Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

Sí. ortaágot Btés tftczwata- *. 1803. u gödöllői koronauradalomba bekebeleztetnek és ezeu minőségben törvénybe czikkelyeztetnek.* Simonyi Ernő: T. ház! Én részemről elfogadom a központi bizottság szövegezését, ha­nem megjegyzem, hogy indokolását nem fogadom el. A központi bizottság a pénzügyi bizottság után indulva, azzal indokolja szövegezését, hogy az államjavak és a koronajavak közt különbség van. En ezen különbséget ezután már megszűnt­nek tekintem, mert a magyar törvényhozás bud­get utján szavazza meg a magyar király udvar­tartását. A koronajavak a király udvartartása számára a király személyének jövedelmeit képez­ték; ez pedig, miután annak jövedelméről a tőr­vényhozás más utón rendelkezik, igen természe­tesen, megszűnt. En az állani- és koronajavakat egy természetüeknek tartom azóta, mióta a civil­listáról a törvényhozás más utón rendelkezik. Azért, mondom, nem akarom szó nélkül hagyni ezen megkülönböztetést, nehogy ugy látszassák, mintha minden ellenmondás nélkül fogadtatott volna el az, hogy Magyarországban még most is vannak koronajavak és vannak kincstári javak a régi törvények értelmében. Azon érvelés, hogy az absolut kormány idejében miképen bánt a kormány az állam- és korona javakkal, az reánk nézve legkisebb fontossággal sem bir, mert az absolut kormánynak természete az, hogy ő nem respectál semmi fönálló törvényt, hanem tesz kénye, kedve szerint, a mit tehet mindaddig, mig erővel bir; ha pedig ereje megszűnik, akkor az utána következő legitim kormány csak any­nyiban respectálja cselekedeteit, a mennyiben az ő kedve és a pillanat czélszerüsége kívánja. En tehát, miután elfogadom ezen tételt azért, mert annak szerkezetéből a központi bizottság előadója által előterjesztett érvelés nem tűnik ki, kinyi­latkoztatom, hogy azon elvet, miszerint a koro­najavak és az államjavak között bármi különb­ség tétessék, részemről el nem fogadom. Széll Kálmán előadó: Bátor vagyok a központi bizottság részéről csak azt válaszolni t. képviselőtársamnak, hogy a központi bizottsá­got nem is azon különbség vezette, melyet a t. képviselő ur felhozott. Azt a különbséget a két­féle javadalom között a központi bizottság ugy sem sem helyesli. Hiszen miután mi budget megállapítási jogunkat gyakoroljuk, mind a ko­rona-javak jövedelmei, mind az államjavak jöve­delmei, nem egyenesen az udvartartás költségei­nek fedezésére fordíttatnak, hanem az állam be­vételeinek keretébe tartoznak. Nem is ez a különbség, a mely miatt a bizottság ezen öt szó­nak „más államjavak értékesítése fejében" ki­hagyását indítványozta; de eddigi törvényeink szerint más különbség is van a két jövedelem között. Eddigi törvényeink a koronajavakat elidegenithetlen javaknak declarálják, holott az államjavakra nézve ezt nem declarálják. Micso­da különbséget fog ezután a törvényhozás a két rendbeli javak közt fentartani, az a törvényhozás rendelkezésétől függ; de miután ez a különbség jelenleg fenáll, a központi bizottság nem hitte incidentaliter ily módon ezen különbséget alte­rálni. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a t. ház az 1-ső §-t, ugy, a mint a központi bizottság javasolja I (El­fogadjuk!) El van fogadva. Jámbor Pál jegyző (olvassa a 2-ik §-t.) Széll Kálmán előadó: Csak azon észrevétele van a központi bizottságnak, hogy ez a két szó: „Magyar királyi*, mely szavak, ugy hiszem, sajtóhibából tétettek belé, ha­gyassák ki, és így hangzanék: „Jelen törvény vég­rehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. 1 * Elnök: Elfogadja a t. ház a 2-ik sza­kaszt a központi bizottság szerkezete szerint! (Elfogadjuk!) El van fogadva. Következik az ő felsége keleti útja . . . Tisza Kálmán: Bocsánatot kérek, t. ház! még hátra van a pénzügyi, és illetőleg an­nak folytán a központi bizottság által ajánlott határozat kimondása: kívánom, hogy a felett is határozzunk. Ugyanis azt indítványozza mind a pénzügyi, mind a központi bizottság, hogy fe­jezze ki a képviselőház azon kivánatot, hogy jö­vőre netalán előforduló esetekben hasonló vételre vonatkozó törvényjavaslat előlegesen, nem pedig utólagosan a vétel tényleges megtörténte után bocsáttassák alkotmányos tárgyalás alá. Kívá­nom, hogy jegyzőkönyvileg kimondassák, hogy a t. ház ezt elfogadja. (Helyeslés.) Elnök: Tehát ezen határozati javaslata a pénzügyi és központi bizottságnak jegyzőköny­vileg a ház határozatává emeltetik. Jámbor Pál jegyző (olvassa a tör­vényjavaslatot o felsége 1869. évi keleti útja költsé­geinek fedezéséről.) Széll Kálmán előadó (olvassa a köz­ponti bizottság jelentéséi.) Elnök: Méltóztatnak-e átalánosságban el­fogadni a törvényjavaslatot? (Elfogadjuk!) Bobory Károly: Ezen törvényjavas­latra nézve ismét azt vagyok bátor mon­dani, hogy : si omnes consentiunt ego quidem non contradico ; hanem bátor vagyok a t. ház figyel­mébe ajánlani azon azon megjegyzésemet, hogy én sokkal ildomosabbnak tartanám a fejedelmi udvartartásnak megállapított és meghatározott összegét nem érinteni és illetni, nehogy az ilyen póttal és fóttal alkalmat adjunk azon gondolatra, — a mathesis első sarkigazsága szerint — hogy a mihez hozzá lehet adni, abból el is lehet venni. Miletics Szvetozár : Habár a szerb

Next

/
Thumbnails
Contents