Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

304 119, orsrágos illés február 12. 1870. színházra, magyar akadémiára, kész leszek ezen elvet én is elfogadni s hasonlót tenni itt is. (Helyeslés.) Mihelyt látom, hogy az egyesült Dunafejedelemségek törvényhozása tekintettel van az ott százezrekkel lakó magyarokra, hogy a törvényhozásban magyarul lehessen ott beszélni, s a törvényszékeknél magyar birák lesznek alkalmazva ; vagyha bár csak annyit engednek meg nekik, mint a mennyiben itt részesülnek nálunk a nyelv tekintetében, mondom, méltóztassék azt bebizonyítani, hogy e részben is bár csak annyi jogban részesülnek a magyarok (Valaki: Ásók bevándorlottak!) az egyesült Dunafejedelemségekben, mint a mennyiben a románok itt: én részemről rögtön kész leszek elmenni azon határig, a meddig ők a jó példával előmennek. (Élénk helyeslés.) Azon ellenvetést hallom épen most, hogy a magyarok bevándoroltak Oláhországba. Meglehet. de román hazánkfiai nagyon jól látják, hogy mily hangosan követelik nálunk nemzeti igényeik tekintetbevételét a szerbek, hát ezek nem bevándorlottak-? és mégis mind egyformán igénylik, hangosan követelik nálunk a nemzeti és a coordinált állást, mint politikai nemzet! Ha önök nem adnak azoknak, a kik az önök földjén laknak ily engedményeket: ugyan kérem, miként követelik azt másoktól ? Nincs, nem is volt példa Európában, hogy, amint önök arra akarjákbirni a magyar nemzetet, hogy saját maga meggyengítésével, megrontásával ily kívánalmuknak eleget tegyen. En elmegyek azon határig, a meddig az ország önállása, az ország függetlensége, az ország területi épsége megengedi. Azt mondom: Magyarországban nem szabad lenni embernek, a kinek több joga legyen, mint más magyarországi lakosnak, bármely fajhoz, valláshoz vagy nemzetiséghez tartozzék is. (Helyeslés.) De ezen tul azt, a mi az administratiót könnyíti, megengedhetőnek tartom. És ennélfogva nem kívánom azt, hogy midőn egy ember az első biróságu törvényszék előtt személyesen megjelen, ott oly nyelven hallgattassák ki, a melyet nem ért; hanem midőn azután a per fölebb vitetik és ott írásban tárgyaltatik, hogy ott minden biró 6 — 7—8 nyelvet tudjon, azt én lehetetlenségnek tartom. Kész vagyok a végső határokig elmenni minden kívánság méltánylásában; de abba, hogy Magyarország ne Magyarország, hanem hogy egy polyglott conglomeratió legyen, — én részemről beleegyezni soha nem fogok. (Élénk helyeslés) Stanesku Imre : Mélyen t. képviselőház ! Egyrészt az igazság és méltányosság, de másrészt az annyiszor hangoztatott szabadság, testvériség és egyetértés valamint egyenlő jogokat, ugy egyenlő kötelezettségeket is szülnek. E közös hazának mindnyájan lakosai vagyunk, mindnyájan adózunk egyformán, viseljük a kötelezettségeket egyenlően, és épen ezen indokoknál fogva követelhetjük egyenlően a jogokat is. Midőn számos évek előtt a Széchenyi István által megpendített nemzeti színház javára az ország lakosai nemzetiség különbség nélkül adakoztak, sőt az absolut kormány alatt — ha jól emlékszem — 90,000 frtot adtak, hogy az fenállhasson, tették azt azért, mert tudták, hogy a nemzetiség védbástyája a szellemi művelődésben áll, mely a nemzeti színházban felkaroltatik ; és azóta vagy 3 éve, mióta a magyar alkotmányos élet helyreállíttatott, mindig előfordul a budgetben a nemzeti színház segélyezése. Ha már most a románok a maguk részére kivannak egy közművelődési intézetet, gondolom, hogy ezt jogosan követelhetik. Nagyon sajnálom, hogy ezen jogos követelmény igen gyanúsító színben tüntetett föl több képviselőtársam részéről, és különösen sajnálom, hogy Jankovics Gyula képviselőtársam abban mindjárt nemzetiségi kérdést látott, midőn itt csak szellemi mivelődésről van szó. En itt nemzetiségi kérdést nem látok, mert én ugy hiszem, a magyarnak csak oly joga, csak oly kötelezettsége más polgártársait műveltetni, mint önmagát. Ezt nem fogja kétségbevonni maga Jankovics képviselő ur sem. Hanem midőn a mi szeműnkre vetik, hogy mindig a nemzeti kérdést vesszük elő, akkor nem ügyel még Tisza Kálmán képviselőtársam sem azon interpellatióra, melyet a mélyen tisztelt honvédelmi miniszter úrhoz azon okból intézett, mert Debreczenben a sorkatonaságba az idén a magyarokból többet soroztak be, mint tavaly, és mint Pesten; s hogy így ő e kérdésben mint magyar nemzetiségi képviselő szólalt fel. (Élénk ellenmondás) Saját szavaira — ipsissima verba — hivatkozom, hogy mint magyar nemzetiségi képviselő szólalt fel, mert a közös hadseregbe több magyar soroztatott be. (Zaj) Jankovics képviselő ur azt állítja, hogy a mi okoskodásunk az volna, hogy miután a többi nemzetiségek nem segélyeztetnek, vegyük el ezen segélyt a magyar nemzettől és segélyezzük a más színházakat. Hanem ezt meg lehetne íorditani, hogy miután annyi idő óta a magyaroknak segélyezést hoztak az ország valamennyi lakói, ám adjanak most a magyarok is az ország egyéb lakóinak is, és itt a kardnak egyik élével maga Jankovics képviselő ur vágta magát. Azt is mondta Jankovics képviselő ur, hogy sok is volna a Hodossiu által kért 200 ezer frt; de hisz az csak körülbelül van odatéve ; utóvégre