Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

120. erszágos iiiés február 14. 1870. 337 ni, mely által a minisztériumnak e felhatalmazása, melylyel eddig birt, s melylyel teljesen a törvé­nyek szellemével élt, legkevésbé is korlátoztas­sék. Én részemről semmi oly lényeges körülmé­nyeket nem látok, melyek indokolnák azt, hogy a minisztérium ez átmeneti intézményt rögtön megszüntesse; de másfelől nem látom azt, hogy a minisztérium a rá bizott hatalommal teljesen a törvények szellemében, teljesen azok intentiója szerint élt, a kik Erdélynek az anyaországba való bekebelezését forrón óhajtják. Én tehát abban a nézetben vagyok, hogy itt semmi oly lépésnek vagy határozatnak helye nem volna, a mely a minisztérium szabad kezét megkötné. Csernatony Lajos: T. képviselőház! Én részemről az erdélyi királyi biztosság fizeté­sére följegyzett összeget mostanra megszavazom ; hanem jövőre nézve az által, mit az igen t. bel­ügyminiszter ur méltóztatott kijelenteni, meg­nyugtatva nem érezhetem magamat, mert csak nagyon föltételesen volt mondva, hogy a jövő évben már kevesebb teendője lesz a királyi biz­tosnak, hogy a fontosabb kérdések némelyike meg lesz oldva, s következőleg kilátás van rá, hogy a költség némileg le lesz szállítható. Azt hiszem, a képviselőházban kevesen vagyunk, kik e fizetés mennyisége ellen akár határozati javas­latot beadrd, akár felszólalni szükségesnek tar­tanok, és nem is arról van szó, hogy 50,000 vagy 45,000 vagy 40,000 forint legyen-e a fize­tés ? hanem egyátalában legyen-e vagy ne legyen ? ez a kérdés, és ennél fogva, ha az igen tisztelt miniszter ur a jövő évre nézve a megnyugtatást kissé erősebb alakban méltóztatott volna adni, azt hiszem, legalább azon része a képviselőknek, kik ezen oldalon vannak, nagy részben meg let­tek volna nyugtatva. A királyi biztosság, mint előttem szólott képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, min­dig jele annak, hogy az unió még nincs meg. Én nem is képzelem, hogy ezen tényt erősebben kifejezni lehessen. Ez oly jel, melyre az unió­nak minden ellensége néz, és a mint fogja látni azon jelt, mindig azon reményben lesz, hogy az unió nem fog létesülni. Tény, hogy ez unió mel­lett és ellen Erdélyben mindig volt pái't, volt a törvényes nemzetek közöl egy rész mellette, egy rész ellene. A kik mellette voltak, minden esetre azért voltak mellette — magát a nemzetiségi érzetet mellőzve itt, mely egy magasabb önérdek nélküli érzemény, melyet én most nem akarok itt tekintetbe venni, — hanem még azok is, kik ez által voltak előmozditói, azért voltak mellette, mert attól előnyöket vártak, az ország mindkét részére, mint mondani szokták, mindkét magyar hazára nézve; a kik pedig ellene voltak, azok KÉPV. H. XAPLÓ 18|-|- v. vagy féltek, az unió által megsemmisitve látván érdekeiket, vagy személyes ambitióikat kielégítve nem látták. Már most mi lett volna a teendő az unió­nak kimondása és törvénybe menetele után? va­lósítani egyfelől a reményeket, melyeket az unió barátjai tápláltak, eloszlatni másfelől a félelmet és megnyerni az unió eszméjének sokakat, a kik előbb az uniót egy vagy más okból bona fide vagy inala fide ellenezték. Most már azon kérdés áll előttünk, vajon a kir. biztosság föntartása által ki van-e elégítve akármely rész, akár az unió barátainak reménye, akár az unió ellenségei kevésbé ellenséges térre szorittattak-e ? Mit nyert Erdély az unió által, ezt kérdezheti mindkét fél, mert annyit minden­esetre megvárhatott volna Erdély, hogy az álta­lunk még az ujabb alap által is nyert szabad­ságból egyenlő részt kapjon, megérdemlette azt, hogy az unió barátai az unió ellenségeinek mond­hassák, iine nézzétek, ezt nyertük az unió által, szabadságot mint Magyarországban van, jogokat, minőket Magyarországban élveznek. Ekkor az unió elleni ellenszenvek minden esetre kisebbül­tek volna; mindig jóhiszemű ellent értek, mert a roszat ugy sem lehet megnyerni. Ezért tartom én a kir. biztosság föntartását nemcsak luxus artieulusnak, mert ez a dolog legcsekélyebb része volna, hanem valóban veszé­lyesnek ; veszélyesnek tartom azért is, mert a kir. biztosság Kolozsvárott semmi egyéb a vilá­gon, mint rothadok, melynek egy udvart tesznek oda, melyet a sieofántok körülállva, azon kir. biztost saját czéljaik kivitelére, minden szabad ösztönt, minden előmenetelt megakadályozva, sa­ját érdekükben kizsákmányolják. Ezért én a kir. biztosság eltörlését az egyesült Magyarországra nézve valóban életszükségletnek tartom, s ha a miniszter úrtól az iránt megnyugtatást nyernék, hogy a jövő évben nem lesz, ugy még sokkal szivesebben szavaznám meg, mit részemről min­den esetre megszavazok. (Hetyedés.) Rannicher Jakab: T. ház! Legyen szabad nekem is e tekintetben nézeteimet ki­mondani. En nem megyek a múltba, mint mások előttem tették; szemem előtt egy szebb jövő áll e nemzet számára, melynek javára vállvetve, egyetértésben működni, első állami kötelesség nemcsak e házon belül, hanem e házon kivül is. (Helyeslés.') Véleményem az, hogy a Magyaror­szággal való egyesülés törvényesen végbe ment, befejezett tény; (Élénk helyeslés.) óhajtandó még csak az, hogy e törvényes tényből minél előbb egy rokonszenves, kölcsönösen kielégítő, a jól fölfogott közös érdek parancsolta, és hű össze­tartás érzetétől áthatott viszony é s viszonylat 43

Next

/
Thumbnails
Contents