Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-84

84. országos ülés deczember 9. 1869. 65 tbntosabb garantiáját, bizonyos, hogy az önkormányzatot magát sommi által nem lehet inkább biztosítani, mint ha az önkormányzat elvét a lehető legtágabb kiterjedésben behozzuk, vagy létesitni engedjük az egyes felekezetekben is: mert a tapasztalás is azt bizonyítja, hogy az önkormányzat elve sehol sem áll biztosan, hol az egyház és vallás körében az önkormányzat biztosítva nincs. (Helyeslés.)- Ez az egyik ok. A másik ok: mert, miután századunkban a vallásszabadság az egyénre nézve tényleg ugy is létezik — és a civilisatio mai fokán bizonyosan senki gyakorlatilag a maga lelkiismeretében erőszakot nem szenved — én a vallásszabadság s egyenlőség elvének törvényes kimondását csak akkor tartom fontosnak, ha azt nem csak az egyénre, hanem egész egyházakra alkalmazzuk, (Helyeslés) kimondva azt, hogy semmi egyháznak — álljon az milliók vagy százezrek, vagy csak ezrekből — több vagy kevesebb joga ne legyen, mint a másiknak (Helyeslés); ez pedig csak ugy lehetséges, ha kimondatik, hogy mindeniknek egyenlő szabadsága lesz : mert csak a szabadság egyenlő, a jog soha. (Helyeslés.) A mi végre némelyeknek azon aggodalmát illeti, hogy az egyházaknak ily szabadsága az államra nézve veszélyes lehet, a mennyiben ezen egyes egyházak ezen szabadsággal az állam ellen vissza is élhetnek, kijelentem, hogy ezen veszélynek óvszere, az én meggyőződésem szerint, épen az autonómiában fekszik: (Helyeslés) fekszik abban, hogy az egyháznak jogait nem egy osztály, hanem azon polgárok összege gyakorolja, a kik azon egyházhoz tartoznak. Ezen veszélyek pedig, meggyőződésem szerint, annyival csekélyebbek lesznek, mennyivel több szabadság engedtetik minden egyes vallásfelekezetnek, és mennyivel inkább elmozdittatnak ez által azon súrlódások okai, a melyek ^az állam és egyes egyház közt támadhatnak. Én, részemről, megengedem — mert hisz a történet is mutatja — hogy egyes egyházak az államra nézve veszélyesek lehettek; de teljes meggyőződésem szerint valóban szabad egyházak, a szabad államnak soha sem lesznek ellenségei. (Élénk helyeslés.) Mindezen okoknál fogva a kormánynak feladata nem lehet az, hogy a létező autonómiát korlátozza, vagy hogy ott, hol a törvény egyes egyházakra nézve azok autonómiáját elismerte, azt korlátozza; hanem a kormáirynak feladata inkább abban áll, hogy minden törekvést, mely az autonómiának szilárdítására, erősítésére, és kiterjesztésére vezet, támogasson. (Helyeslés.) Midőn a kormány a fenforgó esetben ezen elvet követte s a törvényt ugy értelmezte, mint az az autonómiának legkedvezőbb: én azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy a kormány e KÉPV. H. NAPLÓ 18ff ív. részben azon irányt követte, melyet minden tanácskozásában neki a törvényhozás kijelölt, (Élénk helyeslés.) Miletics Szvetozár: T. ház! Előre tudom, hogy a mit én mondok, a t. ház helyeslésével nem fog találkozni, mert a t. ház nagy része már a miniszter feleletére nyilvánitá helyeslését. ISÍem is akarok felelni azon elvekre, melyeket a t. miniszter ur előterjesztett,, és pedig nem magam, hanem az egész ház fránti tekintetből; de szólnom kell: mivel itt a punctum gravaminale az, hogy van-e a szerb pátriárkának joga a congressust elnapolni és fel is oszlatni? másodszor van-e a szerb pátriárkának joga önkényileg, mikor akarja, a szerb congressust összehíni, és pedig ugyanazt, vagy más ujat 1 A t. miniszter ur azt felelte, hogy az elnapolási vagy feloszlatási jogot a törvény nem szabályozza, és ebből következnék az, hogy a jog azt illeti, a ki összehítta a congressust. En ezt tagadom. Ha semmi törvény avagy szabály az iránt nem létezik, szabály mégis csak van : ez pedig az autonómia szelleme. E szellem szerint az elnapolási vagy feloszlatási jog csak a congressust illetheti. Távol van tőlem, a kormányt fölruházhatni ezen joggal; de azt kell állítanom, hogy e jog a nemzetet és igy a congressust, mint a nemzetnek közegét illeti; különben az autonómia illusoriussá válnék, főképen, mikor arról van szó, hogy a szerb congressus szervezkedjék. A pátriárkát a törvény nem ruházta föl az összehívás jogával, a törvény rendelkezett ezen joggal és a pátriárka csak közege a törvénynek. Ha valakinek joga lenne a congressust összehíni vagy föloszlatni, az legfölebb a kormányé lenne; de én tagadom a kormánynak is azon jogát, hogy tetszése szerint összehíhasson vagy feloszlathasson oly congressust, mely oly szervező congressus. minő ez, kivéve, ha a congressus tulmenne hatáskörén: hogy ha a közbékét megzavarná, máskép nem. Ha a kormánynak vagy pátriárkának volna joga önkényileg a mikor akarja, nem csak elnapolni, hanem föl is oszlatni, és ismételve összehíni a hányszor akarja a congressust, én ezt megköszönném; és csak azt mondanám, hogy akkor jobb lenne még azon állami felügyelet is , mely absolut módon gyakoroltatott, mint a mostani alkotmányos. (Jobb felől: Muszka felügyelet!) Ha igy lenne, akkor másfelé kellene irányoznunk figyelmünket. Ugy is csak a szerb nemzetnek kisebb része van a szorosan úgynevezett Magyarországban, a nagyobb rész Horvátországban van. Tudom ugyan, hogy a cultus- és más dolgokban a papság mellett ott is ördögöt fogunk találni; de azt elűzzük. (Derültség.) 9