Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-112

150 112. országos Ölés febmír 4. 1870. a kereskedést előmozdítani. Ezen előmozdítás jogosult, mig egy 6000 frtnyi subventio sárba dobott pénz. En tehát ezeknél fogva csak egyet jegyzek még meg: azt, hogy ugy vagyunk a borkereskedéssel is, hogy, ha, a kormány és illetőleg a tőrvényhozás megteszi is mindazt, a mit meg kell tenni jó és olcsó közlekedési eszközöket teremt, és módosítását eszközli a vámoknak, még az esetben is borkereskedésünk soha sem lesz, ha maguk a bortermelők nem fogják megteremteni azon anyagot, a melylyel kereskedni lehet. (Helyeslés.) Mert bár eszközölje ki a kormány 6000 vagy nem bánom 60,000 frttal azt, hogy majdnem ingyen szálíittasanak ki boraink, még sem lesz borkereskedésünk: mert nálunk Magyarországon jól kezelt bor nagyon kevés van; pedig hogy egyforma borokat vigyünk ki, csak jó kezelés által lehetne biztositani. Mig pedig ezzel nem bírunk, addig nem lesz borkereskedésünk soha. Én tehát nézetemet abban összpontosítom, hogy egy felől a magánigyekezetet, a magán vállalkozást kell e tekintetben szorgalmazni, és más felől igen is fölszólítani a kormányt, s én meg vagyok győződve, hogy a nélkül is megteszi, hogy a borkereskedést tegye közlekedés megteremtése, a vitelbér illendő szabályozása és a borvámtariffának reánk nézve kedvező megváltoztatása által lehetővé. Midőn erre a kormányt fölszólítjuk, azt hiszem, megtettük mindazt, mit e tekintetben tenni lehet. (Helyeslés.) Gorove István közgazdasági miniszter : T. képviselőház! Egy adatot lesz szerencsém fölhozni a borkereskedés jelenlegi állását illetőleg, és különösen arra nézve, a mit előttem szóló igen tisztelt képviselő ur fölhozott, és melyet előbbi fölszólalásomban is említettem, hogy t. i. ugy az ipar mint a íoldmivelés egyes ágainak fejlesztésére legnagyobb befolyással bír a kereskedelmi rendszer. Erre nézve oly adatot említek fel, mely tisztán a vasutak és gőzhajózási kivitelre vonatkozik, mely az ország határait lépi át, és nem egyenesen a külfölddel való érintkezésre vonatkozik. Nevezetesen jelenthetem, hogy mig Magyarországból 1867-ben 622,000 mázsa bor vitetett ki, és ezért az országba 6.427,000 frt jött be, — 1868-ban tehát már a borvám-dijnak Németország irányában történt kedvező átalakítása után, kivitetett 1.395,000 mázsa,és bejött az országba 13.954,000 frt. (Élénk tetszés.) Ivánka Imre: A mit mondani akartam, azt legnagyobb részben Tisza Kálmán barátom elmondta. Én a bortermelésnek egyedüli pártolását csak is abban láthatnám, hogy ha nagy társulatok keletkeznének, a melyek nagymennyiségű bort egy vidékről összevéve, azt egyformává tennék, és ugy hoznák kereskedésbe. Erre azonban idő kell, két-három esztendő, és az igen bajos, hogy a gazda a terményért addig pénzét ne kapja meg. Ha tehát ily kölcsön-modorban lehetne valamikép a bortermelőkön segíteni, ezt pártolnám: de erre nézve 6,000 frt semmi, legfölebb 100,000 frt kamatját biztosítaná, és ezzel 5,000 akó bort lehetne beszerezni, ez tehát csekélység, ennélfogva határozottam mellőzendőnek tartom ezen javaslatot. (Helyeslés.) Zichy Manó gr: Én a pénzügyi bizottság véleményét pártolom, mivel átalánosan kötelességünknek látom, hogy a terheket ne szaporítsuk ; mivel azonban a borkereskedés, vagy a borkivitel tárgyában indítvány tétetett, és erre 6000 frt kéretett: fölhivom az ipar- és kereskedelmi minisztériumot, hogy inkább a borkezelést mozdítsa elő, mert ez lenne a főfeladat. Látom is, hogy e czélt tartja szem előtt, hanem balaton-vidéki levén, kötelességemnek tartom fölemlíteni, hogy az országnak nem szabad elfelejteni, hogy millió és millió forinton fölül megy az a bor, a mit a Balaton-vidéke: Badacsony, Somlyó kivisz; annak az egész vidéknek van egy borkezelési, vagy szölőnevelési iskolája Keszthelyen,amely igen szépen működik, és igen helyesen vezettetik, és, ámbár köszönettel fogadjuk azt, a mit az ország a mi vidékünkért tesz, mégis, hogy csak 100 frt fordittatik a borászati tanfolyamra Keszthelyen, azt én igen csekélynek tartom, és ha már a borászat érdekében nagyobb dotátió kívántatnék, inkább a kezelés javára volna az fordítandó, s e részben jövőre a budget ezen tételének emelését ajánlanám. (Helyeslés.) Wahrman Mór előadó: T. ház! A mi az előttünk fekvő kérdést illeti, nézetem szerint a borászati ipar emelésére lehet valamit tenni; tehet valamit az állam, és bármily kevés az, a mi itt előirányoztatik, mégis némileg meg fog felelni a ezélnak. Nézetem szerint egyátalában a mi a minisztérium által a gazdaság különböző ágainak emelésére javaslatba hozatott, igen csekély, s ezekkel nagy czólokat alig lehet elérni. Nemcsak a bor kérdése, hanem kender, len, komló termel és, mindezek hazánkra nézve igen fontosak, és mégis alig fogja valaki azt hinni, hogy itt is, ott is két-két ezer frttal valami nagyot lehetne eszközölni. A borászati ipar emelésére nem lehet tenni mást, mint képezdéket felállítani, azon képezdéket segélyezni, szakmunkákat jutalmazni. De a borkivitelt az állam segélyezés által nem támogathatja, legkevésbé pedig a javaslatba hozott 6,000 fttal, mert ennyi semmit sem használ.