Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

105. országos Ülés január 26. 1870. 395 miniszter ur saját aláírásával átiratot boesájtott Pest városához. Megjegyzem, hogy Pest városa 9-szer irt fel azon 3 év alatt mióta a t. kormány a polezon ül és mindannyiszor választ kapott, melyek utolsójában a miniszter ur azt monda, hogy szükségessé vált az ügyet elhatározás végett különleg az országgyűlés elé terjeszteni. Én nem tudom, miért monda ezt a miniszter ur, miután nem is képzelhető, hogy ez ügy máskép elintéztethessék, mint csak az országgyűlés által hozandó határozat alapján; megtörtént minden intézkedés-— azt mondja — hogy az ügyet a néhány nap múlva megnyitandó otszággyülésnek legközelebbi tárgyalás végett benyújthassa. Egy év múlt el t. ház, a jelen országgyűlés megnyitásától kezdve és misem történt, sőt a jövő esztendei költségvetési előirányzatban sem levén ez ügyre semmi felvéve, igen természetes, hogy, legalább rendes utón, még az 1810-ik évben sem szándékozik a kormány valamit tenni. A tényállás ez volt. Áprilisban tehát a t. miniszter ur be nem válthatta azon igéretét, mely csak napokra szólott. Azonban júliusban az ügy mégis másként állott, mert akkor leirt a közlekedési minisztérium, hogj- a város küldjön ki bizalmi férfiakat, kikkel a Dunaszabályozás vonalai és átalában az egész tervezet elkészítése iránt a kormány magát érintkezésbe akarja tenni, és ennek alapján határozni. A bizottság megjelent, működött és még augusztus 6-án tette alázatos előterjesztését a kormánynak, hogy igen is kész hozzájárulni, a mint azt a kormány kívánta, a munkálat költségeihez; de kérte mindenre — még az Istenre is — a t. kormányt, tegyen már valamit e dologban és ne hagyja továbbra is a testvér főváros e fontos érdekeit figyelmen kívül. Pest városa, mellékesen megjegyzem, megajánlotta, hogy 9100 ölnyi hosszaságban a mostani felső Dunaparttól kezdve, fölfelé saját költségén kiépítteti a rakpartot; megajánlotta azt, hogy, ha neki az uj-pesti kikötőt pénzzel leendő megváltás mellett a kormány visszaadja birtokába, ő a többi rakpartépitések terheihez is hozzá fog aránylag járulni, tehát a 8.600,000 frtnyi tehernek — ennyi tudniillik az összeg, melyet a dunaszabályozási munkálat Buda-Pest közt igényelni fog — egy nagy részét Pest városa saját érdekében viselni elvállalta, habár a fővárosnak érdeke első sorban országos érdek is. Csak azért tette ezt, hogy mihamarébb ezélt érjen; de ugy látszik a ezél ez utón sem érethetett el. T. ház! Ezeket előre bocsátva, önkénytelenül kérdem: hogy áll e kérdés ma a közlekedési minisztériumban? mi oka annak, hogy ezen ügy fön van akadva 1 mit akar a kormány tenni, miért nem nyilatkoztatja ki szándékát, miért takargatja magát teljes hallgatás fátyólába ez ügyben ? A lapokban olvastam nem rég, hogy ismét egy nagy terv merült föl. A terv vonatkozik Pest városában a Duna szabályozására, hidak építésére, boulevardok építésére, doxok emelésére s több ilyféle nagy fontosságú középitkezési terv kivitelére. Olvastuk, hogy megszületett egy terv, mely elismerem, hogy az illető kézben, melyben az van, t. i. a korrnáiry elnökének kezében, talán áldáshozó lesz. Azonban, t. ház, Buda-Pest városa, — azt bátran el merem mondani — három év leforgása alatt az országtól semmit sem kapott, különösen a kormány közbenjárása folytán semmit sem. Kívánom, hogy ezen tervek kivitessenek ; kívánom, hogy boulevardok épüljenek; de én kívánom, ha épülnek, hogy ne bizonyos kedvencz eszmék szerint, hanem ugy épüljenek, mint a főváros érdeke kívánja. Kívánom azt is, hogy mielőbb megszűnjék ez a Buda-Pest közt létező Thermopyle : de lehetetlen kívánnom, hogy ezektől tétessék függővé a Buda-Pest közti dunaszabályozás ügye, és pedig azért, mert ezen tervek isten tudja, mikor készülnek el, és mert ezek kivitele isten tudja, mikor fog megtörténhetni; de azért sem, mert én semmi organieus összeköttetést nem látok a boulevardok, s Pest városának egyéb fővárosi érdekei és a dunaszabályozás ügye között, sőt merem állítani, hogy én még a híd, vágj!- a mint terveztetik, hidak építésének kérdése közt, s a dunaszabályozás lényeges kérdése közt sem látok semmi összefüggést. En tehát óhajtom t. ház, hogy, ha az az oka az eddigi halasztásnak, hogy, ka az eddigi ígérettel szemben, valamint a hosszas tárgyalással szemben mindeddig semmi nem történt, és mondom, a múlt nyáron mintegy elveszett fonaláról ezen ügynek azért nem tud semmit sem a község, sem az országgyűlés, sem a bizottság, ha mondom, azért van az ügy jelenleg ezen elhagyott állapotában, mert talán egy nagyszerű terv kivitelével van kapcsolatban ennek kivitele, akkor t. ház óhajtani, hogy legalább teljes megnyugvást adjon a miniszter ur az iránt, hogy mikor fog a dunaszabályozás végrehajtatni. Győzze meg Buda-Pest polgárait, hogy a veszély oly gyorsan el lesz hárítva, a mint jön, győzzön meg minket arról, miként akarja ezen nagyszerű tervet összeköttetésben a dunaszabályozás munkájával kivinni? Ha pedig a t. kormány azon nagyszerű tervet nem találja olyannak, melyet a legközelebbi jövőben teljesíteni ígérhet, akkor azon kérdést illetőleg kötelességének akarja-e tartani — a minőnek hiszem — ama kimerítő tervet az országgyűlés elé terjeszteni és a Duna szabályozását végleg megállapítani. 50*