Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

382 104. őrsziget Dléa január ÉS. 1170. tisztviselői mind nagyobb fizetésekkel birnak, mint a minisztériumban alkalmazott legmagasabb tisztviselők. Itt van egy igazgató 7200 frt, itt van két felügyelő 5100 frt fizetéssel, és igy to­vább ; már pedig az államtitkár, a miniszterta­nácsosoknak alig vannak ily nagy fizetéseik, és ezen emberek mind idegenek. Ezek azok, kik a eoncurrentiából mindig kiszorítják a magyart, és mindenütt svajeziakat és németeket hoznak be, ós ezen emberek mind a déli vaspályánál voltak hivatalnokok. Hollán Ernő: Nem igaz! Simonyi Ernő: Ezek készitik a ma­gyar vaspályák tervezetét, ezek dolgozzák ki a magyar vaspályák mi módoni kivihetőségének terveit. (Ugy van! bal felől.) Még azon körülményt is meg kell jelölnöm, hogy a legközelebbi időben az is történik, bogy a közlekedési minisztériumnak némely hivatal­nokai egyszersmind mint kormánybiztosok vasúti társulatoknál fizetésbe lépnek. Tudom, hogy Ausztriában is igy van az, de ebből nem követ­kezés, hogy mi a roszat utánozzuk. Már hogy egy miniszteri tanácsos vagy egy miniszteri osz­tálytanácsos, a kinek föladata ellenőrizni a vas­utakat, ellenőrizze azon királyi biztost, a ki ő maga, az, nézetem szerint, képtelenség. Azon biztos sokszor ellenkezésbe jön ama miniszteri hivatalnokkal, midőn mindkettő lelkiismeretesen teljesíteni akarja kötelességét: mert hogy ekkor gyeik a másikat ellenőrizze, az, nézetem szerint, képtelenség. (Igaz! Ugy van! hal felől.) Szaporí­tani a fizetéseket hivatalok eumulatiója által, ezen czél eléretik & fönebbi módon; de hogy igy az ország java előmozdittatnék, az már csak­ugyan kétséges. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De hogy visszatérjek a déli vaspályára: so­kan emlékeznek a t. házban hogy a múlt nyáron egyik napilap ellen sajtóper indíttatott, még pedig egyszerre kettő: egyik hivatalosan a közlekedési miniszter által, a másik pedig Hol­lán Ernő államtitkár ur által; mindkét perben ugyanazon egy vád képezte a sérelem tárgyát. Az illető czikknek sérelme abban öszpontosult, hogy a déli vaspálya Magyarország érdekére nézve káros, ha a magyar közlekedési miniszté­rium és a déli vaspálya közt valami viszony lé­tezik, valami, hogy ugy mondjam, solidaritás, vagy helyesebben nem is annyira solidaritás, mint bizonyos viszony {Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Valami nexus!) létezik. És körülbelül abban culminált aztán a czikk , hogy a magyar közlekedési minisztériumnak vezető, de rósz szel­leme lenne az államtitkár ur. (Derültség a szélső lal oldalon.) Ezen per megindittatott és a mi­nisztérium szerencsétlenül járt : elvesztette a pert; azt mondta ki ugyanis az esküdtszék, hogy a minisztériumra ilyet mondani nem rágalom; azonban az államtitkár ur szerencsésebb volt, ő harmad napra megnyerte a pert és a jury íté­lete, mely a minisztériumot elmarasztalta, őt fölmentette. Hollán Ernő: Igaz! ugy van! (De­rültség.) Simonyi Ernő: Egyik főérv, mi a vé­delem tekintetéből felhozatott, az volt, hogy a magyar minisztérium által kormányra jutása után körülbelül 6 héttel egy uj szerződés köttetett. Ezen szerződésre vonatkozó okmányok előmu­tatását én a közlekedési minisztériumtól már a múlt évi októberben kértem. A déli vaspálya szerződése már annak előtte 90 évre volt kötve, és le volt járandó 1856-tól kezdve 90 év múlva, azaz 1945-ik évben. Ezen szerződés a magyar kormány által april 13-án 1867-ben — tehát alig, hogy a kormáuy átvette működését — kicseréltetett egy uj szerződéssel, melynél fogva a mértföldenkint biztosított, körül­belül 35,000 frtnyi tiszta jövedelem helyett, melyet elébb a kormány biztosított, most az uj szerződés szerint mértföldenkint több mint 60.000 frtnyi tiszta jövedelem biztosíttatott. Hollán Ernő: Nem igaz! Mikó Imre gr. közlekedési mi­niszter: Semmit se biztosított a magyar kor­mány ! Simonyi Ernő i Volt alkalmam múlt­kor már említést tenni azon franczia okmány­ról, melyet jelentett a közlekedési miniszter ő fölségéhez, és ezen jelentésben ez áll: „L'etat a garanti pour tout le reseau de la Sudbahn pour 1866 un rendement brut de fi. 91,000par nulle, et 1000 florint de plus pour chaque anuée sui­vante jusqu'á ce que la somme de 100,000 fi. sóit atteinte ; cetté derniére somme sera ensuite le revenu brut garanti par au. jusqu'a l'extinc­tion de la concession." Ez annyit tesz, hogy a kormány ezen vasúttársaságnak mértföldenkint nem ugyan tiszta , hanem bruttó-jövedelmet 91,000 frtot biztosított 1866. évre. Hollán Ernő: Nem igaz ! Simonyi Ernő: Engedelmet kérek, én a miniszter urnák hivatalos jelentéséből olva­sok, méltóztassék azt megczáfolni. Hollán Ernő: Fogom is! Simonyi Ernő: Akkor a biztosítási összeg 91,000 frt volt, 9 év múlva pedig 100,000 frt lesz, még pedig azt is hozzá teszem, hogy azon szerződés, mely már 1856-ban köttetett, tehát már 11 évig folyt, 23 évié meghosszabitást nyert. Már most arra nézve, hogy ezen 100,000 frt garantia többet tesz mint 60,000 frt jöve­delem, bátor vagyok a t. háznak felolvasni a

Next

/
Thumbnails
Contents