Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-113

174 113. Országos ülés február 5. 1870. mélyzet iránt is a szükséges tájékozást. Ily módon már fontos adatokjutottak a kormány tudomására, és én csak köszönetemet nyilváníthatom azon megyéknek és azon gazdasági egyesületeknek, melyek nekem e tekintetben segédkezet nyújtottak, és szabad legyen a kormánynak többszöri felszólításai mellett, ha talán bizonyos nyomatékkal bir, itt az ország színe előtt azon kérést intézni, hogy engem ezen utón tovább is gyámolítani szíveskedjenek. Ez az, hol a kezelés egyik fő pontján tér el az előbbeni kezeléstől. Mert míg 1780 óta, mióta a lótenyész-intézetek Magyarországba behozattak , Magyarországnak semmi közvetett vagy közvetlen hasznot nem hozott a lótenyésztés, midőn Magyarországnak a lótenyésztés terén nagy áldozatokkal szerzett kincsei kiszivárogtak az országból a nélkül, hogy az országban annak bár legcsekélyebb része benmaradt volna; 1850 óta pedig a kezelés olyképen megy, hogy a nagy közönségnek aziránt érdektelennek s közönyösnek kellett maradnia: jelenleg igyekezünk mindent elkövetni, hogy a közönség részvétét és gyámolitását ezen ügyben megnyerhessük. A mi a t. képviselő urnák azon előterjesztését illeti, mely a személyzetre vonatkozik, különösen arra nézve, vajon a czélnak, ugy magára a lótenyésztésre, valamint a takarékosságra vonatkozólag megfelel-e azon szervezet, mely bizonyos tekintetben katonai szervezettel bir, e részben a nézetek lehetnek eltérők. En részemről nem mondhatok határozott választ; azt sem állítom, hogy ez a legczélszerűbb, de arra sem volnék e pillanatban képes választ adni, vajon ezélszerü volna-e polgári lábra állított kezelés? E eszemről kinyilatkoztatom, hogy elvégre nem vagyok sem annak ellene, hogy az egészen polgári lábra állitassék, még kevésbé vagyok ellene annak, hogy a kezelés a honvédségnek adassék át. Nem hiszem, hogy e tekintetben ott is akadályokra találjak, hol némelyek ilyeneket találni gondolnak. Praeoccupált nézetek e tekintetben sehol sincsenek. Feladatunk az, hogy mutassuk ki a legczélszerűbb utat; és ha ki fog tűnni, hogy a katonai szervezet megszüntetése ezélszerü : akadályok nem állanak ellene, hogy az megtörténjék. Eddig én, t. ház, más módot, más eszközt nem találtam s bátor vagyok a t. képviselő urnák megnyugtatására felhozni azt, hogy ugy van a katonai kezelés a felelősséggel járó miniszter irányában behozva, hogy e tekintetben a kezelést a miniszter felelősségével fedezni képes azért, mert mindenben, mi nem tisztán szigorúan katonai dolog, a katonai személyzet a magyar miniszternek van alárendelve. Ezen személyzet a legfőbbektől kezdve a legutolsóig utasítva van: minden a ménest és ménesgazdaságot illető dologban a magyar miniszter rendeleteit, parancsait pontosan teljesíteni. A mi a kinevezéseket illeti, talán azt mondhatná valaki, és ez bir némi látszatával az alaposságnak, hogy a kinevezés vagy előmozdítás által paralisáltatik a magyar felelős miniszternek befolyása ezen ménesintézetekre nézve. Ez birna némi alapossággal, ha azon egyezkedés, mely a közös miniszter és a magyar miniszter közt köttetett, nem oly természetű volna, hogy a kinevezéseknek a magyar miniszter egyetértésével kell történni, azaz, hogy a közös hadügyminiszter oly egyéneket nem nevezhet ki, kikre nézve a magyar miniszter nem adta beleegyezését, ezáltal maga ezen nehézség is, lehet mondani, teljesen elenyészik. Én legalább többhavi tapasztalás után azt mondhatom, hogy én e tekintetben nehézségekre nem találtam, a hadügyminiszter a magyar miniszternek kívánságát mindig szívességgel teljesitette. Es elvégre ha egy tekintetben legyőzhetlen nehézségek fognak mutatkozni, legyen a t. ház megnyugtatva az iránt, hogy a magyar felelős miniszter javaslata az lesz, hogy ott a katonai kezelés helyt nem foglalhat, hanem más intézkedésekről fog gondoskodni. Köszönettel veszem azon támogatást, melyet a t. bal oldal részéről annak igen érdemes szónoka Tisza Kálmán ur ez ügynek nyújt. Ugy vagyok meggyőződve, hogy Magyarország egyik legnevezetesebb anyagi érdekéről van szó, majdnem egy század óta halmoztatik áldozat áldozatra, kincs kincsre, hogy e tekintetben az ország anyagi érdekeinek elég téve lehessen. Czéltalanul eddigelé különösen 1780-tól 1850-ig, nem egészen czéltalanul 1850-től a mai pillanatig; de remélem és honfitársaim közreműködésével bizton remélem, hogy 1869 után, miután az a polgári hatóságnak adatott át, naponkint jobban és jobban meg fogja közelíteni azon czélt, mely abban cuhninál, hogy Magyarország a continens egyik leggazdagabb, egyik legkiterjedtebb lótenyésztő államává váljék és hogy ez által megfeleljen azon hadi erő követelményeinek, melyet Magyarországban soha senki sem nélkülözhet. Tisztelettel kérem a t. házat, ezen rovatot a pénzügyi bizottságnak véleménye szerint tárgyalni és megszavazni méltóztassék. {Köz helyeslés.) Ivánka Imre: Az igen t. miniszter urnák előadása és azon átalános helyeslés, melyben az részesült, bizonyítják, hogy a t. miniszter ur szavai oly alkotmányos formájúak és megnyugtatók, hogy nagy ellenzéssel nem is találkozhatnak. De egyetlen egy észrevételt vagyok bátor tenni. En is azok közé tartozom,