Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

28 107. országos ülés január 28. 1870. vényeket tanácskozás alá venni. Azt hiszem, t. ház, hogy miután akkor, midőn e kérvények a kérvónyi bizottsághoz utasíttattak, kimondatott, hogy mihelyt ez véleményét előterjeszti, a napirendre tűzessenek, azok most azonnal elintézhetek. (Helyeslés.) Halász Boldizsár: T. ház! A házszabályokban ben van az, hogy bizonyos kérvényeket a ház egy általa választandó bizottság elé utasíthat, nem pedig az, hogy valamely központi bizottsághoz teheti át. A központi bizottság nem a ház bizottsága; a központi bizottság képviseli az osztályokat, és az osztályok által azért választatik, hogy azok többségének nézetét a ház elé terjes zsze. Ha tehát egyenesen a központi bizottsághoz utasítanánk valamely kérvényt, a házszabályokba ütközőleg cselekednénk. Nincs tehát más tennivaló, mint a kérvényi bizottság véleményét kinyomatni és annak idejében a törvényjavaslattal junctim tárgyalni. {Helyeslés bal felől.) Űrményi Miksa előadó: T. ház! Midőn a kérvényi bizottság e véleményét fogalmazta, nem akarta mondani azt, mit mindnyájan tudunk, hogy t. i. a központi bizottság ezen tárgyban szakférfiakat hallgat ki; minthogy pedig ezen kérvény egyebet nem kér, mint szakférfi kihallgatását, és minthogy tudjuk azt is, hogy a központi bizottság tárgyalásai a szóban levő törvényjavaslat felett már oly messzire haladtak, hogy ha egyátalában nem kívánjuk útját állni ezen szakférfi kihallgatásának, sietfetntink kell e dolgot. Nem merte tehát a kérvényi bizottság azt véleményezni, hogy ezen kórvény előbb az osztályokhoz utasíttassák, hanem bog}? méltóztassék azt az e tárgyban alakult központi bizottsághoz intézkedés véget áttenni. Ha ez szükségesnek fogja tartani, kihallgathatja a szakférfit, ha nem véli czélszerünek, mellőzni fogja. Mocsonyi Sándor: Részemről tökéletesen helyeslem a mit az előttem szólott Várady Gábor és Halász Boldizsár képviselő urak mondottak. En is azt hiszem, a szabályokba ütközés nélkül nem lehet kérvényt a központi bizottsághoz utasítani. Azt hiszem, a dolog igen egyszerű. Ha mi e kérvény fölötti jelentést akár most tüstént, akár holnap, vagy akármikor tárgyalva elhatározzuk, hogy annak értelmében meghagyjuk a központi bizottságnak, hogy azon szakférfit hallgassa ki, akkor nézetem szerint ez a házszabályokba nem ütközik: mert az a ház hatalmában áll, hogy bármely bizottságot megbízzon valamely teendővel. Nézetem szerint tehát határozzuk el, hogy a központi bizottság azon szakférfit hallgassa ki. Zichy Mándor gr.: Igónyte len nézetem szerint — ha épen szigorúan a formához akarunk alkalmazkodni — a javasolt eljárás talán még kevésbbé lenne azzal összeegyeztethető, mint a kérvényi bizottság véleménye. Mert ha mi a házból utasítjuk a központi bizottságot, hogy ezt vagy amazt tegye vagy elhagyja, annak még kevésbbé van alapja a házszabályokban és a dolog természetével sem egyeztethető meg: mert épen a központi bizottság van a tárgy előkészítésével megbízva, meg van bízva nem mint külön bizottság, hanem mint az osztályok kifolyása. A központi bizottság tehát feladatának keretében eljár a maga belátása szerint. Itt a kérdés csak az, hogy egy magához a házhoz intézett kérvény intéztessék el. A kérvényeket a ház sem az osztályokhoz, sem a központi bizottsághoz nem szokta utasítani, hanem a ház valamely bizottságához; ha pedig a tárgynak már tudomásával bír a ház, akkor az osztályok is ismerik azt. Azonban a dolog lényege mindenkor fontosabb, mint a forma, és nem látom át, hogy egyenesen a házszabály betűje szerint és értelme ellen cselekednénk akkor, ha azt határozzuk, hogy a kérvényi bizottság ezen kérvényt tegye át a központi bizottsághoz. A központi bizottság, ha a dolgot oly lényegesnek fogja találni, hogy szükségesnek látja, miszerint az osztályok által tárgyaltassék, akkor vissza származtathatja az egész tárgyat a házhoz; hanem legalább is érettebb és felvilágositottabb stádiumban fog a ház elé kerülni a tárgy, ha a központi bizottság mindazt tudni fogja, a mi a tárgyra vonatkozólag a ház elé került. A tanácskozások menete és az ügynek elintézése tehát csak nyer, ha a közp. bizottság mindannak birtokában van, ami a tárgyra vonatkozik, és a mi a háznak figyelmét megérdemli. En tehát a kérvényi bizottság e részbeni javaslatát pártolom. Űrményi Miksa előadó: T. ház! Fölvilágositásul, ugy hiszem, néhány szót mondani jogom van. Egy észrevételt akarok tenni t. bar atom Mocsonyi képviselő ur beszédére, ki azt kívánja, hogy mi rendeljük el azt, hogy központi bizottság hallgassa meg a szakértőket. Ezt azért, nem merte véleményezni a kérvényi bizottság, mert noha tudja, hogy a bizottság az ipartörvény feletti tárgyalásait teljesen még nem végezte be, nem tudja mégis szabatosan, meddig haladtak, meglehet odáig, hogy a kérvényt nem is veheti már figyelembe; ezt — mondom — legalább hivatalosan nem tudjuk; azért a kérvényi bizottság azon véleményben volt, hogy bizassék az a központi bizottságra és teljesítse a munkásegylet ebbeli kérelmét, ha teljesítheti. Madarász József: A t. előadó ur előadására azon megjegyzésem van, hogy még, ha tökéletesen ugy állana is a dolog, hogy a közp