Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-115
226 115. országos Ütés február 8. 1870. ebbeli állása szempontjából égető szükséget képez és egyike azon föladatoknak, melyeket a városok végleges rendezése a kormánytól és a törvényhozástól követel. A kormány ezen kétrendbeli utasítása és meghagyása a 69-iki költségvetés tárgyalása alkalmával is megujittatott a nélkül, hogy mindeddig teljesíttetett volna. Ezek nyomán és figyelemmel arra, hogy a törvényhatóságok és községek rendezése a jelen országgyűlést megnyitó kir. trónbeszédben is kiemeltetett, utasittatik a minisztérium, hogy a törvényhatóságok és községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatokat akkép és oly időben terjeszsze a képviselőház elé, hogy azok még a jelen ülésszak alatt tárgyalás alá vétethessenek, és igy az 1870-iki költségvetés már ezen törvényeknek megfelelőleg legyen megállapítható." Nincs ezen határozati javaslatban semmi uj, ez csak visszhangja azon határozatoknak, melyeket a t. ház 1868- és 1869-ben hozott, melyeket azonban most a pénzügyi bizottság nem reprodukált. A mi a tiszti fizetéseket, s átalában a szervezést illeti, arra nézve elégségesnek tartom, hogy utaljak azon határozati javaslatra, melyet igen t. barátom Vukovics Sebő terjesztett a képviselőház elé. És ezek után, t. ház, nincs egyéb hátra, mint hogy egész tisztelettel megkérjem a belügyminiszter urat, hogy szakítson végleg tárczája szerencsétlen három évének hagyományaival, mely idő alatt megtörténhetett a többek közt az is, és pedig most legközelebb, hogy a pénzügyi bizottság a belügyminiszter ur kijelentésének következtében, hogy több esetet ne említsek, az erdélyi csendőr tisztekre nézve következőkép volt kénytelen nyilatkozni: „Erdélyben a törvényhatósági pandúrok helyét ideiglenesen a csendőrök pótolván, a bizottság a kimutatott szükséglet fedezésére 420,000 frt, azaz négyszázhúszezer forintot helybehagyai; dónak véli; ós egyúttal azt jegyzi meg, hogy a csendőrtiszteknek a magyar minisztérium fölterjesztésére eszközlen dő kineveztetése iránt, a belügyminiszter nyilatkozata szerint, a szükséges lépések már is megtétettek." íme, t. képviselőház, arra, hogy a csendőrtiszteknek a magyar minisztérium előterjesztése következtében való kineveztetésóre a lépések megtétethessenek, három esztendő igényeltetett, és ezt a belügyminiszter ur mint valami vívmányt jelentette be a pénzügyi bizottságnak. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, szakítson azon három éves múlttal, mely idő alatt a minisztérium a törvényhatóságok önkormányzati jogterén akart foglalgatni a nélkül, hogy tért nyert volna akár a jog körében, akár a nemzet szivében. Szakítson azon három éves múlttal, melyben a kormány a bureaucratia polypkarjaival ölelte át a nemzeti szabad fejlődés még gyönge csemetéjét, és az administratió, az atyáskodás czége alatt az önkormányzat különben is nem nagyon lobogó lángját elfojtani. | Es ha az igen t. belügyminiszter ur nemzetünk geniusának, ugy a parlamenti kormányrendszernek, mint a megyei önkormányzat igényeinek megfelelő szabadelvű törvényjavaslatot terjesztend mielőbb a képviselőház elé : akkor szívesen elfeledjük a semmit nem tevés vagy roszultevés három hosszú esztendejét; szívesen fogjuk a 1 belügyminiszter urat, mint szabadelvű reformátort üdvözölni; ha nem : tehát nem. (Bal felől helyeslés.) | Rajner Pál belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk) Az előttem szólott igen t. képviselő ur részéről oly fontos elvi tárgyak hozattak föl ez alkalommal, a melyek — nem ! tagadom — a vitatkozást a belügyminisztérium i költségvetése iránt sokkal érdekesebbé teszik, ! mint a száraz számok; de melyek, egész átalá' nosságban legyen megjegyezve, talán épen nem a költségvetés alkalmával megvitathatok és megoldhatók. (Ellenmondás bal felől; jobb felől helyeslés.) Mindamellett, — ámbár azon állás, melyet én jelenleg elfoglalok, érezteti velem minden szónak súlyát, melyet itt kénytelen vagyok készületi énül' kiejteni, és mely igy mintegy reám nehezedik — mindamellett más részről érzem annak szükségét, hogy azokra nézve, melyek itt fölhozattak, a magam állása és a magam programmjának megszilárdítása végett némely észrevételt az ország színe előtt tenni kötelességem. (Halljuk!) Ennélfogva tehát, hogy ha ezen — mondom — váratlan discussió alkalmával nem választanám mindenütt a lehető legszabatosabb kifejezést, ne méltóztassanak a kifejezés, hanem azon elvek után indulni, a melyek kijelentésem alapjául fognak szolgálni. (Halljuk!) A t. képviselő az ur általaielhozott tárgyak közt megérinté azon tárgyat, mely, az én nézetem szerint, legtávolabb esik ez alkalommal a parlamentalis fogalmak szerint a költségvetés tárgyalásától: ez azon nyilatkozat, melyet méltóztatott tenni az egyesületi és gyülekezeti törvényjavaslatról szóló tervezetre nézve, mely az újságokban kivonatilag megjelent. Részemről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bármennyire érzem a miniszteri felelősséget, azt hiszem, azon felelősség annyira nem terjedhet, hogy, ha a miniszter azon véleményben levén, hogy a tanácskozmány egy szövegezett alapon könnyebb, mint átalános elvi alapokon, meghitt körbe egy szövegezést behoz, ezért a törvényhozás előtt, mintegy felelősségre vonathassák; (Élénk tetszés jobb
