Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
106. országos Elles január 27. 1870. 11 Ez az a fő-igazgatója a magyarországi vasutaknak, ki a fiume-kobiliai vonalon 800 ölön állapíttatott meg annyi emelkedést, a mennyit Bainville 2800 ölre alkalmazott. A sok tervező közül — a milyenek voltak Vaillant Bainvüle, a belga consortium — az osztr. mány a fiumei pályaudvar helyét mind a Reseina Dentánál jelölte ki, a kötélverő műhelyektől a Fiumara kikötő csatorna Móló kezdetéhez, honnan 400 öl egyenesen s egy tövissel folytatva ismét 500 öl egyenessel a kikötő fő Moloig terjedett volna, s az indóház, műhelyek, raktárak helyiségéül 65000 négyszög öl szolgált volna, melyből 40 ezer már régen épen e ezélra a m. Helytartó-Tanács által megvásároltatott. Ezen a helyen legalább is hétszáz hajó rakodási raktárakkal láttattatott volna el, de szükség esetében ezen helyet az Ürményi piaczból bővíteni is lehetett volna. És tudják-e a tiszt, képviselő urak, hogy itt a pályaudvar a Reseina áthidalásával együtt legfölebb 3 millióba került volna? Ezen helyet főigazgató ur alkalmatlannak találta, hanem a pályaudvart czélszerübbnek vélte, egész Fiume megkerülésével 1300 öllel tovább vinni Fiume város túlsó végére a Strada Alexandrina hosszába a dohány raktárral átellenben a Lazaret és katona-akadémia között oly helyre, hol a hajó-rakpart egy harmaddal rövidebb lesz, hol amolot még legalább 700 öllel megkell hosszítani, még pedig hogy déli szelek haszontalanná ne tegyék 15 — 16 öl mélységre s ezen kis változtatás 475 öles tunellel a kálvária hegyen keresztül sziklametszésekkel a Reseina áthidalásával, viaductokkal stb. kell, legalább 9 millióval többe kerülend. Azoknak kedvéért kik a hetyzetet nem ösmerik példával élek. Tegyük fel, hogy még Pestnél vasút nem volna s két társulat akar azt építeni: az egyik Bécsből Pestre, a másik Temesvárról Pestre, s a kormány a bécsi vonalat akképen tervezné, hogy eljön Uj-Pestig, ott átmegy, a Dunán átfuratja a Szent Gellért hegyét, visszamegy Pest alá a Lagerspitálnál és a mostani lófuttatás terére tétetné a bécsi pályaudvart. Egyébiránt Ciotta képviselő ur a helyzetre nézve adhatna kimerítő felvilágosítást, ha itt volna, ha magyarul tudna és érzelme, érdeke inkább hazája mint Austria érdekéhez vonzaná. Mindezen költséges meghosszabbítás miért tétetik ? a gyanú az , csak azért , hogy ha majd az eszék-baranyavár-villányi vonal elkészülte után a magyar kereskedés Trieszt felé tereltetik, és a drága Fiume parlagon hever, s Fiume nem lesz magyar tengerpart, legalább a szegény fiumeiaknak vigasztalásul legyen loealis érdekű vonalok SzentPéterig s azon át Trieszthez: s mind azért, hogy ha majd egyszer kormányunk csakugyan ki neai kerülheti az eszék-sziszek-ká rolyvári vonal kiépítését, senkinek se legyen kedve szállítmányait a 23 mértföldes és igy az eredetinél 2 mértfölddel hosszabb, és magas tarifával ellátott fiumei vasútra vinni, midőn ellenére a nagyobb távolságnak Trieszthez olcsóbban szállíthat. Ezen észrevételeket kötele sségemnek tartottam elmondani. Sajnálom, hogy annak idejébeu soha részt nem vehettem setnmiféle technikai bizottságában a háznak, bár csekély tehetségemmel ugyan, de gyakorlati tapasztalataimnál fogva talán inkább feleltem volna meg kötelességemnek, mint a nyitrai vagy nógrádi volt szolgabíró. Bezárólag van még egy észrevételem. Azt kérdezte tegnap a t. államtitkár úr: ki tesz az erkölcsiségnek több hasznot ? az-e ki a gyanúsításokkal nem gondolva kötelességeit teljesíti, vagy ki az utczai és kávéházi pletykákat a képv. ház elé hozza 1 Én megfordítva azt a kérdést vagyok bátor felvetni: ki hasznosabb tagja egy alkotmányos nemzetnek: az-e a ki hagyja terjedni és terjesztetni az álhireket és nem ad alkalmat arra az illetőknek, hogy azokat megezáfolják 1 vagy a ki nyilvánosságra hozza ezeket és kívánja, hogy azok megakadályoztassanak, vagy ha ezt nem teheti, azt kívánja, hogy ezek megbüntettessenek? (Helyeslés bal felől.) Wass Sámuel gr.: T. ház! Csak röviden akarok a tárgyhoz hozzá szólani. A tegnapi vita folytában részint Ivánka t. barátom, részint maga az államtitkár ur annyira kimeritőleg szóllottak már, hogy e tárgyhoz hozzá szólanom már csak keveset lehet és igy igen kevés az, a mit mondhatok. Ennélfogva engedje meg a t. ház, hogy a szőnyegen levő tárgynak némely pontjait a tömkelegből kiragadva némely megjegyzéseket tegyek. (Halljuk!) Először is t. barátom Simonyi Ernő vádjai között egyet hallottam olyat, mely valósággal érdemleges vádnak mondható: az, hogy, mind a kormánynál mind a vasutaknál többnyire külföldi technikusok vannak alkalmazva. Vádjának támogatásául felhozza azt, hogy a mi a technikai dolgokat illeti, azok nálunk annyira ki vannak már fejlődve, miszerint minden legkisebb dolognak, minden darabnak, minden téglának, megvan a maga rajza, azt csak elő kell venni és alkalmazni, s hivatkozott arra is, hogy az alkalmazáshoz semmi nagy tapasztalat nem szükséges. Bocsánatot kérek igen t. barátomtól, e tekintetben nem érthetek vele egyet; sőt ellenkezőleg azt mondom, hogy a mi a technikát illeti, bárha a legélesebb elméjű ember a világon, minden megirott technikai könyvet köuyvnélkül tanulná meg, azért a gyakorlati technikát még sem tudná. 9*
