Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

81. országos ülés deczember 4. 1869. 39 nem? (Ellenmondás a szélső bal oldalon.) Ez tökéletesen incidens eset volt, annyival inkább, mert a vád Román Sándor képviselőtársunk ellen, ha jól emlékszem, még január első felében lett a sajtóbirósághoz beadva, és igy azon időben, midőn még a választások az országban kitűzve nem voltak. A dolgok ily állásában tehát a mentelmi bizottságnak nem lehetett más teendője — mintán a törvényesen hozott itólet erejét fölfüggeszthetőnek nem találta — mint meggyőződégét határozottan és nyíltan kimondva, a hozott ítélet végrehajtását javaslatba hozni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Henszlmann Imre: T. ház! Nekem kifogásom van a pesti esküdtszék szerkezete ellen. (Felkiáltások jobb felől: Nem tartozik ide! Zaj.) De igenis, ide tartozik. Nem tudom ugyanis megegyeztetni az esküdtszék szellemével azt, a mi Pesten történt, t. i. hogy a tavalyi esküdtszék tagjai meghagyattak az idén is. (Mozgás.) Ez, nézetem szerint, az esküdtszék szelleme ellen van, és azért Borlea képviselőtársam indítványát pártolom. Perczel Béla: T. ház! Ahhoz, mit Paczolay János baTátom, Simonyi Ernő képviselő ur észrevételeire fölhozott, csupán csak azt kívánom még megjegyezni, hogy azon miniszteri rendeletben, melyet az igazságügyminiszter két év előtt a sajtóeljárásra nézve kiadott, egy szóval sincs az 1848-iki törvényekben a sajtóvétségekre megállapított bíróságra nézve változtatás téve, ugy hogy azon bíróság, melyet az 1848-ki törvény megállapított, jelenleg is fönáll. Azon utasítás, melyet a minisztérium a törvényhozás mindkét házának határozata folytán kiadott, nem magára a bíróságra, nem magára a bíróság szervezetére, hanem csupán a bíróság eljárására vonatkozott. (Helyeslés.) Következőleg nem áll a t. képviselő urnák azon állítása, mintha a mentelmi bizottság tévedett volna, midőn a harmadik pontban kimondja azon véleményét, hogy meggyőződött a peres irományokból, miszerint ezen ügyben a törvényes bíróság járt el. Azokba, miket Hodossiu képviselő ur itt fölhozott, azt hiszem, a t. ház épen oly kevéssé bocsátkozhatik, mint a mentelmi bizottság az ügy bírálatába bele nem bocsátkozhatik. Magának az immunitásnak természete, de praecedens eset is kijelölte a mentelmi bizottságnak azon utat, melyen indulnia kell, hogy e tárgyban véleményt terjeszthessen a ház elé. A mentelmi bizottság maga elé tűzte először azon kérdést, vajon azon vétség-e azon vádbeli tett, a mely Román Sándor képviselő ellenében a királyi ügyek igazgatója által felhozatott l vajon, mondom, azon tettek közé számitható-e, melyek, ha bebizonyulnának, a törvény folytán büntetendőknek mondhatók? Másodszor megvizsgálta a mentelmi bizottság: vajon Román Sándor azon tettet, melylyel a vádló által vádoltatik, képviselői minőségében követte el ? A harmadik kérdés pedig a mentelmi bizottság előtt az volt: vajon azon ügyben és azon tett felett, melylyel vádlott vádoltatik, azon bíróság ítélt-e, a mely bíróság törvényeink által ezen tett elintézésére hivatva van? Ezen három kérdést vizsgálván meg a mentelmi bizottság, az előtte fekvő periratokból és ezek folytán mind a három kérdésre nézve meggyőződést szerezvén magának; ezen meggyőződéséből következtette azon véleményét, melyet a t. képviselőház elé terjesztett jelentésében. En ezt tökéletesen indokoltnak találván, pártolom egész kiterjedésében. (Helyeslés a jobb oldalon.) Kiss János: T. képviselőház! Tapasztaltam a múlt ülésszak alatt, midőn még távol valék a háztól, és midőn Böszörményi László ügyében a szólásszabadság kérdése forgott szőnyegen, mondom, tapasztaltam és egészen megdöbbenve látták az oda kün levő közpolgárok, hogy a törvényes korlát mellőzésével hajtatott végre egy a szabadságért küzdő bajnok ellen az ítélet. Épen oly színezetű ügy forog fen most a t. képviselőház előtt. Kötelességemnek tartottam az alkotmányos szabadság és az irodalom érdekében felszólalni, és azért bátor leszek Paczolay János képviselő ur előadására egy pár szót elmondani. Kérdem ugyanis: vajon az 1848-ki sarkalatos alaptörvényeket méltóztatott-e számba venni, melyek szerint csak az törvény, a mit a képviselőház és felsőház együttesen hoz, és ő felsége megszentesit? Ezenkívül a hazában nem ismer törvényt alkotmányos ember, és csak azt tartozik fentartani és elismerni, a mit ő felsége sanctionált. Azt méltóztatott mondani, hogy a sajtóbiróságok intézménye a képviselőháznak egyik határozatában gyökerezik, melyet a felső ház is elfogadott és melyet gyakorlatba vett a képviselőház. Előttem szólott Simonyi Ernő t. képviselőtársam bőven kifejtette és kimutatta, hogy a sajtóbiróság a törvényes bíróság nevét nem viselheti. Ha a mentelmi bizottság a maga eljárásánál nem tartotta volna szükségesnek tekinteni azt is, vajon törvényes bíróság által itéltessék-e el e sajtóvétség , akkor bizonyára nem hivatkozott volna indokolásánál a 3-ik pontban arra, hogy Román Sándor sajtóvétségért, törvényes bíróság által marasztalhatott el. Ezen indok tehát maga mutatja, hogy a mentelmi bizottság oly feltételnek tekintette azt, hogy Román Sán-