Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

iéc január 25. 1670. 372 t0*. ©rsiáget 01 évek alatt, t. i. a mióta a pénzügyek kezelését átvettem, történtek bizonyos eladások, azonban mindig -csak ott, a hol azon tárgyak el nem adásából a kincstárra nézve hátrány származott volna, vagy a.hol az eladás egy vagy más közczél, előmozdítására szolgált. így például azon esetben, ha egy községben birt a kincstár bizonyos telket, melyet a község iskolai vagy templomi czólra kivánt volna használni, föltéve, hogy e telek megtartása nem volt a kincstár érdekében, ily eladás létesíttetett; vagy ha például valamely helyen egy messze fekvő* részletet, melynek evidentiában tartása többe került, mint a mennyi volt a részlet évi jövedelme, kedvezően adhatott el a kormány, ily eladást szintén létesített ; továbbá vasutak építése folytán, kisajátítás következtében is történtek ily eladások; azonfölül történtek még eladások oly esetekben, midőn valamely telepítés vagy gyáripar előmozdítása czéljából bizonyos, a kincstár birtokában levő csekélyebb terjedelmű telkek megszerzése kívánatosnak mutatkozott. Csak ily indokokból történtek a magyar kormány részéről kisebb eladások. Tisza Kálmán képviselő ur is kívánta, hogy mindezen tárgyakra nézve részletes előterjesztést tegyek, és e részbeli előterjesztésemben mindenesetre meg fognak érintetni mindezen tárgyak is, s azokból meg fog- győződhetni a t, képviselő ur is, hogy a magyar kormány létezése óta történt minden eladásnál oly körülményeknek kellett fenforogni, melyek az eladást nem csak czélszerüvé, de szükségessé is tevék. Irányi t. képviselő ur kérdésére tehát csak azt válaszolhatom, hogy igenis vannak a 120,000 frt közt a múltban történt eladásokból még behajtandó összegek, de vannak ismét előszámitva és bizonyos körülmények közt létesített oly eladások is, melyeket a minisztérium, azonban mindig az általam jelzett körülmények közbejötte folytán, létesített. Tudják a t. képviselő urak, hogy én az országgyűlés kezdetén törvényjavaslatot nyújtottam be, melyben fölhatalmaztatni kértem a minisztériumot, hogy mindazon kisebb és messze fekvő terület-részleteknek, melyek az uradalmakkal összefüggésben nincsenek, és melyeknek czélszerü kezelése sokkal költségesebb mint évi jövedelmük, eladását eszközölhesse. Ez azon felvilágosítás, melyet a t. képviselő urnák a 120,000 frtra nézve adhatok. Ezen ősszeg csekélysége maga bizonyságul szolgál arra, hogy nem vagyok barátja az államjavak, különösen azon javak eladásának, a melyek értékükben növekednek, és csupán olyanok eladását tartom czélszerünek, melyeknek megtartása nem nyereséggel, hanem a kincstár valóságos károsodásával jár. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: Legkevésbbé sem kételkedem, hogy mindazon eladások, melyeket a t. pénzügyminiszter ur az államjavakban tett, a kincstár javára szolgálnak. Kérdésem czélja nem is ez volt, hanem az, vajon a pénzügyminiszter ur szükségesnek tartotta-e ezen eladásoknál, mielőtt azokat végrehajtotta volna, a képviselőháznak, illetőleg a törvényhozásnak jóváhagyását fentartani? Kérdésemnek súlypontja ez: Valamint nem tartom alkotmányosnak, hogy valamely jószág vételébe bocsátkozzék a pénzügyminiszter a nélkül, hogy arra az illető törvényhozó testület által felhatalmaztatott volna, ugy nem tartom helyesnek és alkotmányosnak az ellenkezőt, t. i az államvagyonnak bármi részben is eladását. Megengedem, vannak körülmények, vannak esetek, midőn az alkunak meg kell köttetni, mielőtt arra a fölhatalmazás megadatott volna; hanem azt minden esetre szükségesnek tartom az ilyen alkunál kikötni, hogy annak érvényessége csak ugy van, és csak ugy lesz, ha ahhoz a törvényhozó testület hozzájárulását adja. (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: A miniszter ur nyilatkozata megnyugtathatja a képviselő urat, minthogy a miniszter ur teendő előterjesztésében megadandja a kellő felvilágosításokat. Ghyczy Kálmán: T. ház ! Csak azokra nézve akarok megjegyzést tenni, a miket a pénzügyminiszter ur mondott. Én, megvallom, azt gondoltam, ezen tételben csak oly államvagyonnak eladásai foglaltatnak, a melyek még az előbb létezett törvénytelen kormány által adattak el , s annálfogva azt gondoltam, hogy azon elvnél fogva , hogy: „fátyolt kell vetni a múltra," ezen eladásokat hallgatással mellőzhetjük. De most hallom, hogy ez összegben oly eladások is foglaltatnak, melyeket a miniszter ur maga eszközölt, és a pénzügyminiszter ur előadásából azt veszem észre,* hogy ő mintegy feljogosítva is tartja magát arra, hogy az államjószágokból, belátása szerint, eladásokat tehessen. r En részemről teljesen osztozom azon elvben, a melyet Irányi Dániel képviselő ur előbb kifejtett, hogy egyátalában alkotmányosan nem lehet elismerni a minisztérium azon jogát, hogy az államvagyonnak lényegéről az országgyűlésnek hozzájárulása nélkül végleg intézkedhessek. Elismerem, hogy lehetnek némely kisebbszerü eladási szerződések, melyekre nézve talán azt tartja a miniszter ur, hogy az országgyűlés tárgyalásaiban hátramaradást okozhatna az, hogy azok az országgyűlésnek beterjesztessenek ; de én részemről azt tartom, hogy mindaddig, niig az or-