Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-85

SÍ 85, országos ülés deczember 14. 1869. Tisza Kálmán: Nem bánom, ha interpellátiónak méltóztatik is tekinteni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa): „Kérdés a minisztériumhoz, illetőleg a pénzügyminiszter úrhoz : Miután ma már decz. 14-ke van, s a pénzügyi bizottság jelentése csak most mutattathatván be, teljes lehetetlen, hogy a jövő évi költségvetés, kellő alapos tárgyalás után még ez évben megállapittassék: kérdezem a minisztériumot, hogy, tekintettel az évnek közelgő végére és a bekövetkező ünnepekre is, minő eljárást akar követtetni az 1870-ik évi költségvetés megállapítása tárgyában V Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! E kérdést, illetőleg interpellátiót a minisztériumhoz intézte a t. képviselő ur; pedig — a mennyire tartalmából kivehettem — ugy hiszem, e kérdés a házhoz volna intézendő. (Helyeslés jobb felől.) Azon kérdés pedig, hogy mit határoz a ház, és mikép kívánja tárgyalni a költségvetést, csak akkor lesz helyén, mikor a pénzügyi bizottság jelentése föl lesz olvasva. Én különben azon meggyőződésben vagyok, hogy a ház alig határozhat mást, mint a mit a törvény rendel; s hogy a törvény rendelete szerint a jelentések beterjesztése után a budget tárgyalására, e fontos, lényeges és minden tekintetben a parlamentális kormányzatnak egyik életfeltételét képező tárgy alapos elintézésére szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Egyébiránt, ha nem csalódom, a ház ez iránt már határozott is, midőn október 18-ikán szerencsém volt beadni a költségvetés legfontosabb részét, a fedezetet és a pénzügyminisztérium költségvetését, s midőn a pénzügyi bizottsághoz utasított egyes törvényjavaslatok fölötti tárgyalások megkezdettek, a ház elnökének nyilatkozata folytán, melyet a ház el is fogadott, állapíttatott meg az, hogy mihelyt a költségvetés, valamint mindaz, a mi avval kapcsolatban van, mindenekelőtt s első sorban tárgyalandó. Ugy hiszem tehát, ezen határozatot a ház továbbra is érvényesíteni fogja. Tisza Kálmán: 1. ház! Én egyszerű kérdést intéztem az igen t, miniszter úrhoz, ő interpellátiót csinált belőle, és azután kisütötte, hogy nem felelhet rá. Én ugy tudom a parlamenti gyakorlatból, hogy a hol parlamenti kormányforma van, ott arra, hogy a ház minő eljárást kövessen, mindig befolyást szokott magának igényelni, és pedig jogosan igényelni a minisztérium, s épen a t. pénzügyminiszter urat nem olyannak ismerem, hogy valaha az őt megillető jogról lemondott volna, de inkább olyannak, ki azt mindinkább terjeszteni szereti. (Derültség.) A t. miniszter ur az 1848-ki Hl. törvény czikkre hivatkozik. Az 1848-ki törvény megmondja, hogy a minisztérium a számadásokat ég költségvetést évenkint az alsó táblának bemutatni köteles. Lónyay Menyhért pénzügymi* niszter: Megtettem! Tisza Kálmán : Az 1867-ki X-ik törvényczikk intézkedvén azon esetről — mint méltóztatnak tudni, midőn netalán az országgyűlés időközben föloszlattatnék — azt mondja, hogy ugy kell beterjesztetni a költségvetéseknek, hogy azok az év végéig országgyülésileg tárgyaltathassanak ; tehát azt mondja, be kell terjesztetniük ugy, hogy tárgyaltathassanak, nem pedig azt, hogy tárgyalni kell nyakra-főre, (Ellenmondás jobb felől) ha nem ugy terjesztetnek elő, hogy tárgyaltathassanak. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Hogy az országgyűlés, mely előtt ma egyszerre oly nagy deferentiát mutat a t. pénzügyminiszter ur . . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Mindig! Tisza Kálmán: . . . mikép értelmezi ezt, megmondja az 1867-ik évi deczember 5-iki határozat, mely szerint a költségvetésnek legkésőbben szeptember közepéig be kell terjesztetni; akkor azonban a t. miniszter ur elmulasztotta e szavai szerint mindig érzett deferantiáját a ház iránt, mert e költségvetés első részét október 18-án, végét pedig csak a folyó hó első napjaiban terjesztette be : (Igás! bal felől) igy tehát a minisztérium nem teljesítette azt a kötelezettségét, hogy a költségvetéseket beadja ugy, hogy tárgyaltathassanak, s most ebből azt kívánja kihúzatni, hogy miután ezt elmulasztotta, nem szabad a háznak magának elég időt venni, hanem nyakra-főre el kell hamarkodnia a tárgyalást. (Élénk ellenmondás jobb felől. Ugy van! bal feW.) f Én ezek folytán kijelentvén, hogy a miniszter ur feleletével egyátalában kielégítve nem vagyok : fentartom magamnak, hogy a további intézkedések iránt a lépéseket megtegyem. (Helyeslés bal felől.) Eötvös József h. vallásügyi miniszter: Azon kifejezés . . . Elnök: Bocsánatot kérek. Akár mint interpellátióra adott válaszra tett megjegyzésnek vegyem a t. képviselő ur felszólalását, akár a napirendre vonatkozó nyilatkozatnak : erre mindenesetre joga volt; de egyik esetben sem lehet most a dolognak érdemleges tárgyalásába bocsátkozni. (Ügy van!) Ha mint interpellátióra adott felelet folytán nyilatkozott a képviselő ur, akkor azon kérdést kell intéznem a t. házhoz : megelégszik-e a miniszter ur válaszával? (FŐIM-