mérnökök által végeztetnek, átadni az állammérnököknek? Nem tudom, mit felelt erre a megyék legnagyobb része; néhányan tudom, azt felelték, hog}^ arra semmi esetre sem hajlandók, sőt inkább óhajtanak, hogy az államútak kezelésére a megyéknek nagyobb befolyás engedtessék ; de a minisztérium ezen kísérletéből alig lehet következtetni azt. hogy a minisztérium maga is át lett volna hatva azon meggyőződéstől, hogy a mostani rendszer rósz és ezen gyökeresen kell javítani. De még a mostani rendszernek keretében sem tette meg a kormány azt, mit talán a viszszaélések meggátolására vagy korlátolására tenni lehetett volna. Én azt hiszem, hogy ha fölszólittattak volna a t. hatóságok, akarják-e az árlejtések valamint a felülvizsgálások körül a közreműködést ma-
