Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-117
117. országos ütés február 10. 1870. 273 jegyzők megolvassák a foláUotíakat.j Most kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak íölállani. (Megtörténik s a jegyzők megolvassák a föl állottakat.) Egyik olvasás szerint 127, másik szerint 130 a kik elfogadják, tehát legyen 127; és 118 a kik nem fogadják el. Ennélfogva a többség elfogadja. (Felkiáltások: A horvát képviselők is szavaztak. Azoknak nincs joguk!) Tisza Kálmán: Nem mintha épen erre a kérdésre helyeznék nagy súlyt, de mert lehet igen fontos kérdés, midőn e fölött tisztába kell jönni, kérdezem : hogy ezen alkalommal azon t. képviselőtársaink, kik Horvátországból vannak itt, szavazhattak-e vagy nem, mert tényleg — ha jól láttam — szavaztak. (Felkiáltások: Igen! Igen! volt joguk!) Engedelmet kell kérnem, de én azt hiszem, midőn tisztán — a mint mondani szokás : a szorosan vett —- magyarországi főispánok fizetéséről van szó, lehetetlen, hogy a horvátoknak szavazni legyen joguk és nem is hiszem, hogy ők a magok részére ezen jogot követeljék, ha meggondoljuk, hogy akkor a viszonosságnál fogva nekünk is és itt kellene akkor szavaznunk, midőn a horvát főispánok fizetésérői van szó. Én azt gondolom, vagy egyik sem állhat, vagy kell állania mindkettőnek. (Helyeslés.) En azt tartom: egyik eset sem helyes, azért kérem az elnök urat, méltóztassék a szavazás eredményét kimondani a horvát képviselők tekintetbevétele nélkül. Zsedényi Ede előadó: A t. házat figyelemeztetem, hogy midőn a pénzügyi bizottság kiküldetett, annak egyik tagjául egy horvát képviselő is megválasztatott, és a pénzügyi bizottságban csak ugy szavazott, mint a többi; nem lehet tehát kételkedni, hogy ha ott szavazhatott, itt is szavazhat. (Zajos ellenmondás.) Csengery Antal: T. képviselőház! Méltóztassanak a törvény szavait elolvasni, azon törvény szavait, mely a horvát- és magyarországi egyezményt magában foglalja, ez e tekintetben minden kétséget eloszlat. A 8-ik §. ezt mondja: „Közös Magyarország, s Horvát-Szlavón és Dalmátországok közt mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben, az alább körülirt módon a pénzügy is. Hogyan irta körül? „Éhez képest az összes adórendszer megállapítása, az egyenes és közvetett adók megajánlása, az adóknak mind nemeire, mind számtételeire nézve, ugy szintén az adó kivetése, kezelése és behajtása, uj aiiók behozása, a közös ügyek költségvetésének megszavazása, valamint a közös ügyek költségeit illető évi zárszámadások megvizsgálása" stb. Nem olvasom tovább, mert már ez határozottan megmondja, hogy csak a közös ügyekre vonatkozó költségvetésnél szavazhatnak, csak a KÉPV. H. SAPLÓ 18^1 vközös ügyek költségvetésének megszavazásánál illeti őket a szavazás. Azt hiszem, e fölött minden kételyt eloszlat az általam felolvasott szöveg és erről nem lehet tovább vitatkozni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Osztozik-e a t. ház azon nézetben, melyet Csengén* Antal képviselő ur a felolvasott egyezményből levont? (Felkiáltások: Igen! Zaj.) Azt iparkodom kimondani, a mi a többség véleménye. Tehát a t. ház ugy tartja, hogy a horvát képviselők e kérdésben nem szavazhatnak, hanem csak a közös ügyekre vonatkozó költségek tárgyában; e szerint az én kimondásom magában elenyészik, mert magam láttam, hogy horvát képviselők szintén számíttattak; és igy nincs egyéb hátra, mint a szavazást eszközölni. (Helyeslés. Zaj) Szilágyi Lajos: A házszabályok 141. §. igy szól: (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) „A fejenkinti összeszámlalás bevégzése előtt húsz tagnak írásban beadott kívánságára név szerinti felhívás mellett tö;ténik meg a szavazás." Miután az összeszámlalás már megtörtént, s oda számíttattak igen helytelenül a horvát képviselők is: (Zaj : Felkiáltások: Nem mind!) önként következik, hogy nem történhetik most már más, mint az, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa szerint számíttassanak le az oda szavazott horvát képviselők. {Nagy zaj. Ellenmondás jobb felől.) Csernatony Lafos: T. ház! (Nagy zaj. Elnök csengd.) En nem vagyok azon véleményen, hogy nekünk tul kell feszítenünk a helyzetet, hanem midőn ily véletben eset áll be, mint a mostani, akkor azt hiszem, a méltányosság azt kivánjafolyamodjunk azon egyetlen módhoz, mely a nehézségen segit, vagyis a név szerinti szavazáshoz. (Helyeslés.) Elnök: Szilágyi képviselő ur előadására meg kell jegyeznem, hogy lehetetlent kivan, mert nem tudjuk: a horvát képviselők közül hányan számíttattak, hányan vannak jelen, és hányan szavaztak; például Fodróczy képviselőtársunk nem szavazott, azt mondván, hogy nincs joga e kérdéshez szavazni; de különben is névszerinti szavazás kéretett. Széll Kálmán jegyző (olvassa azon jobh oldali képviselők neveit, kik a névszerinti szavazást holnapra kérik). Huszár Imre: T. ház! Ha jól veszem ki, az igen t. jegyző ur azok neveit olvasta föl, kik a névszerinti szavazást holnapra kívánják elhalasztani ; de az igen t. elnök ur még azt setn mondta, hogy vannak-e egyátalában olyanok, kik kivannak névszerinti szavazást? Elnök: Bocsánatot kérek, ily megrovást nem fogadhatok el. Én ugy hiszem, szabatosan jártam el, midőn előbb azon iratot olvastattam 35
