Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

276 117 országos üléi február 10. 1870. A közegészségi ügy kezelésének szintén két formája van, egyik a központosított, midőn az állam kormánya tartja kezében ezen intézkedések megtételét és végrehajtását; e tekintetben látjuk Poroszországot és Franeziaországot, hol ilyen kezelés uralkodik; másik a decentralisatió formája, mely Belgiumban, Hollandiában és különösen Angliában áll fen, az úgynevezett helyi közegészségi hatóság, „local boord of health", alakul ez a választó polgárok kebeléből, mint választmány, melyben orvosok, mérnökök, építészek is vannak, vannak hivatalnokai, gondos figyelemmel kisérik azon intézkedéseket, melyeket a közegészségi tanács elrendel. Az angol nép, mely szabadságára nagyon féltékeny, józanságánál fogva belátta, hogy egyéni szabadságából a közhaszonra másoknak némi részt helyesen enged át, s azért nem hogy zúgolódnék, sőt ellenkezőleg nagyon is követeli a törvények határai között a „helyi egészségügyi hatóság" szigorúságát. En részemről határozottan kijelentem, hogy a decentralisationális kezelést tartom csak jónak a közegészségi ügyekben. Nálunk idejekorán kell szoktatni a népet arra, hogy ne várjon mindent a kormánytól, mert ha mindent a kormánynak kellene tennie, az óriási költséget nem bírná meg az ország. De nem is volna igazságos, hogy a lomha és munkátlan nép javára vagyonukból a munkás polgárok áldozzanak. Nálunk a közegészségügyi intézkedések végi ehajtásánál, a közigazgatási közegek és a rendőrség intézkedéseire vagyunk utalva, s hogy mily hiányosan foly a kezelés, jól tudjuk, a hasznos közegészségi intézkedések végrehajtása meghiúsul. Van oly országos közegészségügyi tanács. Meg vagyok győződve, hogy ezen országos közegészségügyi tanács által mindazokat, melyekre figyelmeztetve van a pénzügyi bizottság által, a belügyminisztérium eszközölni fogja. De ezen közegészségügyi tanács egy fej test nélkül, hogy ha magát azon intézkedések által, melyek szükségesek, a decentralisált helyi egészségügyi hatóságokkal össze nem kapesolja és olvaszthatja. Midőn még egyszer a pénzügyi bizottság ezen figyelmeztetése és megjegyzéseért elismerésemet nyilvánítanám, még csak egy lépéssel akarok tovább menni. Ilyen utasítások, liog}^ ez mind létesítendő volna, — olyanok, melyeknek ideje csak ugy képzetünkben szokott lenni, de különben is ezeknek létesítése éveket követel, s azért óhajtanám és kívánnám , hogy a t. ház egy ily részletes intézkedés életbeléptetése által egy lépéssel tovább menni szíveskednék, és ezért a kővetkező indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. (Olvassa): „Tekintve, hogy az országos egészségügyi tanács, mely a belügyminisztérium mellett szervezve van, működési föladatának mindaddig nem felelhet meg, mig az országban közegek nincsenek, melyeknek egyedüli ezélja a közegészségügy előmozdítása, és melyek nélkül az egészségügyi tanács az ország egyes részeinek közegészségi állapotára körülményes betekintéssel nem birhat, melyek nélkül a legüdvösebb egészségügyi intézkedések egész terjedelmökben, mint ez szükséges lenne, végre nem hajthatók, sőt azok gyakran a köziólét legnagyobb kárára meghiúsulnának, indítványozom, hogy a belügyminisztérium utasittassék: miszerint az országos közegészségügyi tanács által mihamarább dolgoztasson ki tervet az iránt, hogy mikép legyenek országszerte az angol helyi egészségügyi hatóságok (local boord of health) mintája szerint, egészségügyi bizottságok fölállitandók." T. ház! tudom, nagyon közel esik azon felelet, hogy a megyék rendezése közel levén, talán akkor lehetne azt eszközölni — én azt mondom, hogy ezen indítványt mindig lehet, sőt kell életbeléptetni, hogy előmunkálat legyen, hogy képessé tegye azon közegeket, melyek e téren munkálkodni fognának arra nézve, hogy a közegészségügy kellőleg rendezve legyen. T. ház! A törvényhozás mindenütt munkálkodik a nép jólétén; tekintsen a törvényhozás vissza, hogy ezen sok munkája közt az ország azon kivételes helyzetének, melyben vagyunk, és azon sok kívánalmaknak, a melyek minden oldalról a reform terén mindennap fölmerülnek, a legjobb akarat és buzgóság mellett sem tehet az országos törvényhozás mást, mint ha képessé tenni igyekszik a polgárokat arra nézve, hogy ezen sok terhek, a melyek rájuk nehezednek, némileg megkönnyittessenek. Nem utasíthatja el magától, nézetem szerint, a törvényhozás ezen költségbe nem kerülő első lépést a közegészségügyi intézkedésekre nézve, hogy legalább azon népet, a melynek oly nehéz föladata van, és a melynek terhén a kor igényeinél fogva nem lehet könnyíteni, legalább képesítsük arra, hogy saját egyéni jóllétét kifejtve és munkaképességét fokozván, megfelelhessen az állam sokoldalú követeléseinek. (Helyeslés.) Széll Kálmán jegyző (újra fölolvassa Patrubány Gergely indítványát.) Zsedényi Ede előadó: T. ház! Ezen indítvány érdemére nézve azonos azon javaslattal, melyet a pénzügyi bizottság ajánl, mert a pénzügyi bizottság javaslata így szól: (Olvassa) „Midőn a bizottság a kért összeget kerek számban 555,600, azaz ötszáz ötvenöt ezer hatszáz