Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

105. omáfe* ütés Január 26. 1870. 401 kőzni a munkára, a kiket az ország érdekében kívánnunk kellett. A zákány-zágrábi és hatvanmiskolezi vonalakra nézve a kormány épen azért sokkal helyesebbnek tartotta egyesekhez fordulni, és hozzájok kérdést intézni, a mint az meg is történt. Csak az egyet csudálom, hogy a képviselő ur, ki a kormány ezen eljárását oly igen szigorú bírálat alá vette, nem tekintette meg az eredményeket is, mert a második czél az, mely őt, mint hazafit és képviselőt bizonyára nem kevésbé fogja érdekelni: hogy t. i. a zákány-zágrábi és hatvan-miskolczi vonalak kiadásánál minő eredményeket állítottunk elő? Meg fogom mondani. Az első eredmény az, hogy a magyar kormány tört azzal a traditióval, mely eddig a vasutak építésénél fenállott; a második eredmény az volt, hogy a magyar kormány megdöntötte azon majdnem egész Európában élő theoriát, mely szerint az állam olcsón nem építhet. — Senki olcsóbban nem épített Magyarországon, mint mi és előállítottuk azon eredményt, is, hogy a vasút azon napra elkészült, a melyre annak befejezése kikötve volt. Ha ezen eredményeket tekinti és megvizsgálja azon körülményeket a képviselő ur, melyeket az imént magyarázatkép megérinteni szerencsém volt, meg vagyok győződve, hogy bírálata jövőben nem leend oly szigorú. Felhozta a képviselő ur továbbá a keleti vasutat is. Azt mondta, hogy a keleti vasútra nézve egyátalában semmi verseny nem létezett. Engedelmet kérek, emlékeztetem a múlt évben lefolyt tárgyalásokra, melyekből kitűnt, hogy három ajánlat adatott be, és a három közül azt ajánlotta a kormány a törvényhozásnak, a mely caeteris paribus legbiztosabbnak, legkedvezőbbnek mutatkozott. Az átalános csődök hirdetésére, és a concessiókra nézve bátor vagyok a képviselő urat még egy körülményre figyelmeztetni, mely talán elkerülte figyelmét. Az átalános coneursus, ott is a hol már a nemzet hitele megszilárdult, a hol már azon örvendetes tényt constatálhatjuk, hogy ma nem csak egyes vállalkozók, hanem bankok versenyeznek a vállalatok elnyerésében, ott is a kormány csak akkor fordulhat az átalános concursusok hirdetéséhez, ha magának kész tervei vannak. Minden vasútra nézve az egész országban, ily rövid idő alatt, a kormány saját közegei által terveket nem készíttethetett, hogy tehát a vasutak építésében hátra ne maradjon, kénytelen volt azon eszközhöz folyamodni, hogy több társaságnak adta meg a kért előmunkálati concessiót ugyanazon vonalra, ez majdnem minden vonalnál megtörtént, majdnem minden vonalnál három, négy, öt társaság is kért előmunkálati concessiót, ezt megnyerte és azután a kormányKÉPV. H. NAPLÓ 18|4 1Vnak a tervet benyújtotta. Minden ilyen operatum természetesen tulajdonát képezi annak, a M felhatalmazva volt, azt saját költségén elkészítem; de bátran állítom, hogy minden vasútnál, — hol a kormány saját tervekkel nem birt, a nyilvánosságnak és nyilvános versenynek elég tétetett az által, hogy mindig többen bocsáttattak versenyre, többen készíttettek előmunkálatokat, és a legjobb ajánlat fogadtatott el mindig, és terjesztetett a képviselőház elé. Megjegyezhetem még azt is, hogy a kormány e tekintetben is saját szándékából és ősztönéből, de a közvélemény iránti deferentiából is, a múlt évben ugy intézkedett, hogy jövőben az előmunkálatokra való engedélyek mindenkor csak azon clausulával adassanak ki, hogy minden egyes vállalkozó, ki előmunkálati engedélyt vesz ki és tervet készíttet, egyszersmind lekötelezi magát arra, hogy a kormány az ő tervét használhassa föl az átalános csőd hirdetésénél, mely esetben csak azon egyről biztosítja az illető vállalkozót, hogy ha nem ő fogná elnyerni a vállalatot, viselt költségei meg fognak téríttetni az által, a ki az engedélyt megnyeri. Átalában a vasúti előterjesztésekre nézve többféle észrevételt hallottam, én magam is ismerem az eljárást nem egy országban a continensen. Többet mondhatok : tanulmányoztam alaposan több államnak a közmunka ügyében kővetett közigazgatási elveit; és részemről jó lélekkel mondhatom, hogy nem ismerek egyetlen államot sem, melyben a kormány a vasúti engedélyek kezelésére nézve több nyilvánossággal járt volna el, mint itt Magyarországban. (Mozgás bal felölj Tessék megengedni, közel megyek, itt van Bécs példája. (Zaj bal felől. Jobb felől: Malijuk! Bal felől: Szép példa!) Közönségesen tudva van, hogy Bécsben szintén van parlament és van felelős minisztérium, s ott szokás, hogy a miniszter egy törvényjavaslatot terjeszt be, meghatározza és tervezi a maximumot, és a ház mindenkor megadja neki a fölhatalmazást, hogy azon maximumon belől annak adja ki a concessiót, a kinek tetszik. Vukovics Sebő: Elég rósz ! Hollán Ernő államtitkár: Megengedem, hogy rósz, s a magyar minisztérium nem is követel ennyi bizodalmat a maga részére; de meg fogja engedni t. képviselő ur, hogy ez igen is jó példa és érv arra, ha azt mondom, hogy vannak országok, hol a nyilvánosság nem vétetik tekintetbe annyira, mint mi nálunk. (Helyeslés jobb felől.) De tessék tekinteni a gyakorlatot Olaszországban, tessék tekinteni a gyakorlatot Frincziaországban, és az érdemes képviselő ur, ki igen sok, előttem nagy elismerésre méltó tapasz51