Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
106. országos Iliét Január 27. 1870. ] § vegye. Meg vagyok győződve, hogy a magyar kormány eddig tanúsított hazafisága mellett, valamint eddig, ugy ezután is, ugy a ház mint a nemzet várakozásainak e téren is meg fog felelni. Még csak Ivánka Imre képviselőtársamnak tett tegnapi megjegyzésére kívánok válaszolni. Én sem az ő kitűnő szónoklati tehetségével, sem előadási könnyüségével nem dicsekszem, és ha még is ösztönözve érzem magamat mondatai némelyike ellenében felszólalni, teszem ezt azon tisztelet és ragaszkodás érzetéből, melylyel azon szakma iránt viseltetem, melynek szerencsém van magam is tagja lenni. Ugy látszik, Ivánka kevesebb tisztelettel és elismeréssel van a magyar technikai erők iránt, a minek jelét s tanúságat adta már régebben a sajtó terén, tegnap pedig midőn reá mutatva egy idegen szakértőre, ki nézete szeriut más magántársulatnál 25,000 frtot bátran igényelhetne s kapna is, monda, hogy az mégis a hazának szenteli szolgálatát 12,000 forintért s igy ritka önzetlenséggel 13,000 forintot ajándékoz a nemzetnek, másrészt rámutat a magyar mérnökökre, kik nem akarnak 1 frt 20 krért robotolni, a mi különben igen természetes. Csak azon igénytelen kérdést vagyok bátor t. képviselő úrhoz intézni, vajon vasúti téren szerzett kitűnő állását 1 frt 20 kros praxissal kezdte-e 1 és hol? De biztosítom egyszersmindt. képviselő urat, hogy igen számosan vannak, a kik 1 frt 20 krral kezdték meg azt, és a kik sajnos még ma is 1 frt 20 krnál állanak, épen azért, mert ily felszólalások történhetnek a házban oly jelentékeny és tekintélyes ajkakról mint, Ivánka képviselő uré. Én a technikai szakmát Magyarországra nézve oly jelentékenynek és oly következésteljesnek ismerem, hogy inkább a buzdítás, mint visszautasítás hangjait óhajtottam volna e ház kebelében hallani. Ivánka Imre: T. ház! Kállay Ödön : Nem szabad kétszer' szólani! Ivánka Imre s A házszabályok 128-ik §-nak c) pontja értelmében bátor vagyok röviden szólni. Hivatkozom a t. ház jelenlévő tagjaira, vajon én tegnapi beszédemben a magyar mérnökökre nézve legtávolabbról is egy sértő szót ejtettem e ki. (Nem!) Méltóztassék Török Sándor képviselő ur elolvasni tegnapi felszóllalásomat, ha vajon, mikor az 1 frt 20 kr-ról beszéltem, mérnököt emlitettem-e, vagy pedig átalában kezdő fiatal embert? Törők Sándor: Mérnökökről volt szó. Ivánka Imre: Bocsánatot kérek, nem volt szó. (Igaz!) Ha ezt figyelembe méltóztatnak venni, a képviselő ur fölszóllalásának éle némi tekintetben gondolom elveszett. Egyébiránt hivatkozom arra, a mit beszéltem és irtam a hírlapokban, mert annak idejében, mikor ezen vita felmerült, a „Pesti Hírnök"ben nagyon furcsa dolgokat olvastam. Hanem én hivatkozom tényekre, hogy ki mit tesz és hogyan jár el, és méltóztassék utána nézni, hogy azon hatáskörben, melyben működni van szerencsém, hogyan járok el. Ha pedig néha tán némi keserűséggel felszólalok, ezt buzdításul méltóztassék venni, nem pedig elijesztésül. (Zaj.) Csernátony Lajos: T. ház! Ha van kérdés, melyre nézve a legnagyobb egyetértés lehet a hazában, az mindenesetre az ország közlekedési ügyeinek előmozdítása: mert ez nem oly kérdés, melyre nézve szenvedélyes pártállást kellene elfoglalni elvi szempontból. Ez nem politikai kérdés, és nem párttekintet, következőleg épen ezen kérdésnek volnának nagy chancesjai arra, hogy az országban a jó akaró hazafiságnak legtöbb elemét egyesítse ugyanazon nézetnél. És mégis mit látunk? azt, hogy épen a közlekedési n.misztérium az, a mely iránt a legtöbb gyanú támad, és a legtöbb tartózkodás tapasztalható ez országházon kivül és magában már most az országházban is Ez oly sajátságos állapot, melynek okát megtudni minden esetre szükséges, a czélból, hogy elhárítsuk az ország előmenetele elől azon akadályokat, melyek ezen előmenetelt csaknem lehetetlenné teszik. Ha kérdjük magunktól, mi az oka annak, hogy épen a közlekedési minisztérium irányában, van ez a bizalmatlanság, és épen a közlekedési ügyeket illetőleg létezik ily sajátságos helyzet, mondhatnám — malitiosus helyze + : akkor én részemről találok bizonyos okokat. (Halljuk!) Ez okoknak nagy része, melyek a gyanúsításra alapot szolgáltattak, már fel volt említve; némely része azonban nem. En részemről első oknak azt látom, a mi már a túl oldalon is, innen is felemlittetett, hogy a közlekedési minisztérium eljárására nézve a nyilvánosságnak elég nem tétetik. Már pedig az emberi természetben fekszik az, hogy a hol sötétség van, vagy a honnan kizáratik a világosság, ott már eo ipso nem láthat az ember, tapogatásra, gyanitgatásokra szorul, a melyek rendszerint roszak. A minisztériumnak már ezen szempontból is a belügyeket illetőleg a legnagyobb nyilvánosságot kellene keresnie és semmi esetre sem kellene alkalmat adnia arra, hogy mindenféle ürügy alatt gyanúsítások emeltessenek ellene. Ez az első ok nézetem szerint. A második — meglehet, hogy épen ebből foly — ismét magában a minisztériumban rejlő, mondhatni polgárháború. Ez még nem említtetett fel, és én részemről köteleségemnek tartom azt itt szóba hozni. A múlt év ápril havában egészen hírlapi polémia tárgyává lett azon viszony, a melyben 3*
