Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

278 117- országos Dlés február 10. 1870. több e czélra!) De bocsánatot kérek, ez még is furcsa aránytalanság. (Hosszas derültség.) Henszlmann Imre : Nézetem szerint nem lesz tévedés, mert figyelembe kell vennünk, hogy nálunk több jelentékeny megyei és városi kórház van, milyen pl. a Rókus ós a pozsonyi nagy kórház, hol szintén igen nagy számmal gyógyíttatnak ilyen betegek. Rajner Pál belügyminiszter : T. ház ! Ezen erdélyi kórházak csak ideiglenesek, s oly helyeken állíttatnak fel, a hol legnagyobb szükség mutatkozott reájok. Ha Magyarországban is, — a mit nem óhajtok — nagyobb szükség fog mutatkozni ily kórházakra , akkor kétségkívül itt is fel fognak állíttatni; egyelőre azonban itt több ilyen kórházra szükség nincs. (Helyeslés, derültség.) Széll Kálmán jegyző (Olvassa :) Szülházi kiadásokra 2u,000 frt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re 24,500 frt. volt előirányozva, most tehát kevesebb 4,500 frttal; a pénzügyi bizottság megszavazandónak véli, hogy minisztériumnak kiadassák. Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Széll Kálmán jegyző (olvassa:) Lelencz-kiadásokra 8000 frt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re előirányozva volt 10,000 frt, tehát 1870-re kevesebb 2000 frttal. A bizottság véleménye szerint e tétel alatt megszavazandó a kért 8000 frt. Elnök : Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) Tehát el van fogadva. Széll Kálmán jegyző (olvassa): Tébolyda! kiadásokra 187,34-5 frt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re előrányozva volt 191,500 frt., tehát 1870-re kevesebb 4155. A bizottság e tétel alatt 187,800 frtot helybenhagyandónak véli. Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. Széll Kálmán jegyző (olvassa): Közbiztonsági czélokra 1">0,000 frt. Zsedényi Ede előadó: A bizottsága kért 150,000 forintot megszavazandónak véli; egyébiránt megjegyzi, hogy az államrendőrségi ügynek végleges szervezése iránt a belügyminiszter oda nyilatkozott, hogy rövid idő múlva beadandja a már is készülőben levő szervezési tervet. Elnök : Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) El van fogadva. Széll Kálmán jegyző (olvassa) : Toloncz-kiadásokra 20,000 frt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re volt 35,000 frt., 1870-re kevesebb 15,000 frt; a bizottság a kért 20,000 frtot helybenhagyandónak véli. Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. Széll Kálmán jegyző (olvassa): Rablók elfogásáért járó dijakra 15,000 frt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re volt 20,000 frt, tehát 1870-re kevesebb 5,000 frt, mely 15,000 frtot a bizottság megadandónak véleményezi. Elnök : Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) El van fogadva. Széll Kálmán jegyző (olvassa): Ragadozó állatok irtására 3000 írt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re volt 4000 frt, tehát kevesebb 1000 frttal, mely tétel javaslatba hozatik. Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. Széll Kálmán jegyző (olvassa): Életmentésekre 1000 frtot. Zsedényi Ede előadó: 1869-re volt 2,500 frt, tehát 1870-re kevesebb 1,500 frt, melyet a bizottság elfogadásra ajánl. Széll Kálmán jegyző (olvassa) : A nemzeti színházra 62,000 frt. Zsedényi Ede előadó: 1869-re volt 58,000 frt, tehát 1870-re több 4,000 frt. Miután a miniszter jelentése szerint két uj zenatanár felvétele és a házbér felemeltetése 1000 frttal nagyobb segélyt igényel, a bizottság a dalmű- ós zeneképezdének támogatására 51,000 forintot s a nyugdíj alapjának segélyezésére 8.000 forintot, összesen tehát 59,000 forintot megszavazandónak, a 3. rovat alatti 3000 forintot pedig törlendőnek véli. Borlea Zsigmond; T. ház! Habár az 1868-ik évben hozott, úgynevezett nemzetiségi törvény által, — melyben a nemzetiségek nagy kérdésének megoldása megkísértetett, mi azonban szerintem egyátalában nem sikerült, — az mondatott ki — habár csak papíron — hogy az országban csak egy, t. i. a magyar nemzet létezik,' mindamellett, ha akár a törvényteremben, akár az országban széttekintünk kitűnik, hopy más nemzetek is léteznek. Ha tehát a kormány a nép adójából akarta a magyar nemzeti színházat évi dotatióval ellátni, akkor azt hiszem, az igazság és méltányosság szempontjából azt kellett volna nemcsak a magyar, hanem valamennyi nemzetek színházai s illetőleg azok alajjjait is évi segedelemmel ellátni. Es ha a jelen költségvetésben ezen elvet felállítva s foganatosítva láttam volna, akkor nem is szólalok fel, de miután a mint mondom, azt látjuk, hogy az ország összes lakosaitól behatandó adóból csak a magyar színházat akarja a kormány subventionálni: e tekintetben szükségesnek találom azon megjegyzést tenni, hogy igazság sze-