Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

106. országos Illés január 27. 1870. t Gubody Sándor: T. h Íz! Nem szán­dékom a közlekedési minisztérium költségvetése fölött vitába elegyedni. Szorítkozom egyedül né­mely megjegyzésekre azon kijelentéseknek és nyilvánításoknak következtében, a melyeket igen t. államtitkár ur Simonyi barátom észrevételé­re tett. (Halljuk!) Érzem, hogy mint a magyar ember mondja, nagy fába vágtam a fejszét, mert az igen t. államtitkár ur, ugy a szaktudomány mint a parlamentális rutiné és az ékesszólás terén én mellettem Goliáth (Jobbról : Igaz!) és nincs is reményem, hogy bennem Dávidra talál­jon. Hanem azért vissza nem ijedek. Ha ő ben­ne a túlsó oldal, a garde imperial segítségé­vel győzelembiztos tudata a tehetséget poten­czirozta: én bennem azon tiszta öntudat, hogy polgári kötelességemet fogcm teljesíteni, midőn némely észrevételeit helyben nem hagyhatva nyilatkozom, szintúgy hatványozni és t kétszerez­ni fogja csekély erőimet. (Halljuk!) Én gyanú­sítani nem fogok. Távol fogom magamat tar­tani attól. Tényeket fogok előhozni, melyek a közlekedési minisztériumnak, illetőleg az igen t. államtitKár ur eljárásának következményei : mert lehet mondani: „l'état c'est moi.'- Ha va­laki előadásomból gyanút gerjeszt irányában, ar­ról nem tehetek; ez fölfogásától függ a t. kép­viselő ház egyes tagjainak. Legelőször is az államtitkár ur Simonyi t. barátomnak azon megjegyzésére, hogy egyéb­re nem fordít figyelmet, mint a vasutakra, né­mileg rosszalását fejezte ki. Mi tagadás benne ? én is nagyon osztozom t. barátom Simonyi Ernő ezen véleményében. A vasutak építésével lépést kell és szokott is tartani minden országban az országutak esinálása. És ez igen természetes, mert a vasutak és a folyóvizek azon fő arté­riák, a melyekbe az országutak, megyei utak és vicináHs utak mint apró szálerecskék szokták behordani azon nedveket, a melyek megkíván­tatnak arra, hogy az ország vagyonosodjék. Látjuk mindenütt más országokban Euró­pában, hogy mielőtt a vasutak építéséhez fogtak vol­na, már ezek az utak el voltak készítve. Angliában 60,000 mfnyi országutak és vicinális utak voltak, midőn a vasutak építését elkezdették. Franeziaor­szágban több mint 20.000 mfdnyi országút van,és ta­valy is 22,000,000 frcot szavazott meg a franczia képviselőház a vicinális utak javítására. Ez va­lóban igen nagy tévedés a kormánytól, ha ezt oly nagyon elhanyagolja, mert ezen utak akár kereskedelmi, akár közgazdasági, akár politikai tekintetben felette fontosak. Mi az oka, hogy nálunk, a mi sehol a vi­lágon nincs, 20 év alatt harmadfél annyira emel­kedett a vasúti tarifa a kereskedelem hátrányára ós kárára? az, hogy semmiféle mellékutaink nincsenek! Valósággal bámulatos, de igaz, a na­pokban egy kereskedővel utaztam, ki azt monda, hogy ő a Dunától 8 mértföldnyire lakik és honnan jön? Eszékről monda és ugy megyek Temesvár felé haza 53 mértföldnyi kerülő utat téve s mind ez azért, mert nincsenek mellékutaink. Midőn Manchester és Liverpool közt az első vasút fölállittatott, mert a Bridge-Water-csatorna tulajdonosainak visszaélését semmi parlamenti intézkedéssel nem tudták megakadályozni, go­rombák voltak és törvényellenes zsarolásokat tettek, a vasút életbe léptetése után a vasút és három év alatt az országút, 6000 lóerővel ja­víttatott, a csatorna-tulajdonosait megszelídítette, a tarifa 73-al leszállittatott és 4 év múlva a Mercey-csatorna tulajdonosai a csatorna betöl­téseért folyamodtak. A verseny a fő ; ha verseny nincs, ha csak vasutat építünk és a mellékutakat nem ja­vítjuk, az igaz, hogy kényelmet szerzünk az utalóknak ós gazdagulást a kereskedőknek, de a földmivelő nép azon hasznot, melyet a vasút által nyer, elfizeti a fuvarosoknak és kereskedők­nek ; és valósággal a, vasutakkal ugy áll a dolog a földmivelőkre nézve, miután oly sok vasútra adatott engedély a lefolyt években, hogy a földmivelő kénytelen 2 — 3 annyi napszámot fizetni, mert ezer meg ezer kezet elfoglal a vasut­épitkezés. Egészen másképen áll a dolog Francziaor­szágban, hol a katonaság legszebb hidakat, vas­utakat épit és abból hasznot huz; itt pedig a mi közös hadügyminiszterünk megtiltja a kato­nának, hogy szabad legyen dolgoznia. (Valaki a bal oldalon : Ott sem adják ki a katonát) sőt ellen­kezőleg Francziaországban a katona dologra jár és miután 75 centimet kap egy napra, abból 50-et számára tőkésítenek, 20—25-töt pedig jobb élelmezésére fordítják. A mi 600 mértföldnyi mellékút jó karban tartását illeti, mindamellett, hogy megromlására jelentékeny tényező volt a hoszszan tartó esős idő, egészen nem lehet vádolni a minisztériumot; ámbár ha meggondoljuk azt, hogy az utóbbi három év alatt mindig a legnagyobb szárazság volt, mely jótékonyan hat az utakra — mind­amellett azt hiszem, hogy kellő szorgalom és gondos fölvigyázat mellett, miután 4000 írtból mértföldeukint a tatarozás kitelt volna, a múlt évi megszavazott összegből csakugyan nem lenne szabad oly rósz karban lenniök, mint a milyen­ben találtattak. A mi a vizek szabályozását illeti, hogy e tekintetben semmi sem történt, azért a minisz­tériumot vádolni nem igen lehet. Nem azt mon­dom, hogy oly csekély szellemi erő mellett, mint Somssich képviselőtársam mondta : mert nálunk

Next

/
Thumbnails
Contents