Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

104. országot Síét Január 25. 1870. 379 ral, hanem a pénzügyminiszter úrral állott szemben. A pénzügyminiszter ur más szempontból vette a dolgot, és erre nézve a következőket találjuk a bizottság jelentésében: „Erre nézve nem hagyhatá érintetlenül a pénzügyi bizottság folyó évi május hó 4. és 5-ikóről szóló jegyzőkönyvének a csődhirdetés mellőzésére vonatkozó pontját. A tanácskozás folyama alatt a pénzügyminiszter ur által felhozott és a gyakorlati életből vett érvek arról győzték meg a bizottságot, miszerint a nagyobb mérvű építkezések kivitelénél a nyilvános csődhirdetés az eddigi tapasztalatok szerint czélszerűnek nem bizony odott. íme a pénzügyminiszter ur már nem találja szükségesnek a csődhirdetést és azon nézetben van, hogy az az állami építkezéseknél nemcsak nem hasznos, hanem káros. En épen ezen időben tértem vissza hazámba és körülbelől ezek voltak az első okmányok, melyeket kezemhez kaptam és néhány nappal később alkalmilag azon meggyőződésemet fejeztem ki, hogy hiába mondják az emberek, hogy nincs semmi uj a nap alatt, mely oly doctrina. minőt eddig legalább még egy országban sem állítottak. Különben ezen nyilvánosság mellőzésére utal most a pénzügyi bizottság jelentése is. nem szólván ugyan a vasutakról egyenesen, hanem egyátalában a rendkívüli útépítésekről. Ismétli a bizottság azon már múlt évi jelentésében előforduló kijelentését, hogy a minisztérium minden útépítés megkezdése és az erre vonatkozó szerződések megkötése előtt az egész czélba vett építésnek terveit és költségvetéseit mutassa be. Az volt egyik nézetem nekem is és azt ki is fejeztem, midőn e házban az első vasúti tárgyalásnál részt vettem, hogy a megszavazandó vasutaknak részletes terve ki legyen valamely oly helyre téve, hogy azt minden képviselő megtekinthesse. Erre nézve főihoztam például azt, hogy a keleti vasútnál nem hirdettetett csőd, hogy ott a szerződés magánúton ugy történt, hogy arra alkalmok nem volt másoknak ofFerteket tenni, mint egyenesen azon félnek, kivel a minisztérium azt kötötte. Az kitetszett már a szerződésekből is, hogy a Nagyvárad-Kolozsvárig terjedő vonalrészre voltak igen is többen, a kik konkurráltak, és hogy a legtöbbet ígérő fél, Waring Károly nyerte el a szerződést; de ugyanakkor kimondatott az is, hogy a Kolozsvártól Brassóig és Marosvásárhelyig terjedő vonalrészekre újra csőd fog hirdettetni, mert arra találkoztak emberek, a kik azt mondták, hogy készek e vonalrészt olcsóbban is elvállalni, mint a mennyit Waring Károly ajánlott. Egy interpellátió is tétetett a képviselőházban, s a mint látom a naplóban, Csengery Imre jegyző olvasta fel Eszterházy István gr. interpellátióját, mely igy hangzik: „Hajlandó-e a közlekedési minisztérium a kolozsvár-brassói s mellék vasút vonalaira nézve tekintetbe venni oly ajánlatot, mely az ország pénzbeli ereiét kisebb mérvben veszi igénybe, mint azon javaslat, melyet a minisztérium a ház asztalára letett?

0 Ezen interpellátióra a minisztérium mind a mai napig adós maradt a válaszszal, hanem mikor későbben, deczember első napján a törvényjavaslat maga tárgyalás alá került, maga a miniszter ur — ugy hiszem betegség miatt — jelen nem lehetvén, helyette az államtitkár ur felelt, és először azt jelentette ki, hogy augusztus 18-án kihirdettetett a csőd a nagyvárad-kolozsvári vonalrészre, de a többire nézve azt mondja: midőn ez alapokon építésére Waring Károly vállalkozott, reá rövid időre bemutatott a minisztériumnak oly terveket, melyeket nem ő készített ugyan, nem is azon határidő alatt, mely számáraki volt tűzve, hanem sokkal előbb; oly terveket, melyek még 1863-ban a magyar gazdasági egyesület pártfogása alatt készültek. Midőn e terveket bemutatta s a miniszter meggyőződött, hogy azok mindenképen kielégítők, a kormány másrészről szem előtt tartotta azt, hogy az ország óhajtásának, de különösen Erdély szükségletének fog leginkább megfelelni azáltal, ha lehetővé teszi, hogy a ház még ez ülésszak alatt intézkedhessek arra nézve, hogy Erdély vasúttal elláttassék: a közmunka-miniszter egy pillanatig sem késett fölvenni a tárgyalásokat a benyújtott tervek alapján, sőt a midőn azt látta, hogy oly eredményre jut, melyet tiszta lélekkel, legjobb meggyőződéssel tehet le a ház asztalára, sietett a törvényjavaslatot rendes tárgyalás végett előterjeszteni. Tehát csőd nem hirdettetett és nem is kérdeztek meg senkit, hogy épit-e olcsóbban? sőt midőn aziránt interpellátió tétetett, hogy hajlandó-e oly ajánlatokat felvenni, melyek olcsóbbak? arra nem is felelt, hanem a vasút építését kiadta Waring Károlynak. Azon kívánságomra pedig, hogy a tervek a házban kitétessenek, azt felelte az államtitkár ur: .Megengedem, hogy ez normális viszonyok között igen czélszerü volna, ha kivált a háznak több tagja annyi szakismerettel birna, a menynyi a kiállított tervek megbirálására kívántatik. * Köszönjük alássan a bókot; de ha az államtitkár ur nem hiszi, hogy képesek -vagyunk megbírálni azt, ne méltóztassék felszólítani bennünket hogy szavazzunk meg pénzt az ország vagyonából: mert a mit meg bírálni nem vagyunk képesek, azt meg sem szavazhatjuk. 48*