Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-84

m 84. Országos Giés december 9. 1669. vében a kérvény készült. Ebben előterjesztik, hogy az 1868-ik évben a vallás- és közoktatási miniszter által összehívott és Pesten tartatott egyetemes gyűlésben azon megállapodás történt, hogy a szertartásokra vonatkozó minden tárgy mellőztessék; azonban, mint a kérvényezők mondják, fájdalommal tudták meg, hogy a eongressus — a kérvényezők szavai szerint — túlment kitűzött czélján és a vallási reform kérdésének tárgyalásába is beleereszkedett; a kérvényezők pedig határozottan kijelentik, hogy nem kívánják, miszerint bárminemű vallási reformkérdés hozassák szőnyegre. Ennélfogva teljes bizodalommal terjesztik elő kérvényüket, melyben a képviselőháznak kegyes pártfogását kérik az iránt, hogy vallásuk autonómiája teljes épségben fentai'tassék. Három fő pontja van a kérvénynek. Legelső az, hogy a vallásbeli reformkérdésbe semmi beavatkozás ne történjék. Második az, hogy érezvén magok is, miszerint a nevelés terén a korigényeknek lehetőleg megfelelni tartoznak, elismerik a közös iskolák fölállításának szükségét, s ezen értelemben meg is szavazták az erre vonatkozó költségeket; azonban kívánják, hogy egyházi és iskolai ügyeik saját magok által intéztethessenek, és ne oetroyáltassék rajok semmiféle nevelési rendszer. Harmadszor óhajtják, hogy a három évenkint tartatni szokott congressus, mely rajok a nélkül is elviselhetlen költségekkel nehezül, szüntettessék meg. Ez kivonata a kérvénynek: kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Szluha Ignácz: Tiszt, ház! Tót János, tolnamegyei Nagy-Szokol község lakosa kérvényét van szerencsém benyújtani, melyben a mellékelt peres iratok megvizsgálását és ezek érdemében törvényes véleményt, illetőleg határozatot' hozatni kér. A szabályok értelmében kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik. Szilágyi Virgil: T. ház! Van szerencsém Hód-Mező-Vásárhely város közönsége részéről egy kérvényt nyújtani be, melyben a hűbéri viszonyok maradványainak, a regáléknak haladéktalan megszüntetését kérik. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttenni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasíttatok. Ürményi Miksa : Oly tárgyban óhajtom kikérhetni néhány perezre a t. ház kegyes figyelmét és kérdést intézni az igen t. honvédelmi miniszter úrhoz, melynek gyakorlati fontossága iránt alig lesz kétely körünkben támasztva. (Halljuk!) Atalánosan el van ismerve, hogy a katonabeszállásolás rendszere a legsúlyosabb és legaránytalanabbul felosztott terhek egyike, és hogy országszerte számos elégedetlenkedésnek okozója. Ezen állítást és az orvoslás kívánatosságát bővebben illustrálni, merő visszaélésnek tekinteném a tiszt, ház türelmével. Az orvoslásnak két módja mutatkozik: laktanyák építése, vagy az illető szállásadóknak nyújtandó bővebb kárpótlás. Elismerem, hogy, tekintve az ország soknemü szüksége parancsolta takarékossági szempontokat, a második mód mellett szólnak némely okok. Meglehet, hogy emelve a kárpótlást némely vidéken, a szállásadók megnyugtatása el lenne érhető; de viszont lesz oly vidék is, hol a házi béke ilyetén folytonos megzavarását magas kárpótlás sem fogja megkedveltetni a lakossággal. És végre, t. ház, vannak szintén országos érdekű katonai tekintetek, melyek egyedül a laktanyák építését mutatják mint az állam érdekeinek megfelelő eljárást. Csak néhány szóval kívánom ezen szempontokat jelezni, és választom például a lovas csapatokat, mert ezek körül legszembeszökőbbek a beszállásolási rendszer káros hatásai. A lovas csapatok a mostani védrendszer mellett egyátalában nagy hátrányban szenvednek. Elismert tény, hogy jó seregnek fő erejét mindenkor jó altisztek képezték. A mostani, csak 3 éves jelenlét ideje mellett pedig jól betanított, tapasztalt altiszteket képezni, átalában nehéz, lovasságnál még nehezebb. Ha már azután egy század együtt volna egy laktanyában, ott vannak a tisztek, néhány ügyes altiszt, egyik pótolja a másikat, egy szóval, az egész nem szenved túlzottan. Ha azonban, mint jelenleg, egy század sokszor 7—8 falura van felosztva, sok szakasz csak egyes tapasz, talatlan altisztek felügyelete alatt áll, be kell állni a védrendszer ezen gyengéje és a beszállásol ás káros volta következésének, azaz : lassúbb és nem egyöntetű betanítás, lazább fegyelem és következéskép a csapatok harczképességének csökkenése. A beszállásolási rendszer ezen kettős hátrányaira óhajtottam a t. ház figyelmét is felkérni, midőn a honvédelmi miniszterhez a következő tiszteletteljes interpellátiót intézem. (Halljuk! Olvassa:) „Tekintve, hogy a katona-beszállásolás már azért is a legsúlyosabb terhek közé sorolandó, mert mindig ugyanazon vidékekre, nem pedig az ország minden lakosára egyaránt nehezedik ; „tekintve továbbá, hogy a jelen rövid szolgálat mellett, különösen a falukon kis szakaszokban elszórt lovasságnál, a betanítás, következőleg a csapatok harczképessége, a beszállásolás