Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
12 106. Országét ülés január 27. 1870. tartotta valaki? Ily valamit nem lehet eltűrni mind Magyarország érdekében, mind a minisztérium érdekében. Ha pedig el nem lehet tűrni, akkor okvetlenül a legrövidebb idő alatt kellett ez iránt tisztába jönni. Tudjuk pedig mindnyájan, hogy Belgiumban az igazságszolgáltatás gyorsan megy , nem ugy mint Magyarországban; azt is tudjuk, hogy valamint Angliában lehetett, ugy Belgiumban is lehet idegen ellen pert indítani. Mindezeket összevetve a közönségnek elég okot szolgáltattak arra, részint hog3 r a mendemondát elhigye, részint pedig hogy mindenfélét gyanítson. Említhetném még azt is, mint másik okát a közlekedési minisztérium irányában keletkezett s — mint én hiszem s tiszta szivemből óhajtom — minden tekintetben alaptalanoknak bebizonyulandó vádaknak, — hogy a vasúti kölcsönre nézve az ország már régen nem kapott felvilágosítást ; tökéletesen sötétben vagyunk s mindazon sötétség, azon halogatások és mulasztások, ősszeműködnek arra, hogy igen kellemetlen fájdalmas helyzetet idézzenek elő, melyben azután nem lehet csodálkozni, hogy ilyeneket beszélnek. Mondom, tessék a kormánynak világosságot adni, tessék megtartani az országgyűlés határozatait, utasításait tessék előleg kérni, utólagosan számolni mindenről s bizonyára nem leszünk bizalmatlanok a közlekedési minisztérium irányában, melynek vállain van hazánk legfontosabb érdeke. Mert politikai érdekeinken kivül legnagyobb érdekünk az, hogy közlekedhessünk ezen országban s arra nézve, hogy mennyire vagyunk e tekintetben, elég, hogy beutazzuk hazánkat bármely vidéken, akármerre. Nem akarom tovább fárasztani a liázat, hanem részemről ezeket megjegyezve Tisza Kálmán t. barátom indítványát, vagyis inkább óhajtását magam részéről pártolom, mely oda irányul, hogy igen kívánatos lenne, ha oly valami történnék e tárgyban, mi által a mendemondák végleges eloszlatása , minden esetr e pedig a helyzet tisztázása érethetnék el. (Helyeslés bal felől.) Mikó Imre gr. közlekedési miniszter; T. ház! Ezen ügy egész történetét elmondotta tegnap államtitkár ur, a mint azt ma maga a képviselő ur is elmondta, a miért is röviden szólhatok, midőn fölvilágositólag válaszolok egy oly kérdésre, melyre a t. képviselő ur fő súlyt fektetett, (Halljuk!) t. i. azon kérdésre, hogy miként jött ezen tárgyban ily nagy késedelem közbe? Midőn nekem ezen ügyet az államtitkár ur bejelentette, ugyanazon napon azt a minisztertanács elé hoztam, mely szintén azon véleménj'-ben volt, hogy eltűrni teljességgel nem lehet, miszerint Magyarország egy tisztviselőjéről feltegyék azt, hogy megvesztegethető. Ennélfogva meghatalmaztattam, hogy a külügyminiszter által ezen per megindítása iránt tegyem meg a lépeseket. A minisztérium csakugyan megkereste ez ügyben a közös külügyminisztert, ott azonban némi késedelem jött közbe, de a minisztérium sürgetésére csakugyan átment az ügy a belgiumi kormányhoz. Ott a procurateur général és a miniszter közt véleménykülönbség merült föl. A procurateur général ugyanis azt állította, hogy csak azon esetben lehet Belgiumban a port megindítani, hogy ha ez oly ügy, melyért Magyarországon is port lehet indítani; a miniszter ellenben azt mondta, hogy mindenesetre — ezen föltétel nélkül is — meg lehet indítani a port. Ezen két fórum egymás közt oly hosszasan folytatta a vitát, hogy amaz ismeretes késedelmezés jött közbe. Midőn aztán uj sürgetések után a belga minisztérium részéről a tárgyra vonatkozólag megjött azon válasz, hogy a pör megindítható, a magyar minisztérium meg is tette a közös külügy minisztérium útján a szükséges intézkedéseket. Ebben áll az ügy. (Atalános helyeslés) Zsedényi Ede: T. ház! A mint egy részről elismerem, hogy a parlamenti élet nem nélkülözheti a küzdelmet és hogy az eszméknek tisztázása épen a heves viták által szokott eszközöltetni, ugy másrészről azt hiszem, hogy a személyes megtámadások, melyek egy és más oldalról egyesek ellen intéztetnek, az eszméket egyátalán nem tisztázzák. De ha el is ismerném a parlamenti életben a személyes megtámadásoknak jogosultságát, mégis azt hiszem, hogy a ráfogások, a gyanúsítások terén nem szabad utoljára azon határt átlépnünk, melyet a parlamentáris usus korlátként fölállított. Tisza Kálmán barátom gyanúsításokat emlegetett. Erre nézve átalánosságban csak azt felelem, egész parlamentáris, életünk gyanúsításokon alapszik, melyekre nézve a tisztázás szabadságában áll mindenkinek. Bennünket gyanúsítanak, és így azt mondhatom, hogy viszonylag nekünk is lehet gyanúsítanunk. (Zaj a baloldalon.) De miután Tisza Kálmán egy hatalmas okot hozott elő. mely az, hogy a támadás személyes ugyan, hanem miután az illető személy az államnak egy főhivatalnoka; kívánatos, hogy ezen ügy tökéletesen tisztáztassék. és pedig nemcsak a ház előtt, — mely előtt ugy is gondolom, hogy az ügy eléggé tisztázva van, — hanem a közönség előtt is, mely csak lapokból tudta meg ezen ügyet; miután továbbá maga Hollán Ernő képviselő ur arra kérte a t. házat, hogy e tekintetben küldöttség küldessék ki, én a következő indítványt terjesztem a t. ház elé : (Olvassa:)
