Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-81
Sí. ortaágot Btés tftczwata- *. 1803. u gödöllői koronauradalomba bekebeleztetnek és ezeu minőségben törvénybe czikkelyeztetnek.* Simonyi Ernő: T. ház! Én részemről elfogadom a központi bizottság szövegezését, hanem megjegyzem, hogy indokolását nem fogadom el. A központi bizottság a pénzügyi bizottság után indulva, azzal indokolja szövegezését, hogy az államjavak és a koronajavak közt különbség van. En ezen különbséget ezután már megszűntnek tekintem, mert a magyar törvényhozás budget utján szavazza meg a magyar király udvartartását. A koronajavak a király udvartartása számára a király személyének jövedelmeit képezték; ez pedig, miután annak jövedelméről a tőrvényhozás más utón rendelkezik, igen természetesen, megszűnt. En az állani- és koronajavakat egy természetüeknek tartom azóta, mióta a civillistáról a törvényhozás más utón rendelkezik. Azért, mondom, nem akarom szó nélkül hagyni ezen megkülönböztetést, nehogy ugy látszassák, mintha minden ellenmondás nélkül fogadtatott volna el az, hogy Magyarországban még most is vannak koronajavak és vannak kincstári javak a régi törvények értelmében. Azon érvelés, hogy az absolut kormány idejében miképen bánt a kormány az állam- és korona javakkal, az reánk nézve legkisebb fontossággal sem bir, mert az absolut kormánynak természete az, hogy ő nem respectál semmi fönálló törvényt, hanem tesz kénye, kedve szerint, a mit tehet mindaddig, mig erővel bir; ha pedig ereje megszűnik, akkor az utána következő legitim kormány csak anynyiban respectálja cselekedeteit, a mennyiben az ő kedve és a pillanat czélszerüsége kívánja. En tehát, miután elfogadom ezen tételt azért, mert annak szerkezetéből a központi bizottság előadója által előterjesztett érvelés nem tűnik ki, kinyilatkoztatom, hogy azon elvet, miszerint a koronajavak és az államjavak között bármi különbség tétessék, részemről el nem fogadom. Széll Kálmán előadó: Bátor vagyok a központi bizottság részéről csak azt válaszolni t. képviselőtársamnak, hogy a központi bizottságot nem is azon különbség vezette, melyet a t. képviselő ur felhozott. Azt a különbséget a kétféle javadalom között a központi bizottság ugy sem sem helyesli. Hiszen miután mi budget megállapítási jogunkat gyakoroljuk, mind a korona-javak jövedelmei, mind az államjavak jövedelmei, nem egyenesen az udvartartás költségeinek fedezésére fordíttatnak, hanem az állam bevételeinek keretébe tartoznak. Nem is ez a különbség, a mely miatt a bizottság ezen öt szónak „más államjavak értékesítése fejében" kihagyását indítványozta; de eddigi törvényeink szerint más különbség is van a két jövedelem között. Eddigi törvényeink a koronajavakat elidegenithetlen javaknak declarálják, holott az államjavakra nézve ezt nem declarálják. Micsoda különbséget fog ezután a törvényhozás a két rendbeli javak közt fentartani, az a törvényhozás rendelkezésétől függ; de miután ez a különbség jelenleg fenáll, a központi bizottság nem hitte incidentaliter ily módon ezen különbséget alterálni. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a t. ház az 1-ső §-t, ugy, a mint a központi bizottság javasolja I (Elfogadjuk!) El van fogadva. Jámbor Pál jegyző (olvassa a 2-ik §-t.) Széll Kálmán előadó: Csak azon észrevétele van a központi bizottságnak, hogy ez a két szó: „Magyar királyi*, mely szavak, ugy hiszem, sajtóhibából tétettek belé, hagyassák ki, és így hangzanék: „Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. 1 * Elnök: Elfogadja a t. ház a 2-ik szakaszt a központi bizottság szerkezete szerint! (Elfogadjuk!) El van fogadva. Következik az ő felsége keleti útja . . . Tisza Kálmán: Bocsánatot kérek, t. ház! még hátra van a pénzügyi, és illetőleg annak folytán a központi bizottság által ajánlott határozat kimondása: kívánom, hogy a felett is határozzunk. Ugyanis azt indítványozza mind a pénzügyi, mind a központi bizottság, hogy fejezze ki a képviselőház azon kivánatot, hogy jövőre netalán előforduló esetekben hasonló vételre vonatkozó törvényjavaslat előlegesen, nem pedig utólagosan a vétel tényleges megtörténte után bocsáttassák alkotmányos tárgyalás alá. Kívánom, hogy jegyzőkönyvileg kimondassák, hogy a t. ház ezt elfogadja. (Helyeslés.) Elnök: Tehát ezen határozati javaslata a pénzügyi és központi bizottságnak jegyzőkönyvileg a ház határozatává emeltetik. Jámbor Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslatot o felsége 1869. évi keleti útja költségeinek fedezéséről.) Széll Kálmán előadó (olvassa a központi bizottság jelentéséi.) Elnök: Méltóztatnak-e átalánosságban elfogadni a törvényjavaslatot? (Elfogadjuk!) Bobory Károly: Ezen törvényjavaslatra nézve ismét azt vagyok bátor mondani, hogy : si omnes consentiunt ego quidem non contradico ; hanem bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani azon azon megjegyzésemet, hogy én sokkal ildomosabbnak tartanám a fejedelmi udvartartásnak megállapított és meghatározott összegét nem érinteni és illetni, nehogy az ilyen póttal és fóttal alkalmat adjunk azon gondolatra, — a mathesis első sarkigazsága szerint — hogy a mihez hozzá lehet adni, abból el is lehet venni. Miletics Szvetozár : Habár a szerb
