Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-82

52 82. országos ülés deczember fi. 1869. vagyunk — bátor vagyok három kérdést intézni a t. igazságügyminiszter úrhoz, annyival is inkább, mivel fölteszem, hogy ő mindezen tényeket illetékesen földeríteni képes és hajlandó leend. (Olvassa:) „1. Kérdés: Való-e az, hogy az ismert balázsfalvi pronunciamento szerzői és aláírói ellen megindított bűnvizsgálat ő felségének kegyelme által még az ítélethozatal előtt megszüntettetett ? „2. Kérdés: A Román Sándor képviselő elleni kereset ezen pronuneiamentora vonatkozó ezikkek miatt indittatott-e meg? „Es ha igen, „3. Kérdés: Román Sándor képviselő az állítólagos sajtóvétséget a királyi amnestia kihirdetése előtt, vagy annak kihirdetése után követte-e el?" Fölkérem a tiszt, igazságügyminiszter urat, nehogy az egész interpellátió meghiusittassék, hogy reá tüstént felelni méltóztassék. (Zaj a jobb oldalon.) Majláth István jegyző (újra fölolvassa Mocsonyi Sándor interpellátió ját.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Nem azért felelek tüstént, mivel azt a képviselő ur ugy követelte . . . Mocsonyi Sándor: Nem követeltem, hanem kértem. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: . . . hanem azért, mert egyátalában nem vagyok annak barátja, hogy a felelet elnapoltassék oly kérdésekre, melyekre azt rögtön megadni képesek vagyunk; (Helyeslés) én pedig most csakugyan azon helyzetben vagyok, hogy a képviselő ur kérdéseire megfelelhetek. (Halljuk!) A mi az első kérdést illeti: való, hogy a balázsfalvi pronunciamento szerzői ellen a bíróságok által megindított vizsgálatot később ő felsége kegyelmi utón megszüntetni rendelte; azonban e kegyelem csupán a pronunciamento szerzőire, s azokra vonatkozott, kik a balázsíálvi törvénytelen gyűlésen részt vettek. E kérdésre adott feleletben benfoglaítatik a felelet a másik két kérdésre is. Román Sándor ur nem tartozván azok közé, kik a balázsfalvi pronunciamento szerzésében részt vettek, vagy a balázsfalvi gyűlésben részesek voltak, a kegyelem az ő személyére nem terjedhetett ki, annál kevésbbé, mert akkor átalános amnestiát kellett volna kiadni a sajtó terén elkövetett mindennemű vétségekre, mi az én tudtommal és befolyásommal nem történt. Miután tehát Román Sándor ur a sajtó terén elkövetett vétségért ítéltetett el, ő felsége kegyelme ő reá semmi vonatkozással sem lehet. A harmadik kérdés magától elesik, mert akármikor követte el ő a vétséget, semmi esetre sem tartozik az azon vétségek közé, melyekre ő felsége kegyelme kiterjedett. (Helyeslés a jobb oldalon.) Mocsonyi Sándor: T. ház! Megvallom, midőn a házszabályok által nekem adott joggal élek, nem teszem azt azon reményben, mintha az által a dolog érdemében valami czélt elérhetnék, mert hiszen a ház határozata folytán ez ügy^ugy is szavazás alá fog kerülni. De kénytelen vagyok észrevételeket tenni azokra, miket a miniszter ur válaszolni méltóztatott. Mindenekelőtt szükségesnek tartom magam érdekében ismételni, hogy nem „követeltem* a feleletet a miniszter úrtól, hanem kértem. Másik megjegyzésem az, hogy a t. miniszter ur szavaiból kitűnt, hogy tényálladék a Román képviselő ur perében nincsen, (Ellenmondás jobb felől) mert maga elismerte, hogy a pronunciamento, mint azon állítólagos bűntény, épen a királyi keg}

;r

elem által bűntelenné vált, minélfogva az, fölfogásom szerint, bárkinél bűnül nem rovathatik íöl: mert épen nem fogadhatom el a t. igazságügyminiszter azon elméletét, mintha valamely tény más utón, mint sajtó utján elkövetve, nem bűn, mig ellenben a sajtó utján elkövetve bűn . . . Hoffmann Pál: Ismétlés! Mocsonyi Sándor: Én, t. ház, megvallom, nagy meglepetéssel hallottam az igazságügyminiszter úrtól azon állítást, holott közismeretü tan az, hogy sajtó utján — valamint más utón — akkor követ el bűnt az ember, mikor a bűn jellegei megvannak, azonban a sajtó magában véve ép oly eszköz a bűn' elkövetésére, mint bármely más. E szerint tehát, ha az igazságügyminiszter ur elismeri egy részről hogy a pronunciamento iránt a királyi kegyelem megadatott, s igy tehát ott tényálladék nincs; más részről elismeri azon modern tant a sajtóról, hogy a sajtó ép oly eszköz a bűn elkövetésére, mint bármely más: akkor eonstatálnom kell, hogy a mentelmi bizottság jelentésében valóban zaklatást látok. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: Tudomásul veszi-e a t. ház a miniszter ur nyilatkozatát ? (Tudomásul veszszük!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Simonyi Ernő: A t. ház engedelmével kérdést akarok intézni a pénzügyminiszter úrhoz. Az országgyűlés összejövetele óta időszakonkint terjesztett elő a képviselőháznak a pénzügyminiszter ur több okmányt, a számadásokra és költségvetésekre vonatkozólag; ma azonban már deczember 6-án vagyunk, és ezen irományok közöl igen sok még mindig nincs a képviselők kezében. En nem tudom, vajon a pénzügyminiszter urnái maradtak-e, vagy a ház irodája-