Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-120
120. erszágos iiiés február 14. 1870. 337 ni, mely által a minisztériumnak e felhatalmazása, melylyel eddig birt, s melylyel teljesen a törvények szellemével élt, legkevésbé is korlátoztassék. Én részemről semmi oly lényeges körülményeket nem látok, melyek indokolnák azt, hogy a minisztérium ez átmeneti intézményt rögtön megszüntesse; de másfelől nem látom azt, hogy a minisztérium a rá bizott hatalommal teljesen a törvények szellemében, teljesen azok intentiója szerint élt, a kik Erdélynek az anyaországba való bekebelezését forrón óhajtják. Én tehát abban a nézetben vagyok, hogy itt semmi oly lépésnek vagy határozatnak helye nem volna, a mely a minisztérium szabad kezét megkötné. Csernatony Lajos: T. képviselőház! Én részemről az erdélyi királyi biztosság fizetésére följegyzett összeget mostanra megszavazom ; hanem jövőre nézve az által, mit az igen t. belügyminiszter ur méltóztatott kijelenteni, megnyugtatva nem érezhetem magamat, mert csak nagyon föltételesen volt mondva, hogy a jövő évben már kevesebb teendője lesz a királyi biztosnak, hogy a fontosabb kérdések némelyike meg lesz oldva, s következőleg kilátás van rá, hogy a költség némileg le lesz szállítható. Azt hiszem, a képviselőházban kevesen vagyunk, kik e fizetés mennyisége ellen akár határozati javaslatot beadrd, akár felszólalni szükségesnek tartanok, és nem is arról van szó, hogy 50,000 vagy 45,000 vagy 40,000 forint legyen-e a fizetés ? hanem egyátalában legyen-e vagy ne legyen ? ez a kérdés, és ennél fogva, ha az igen tisztelt miniszter ur a jövő évre nézve a megnyugtatást kissé erősebb alakban méltóztatott volna adni, azt hiszem, legalább azon része a képviselőknek, kik ezen oldalon vannak, nagy részben meg lettek volna nyugtatva. A királyi biztosság, mint előttem szólott képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, mindig jele annak, hogy az unió még nincs meg. Én nem is képzelem, hogy ezen tényt erősebben kifejezni lehessen. Ez oly jel, melyre az uniónak minden ellensége néz, és a mint fogja látni azon jelt, mindig azon reményben lesz, hogy az unió nem fog létesülni. Tény, hogy ez unió mellett és ellen Erdélyben mindig volt pái't, volt a törvényes nemzetek közöl egy rész mellette, egy rész ellene. A kik mellette voltak, minden esetre azért voltak mellette — magát a nemzetiségi érzetet mellőzve itt, mely egy magasabb önérdek nélküli érzemény, melyet én most nem akarok itt tekintetbe venni, — hanem még azok is, kik ez által voltak előmozditói, azért voltak mellette, mert attól előnyöket vártak, az ország mindkét részére, mint mondani szokták, mindkét magyar hazára nézve; a kik pedig ellene voltak, azok KÉPV. H. XAPLÓ 18|-|- v. vagy féltek, az unió által megsemmisitve látván érdekeiket, vagy személyes ambitióikat kielégítve nem látták. Már most mi lett volna a teendő az uniónak kimondása és törvénybe menetele után? valósítani egyfelől a reményeket, melyeket az unió barátjai tápláltak, eloszlatni másfelől a félelmet és megnyerni az unió eszméjének sokakat, a kik előbb az uniót egy vagy más okból bona fide vagy inala fide ellenezték. Most már azon kérdés áll előttünk, vajon a kir. biztosság föntartása által ki van-e elégítve akármely rész, akár az unió barátainak reménye, akár az unió ellenségei kevésbé ellenséges térre szorittattak-e ? Mit nyert Erdély az unió által, ezt kérdezheti mindkét fél, mert annyit mindenesetre megvárhatott volna Erdély, hogy az általunk még az ujabb alap által is nyert szabadságból egyenlő részt kapjon, megérdemlette azt, hogy az unió barátai az unió ellenségeinek mondhassák, iine nézzétek, ezt nyertük az unió által, szabadságot mint Magyarországban van, jogokat, minőket Magyarországban élveznek. Ekkor az unió elleni ellenszenvek minden esetre kisebbültek volna; mindig jóhiszemű ellent értek, mert a roszat ugy sem lehet megnyerni. Ezért tartom én a kir. biztosság föntartását nemcsak luxus artieulusnak, mert ez a dolog legcsekélyebb része volna, hanem valóban veszélyesnek ; veszélyesnek tartom azért is, mert a kir. biztosság Kolozsvárott semmi egyéb a világon, mint rothadok, melynek egy udvart tesznek oda, melyet a sieofántok körülállva, azon kir. biztost saját czéljaik kivitelére, minden szabad ösztönt, minden előmenetelt megakadályozva, saját érdekükben kizsákmányolják. Ezért én a kir. biztosság eltörlését az egyesült Magyarországra nézve valóban életszükségletnek tartom, s ha a miniszter úrtól az iránt megnyugtatást nyernék, hogy a jövő évben nem lesz, ugy még sokkal szivesebben szavaznám meg, mit részemről minden esetre megszavazok. (Hetyedés.) Rannicher Jakab: T. ház! Legyen szabad nekem is e tekintetben nézeteimet kimondani. En nem megyek a múltba, mint mások előttem tették; szemem előtt egy szebb jövő áll e nemzet számára, melynek javára vállvetve, egyetértésben működni, első állami kötelesség nemcsak e házon belül, hanem e házon kivül is. (Helyeslés.') Véleményem az, hogy a Magyarországgal való egyesülés törvényesen végbe ment, befejezett tény; (Élénk helyeslés.) óhajtandó még csak az, hogy e törvényes tényből minél előbb egy rokonszenves, kölcsönösen kielégítő, a jól fölfogott közös érdek parancsolta, és hű összetartás érzetétől áthatott viszony é s viszonylat 43
