Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

81 országos ülés deczember 4. 1869. 2S hes földadók alól a haza fölmentessék: ha azt akarjuk, hogy a boszantó adónemektől, melyek­nek kellemetlenségeit szenvedni kötelesek va­gyunk, mielőbb megszabaduljunk ; ha munkabeli vagyonunkat értékesíteni akarjuk; igenis, t. ház, ha mindezen forró, és mindnyájunk által nyilvání­tott óhajtásunkat elérni akarjuk , hogy ha­zánkat nagynak és hatalmasnak lássuk : ak­kor , t. ház, e hazában gyáripart kell te­remtenünk , mert ez által juthatunk a vagyo­nosodhatáshoz, ez által menekülhetünk abból a kellemetlen pénzviszonyi helyzetből, melyben je­lenleg vagyunk. T. ház, gyakran hallottam és mindig hall­juk, hogy Magyarországot nagynak, hatalmasnak óhajtjuk látni. T. ház! Én nem láttam, nem ol­vastam, hogy valaha valamely ország, valamely nép, valamely nemzet nagysághoz, hatalomhoz jutott volna az által, hogy csattanós hangzatu elveket mondott ki. A mi a hatalmat és nagyságot illeti, az vagy fegyverrel volt meg­szerzendő, vagy pedig tudomány, ipar és gazdag­ság által. A mi a fegyverrel való hatalomhoz jutást illeti t. ház, annak ideje már lejárt egy­felől, másfelől látjuk azt is, hogy azon országok, melyek fegyverrel jutottak hatalomhoz, hatalmu­kat rövid idő alatt elvesztették, mert a fegy­verrel szerzett hatalom maga-magát pusztította el. A mi a vagyonosodás valódi kulcsát illeti, látjuk, hogyan jutott Anglia gazdagságához, látjuk a legközelebbi időben a hazánknál aránylag nem nagyobb Poroszország hová jutott; de látjuk kisebb országokban is azt, hogy a vagyonosodás csak az ipar által jutott jelentékeny helyre; példa erre Belgium , Szászország , Svájcz is. Ez az ut, tehát, t. ház! melyet követnünk kell, ha hazán­kat nagynak és hatalmasnak látni akarjuk. És most engedje meg nekem a t. ház, (Hatt­yúk!) hogy bár teljes elismeréssel vagyok a t. miniszter urak azon valódi hazafias jó indulata iránt melylyel hazánkban a fejlődő ipart elő­mozdítani gyámolítani óhajtják, még sem tehe­tem, hogy meglepetésemet ne fejezzem ki az iránt, (Halljnk!) hogy eddigelé is csak ennyit és többet nem tettek. Kérdenem kell igen tisztelt miniszter urat: miért kellett a bankokat felszó­lítani közbenjárásra, holott talán, ha a gyámo­litás közvetlenül történik, gyáriparunk sokkal előbb jutott volna a veszélytől való megmene­küléshez és más kisebb sérelmektől is megme­nekült volna? Ennélfogva én , bárha sajnálattal, hanem kénytelen vagyok kimondani a t. miniszter ur­nák, (Halljuk ÍJ hogy e tekintetben adott fele­lete engem nem egészen elégített ki. (Zaj,) Zsedényi Ede: T. ház! Elnök : Bocsánatot kérek, az elnöké a szó. Zsedényi Ede: A jkérdéshez kívánok szólni. (Felkiáltások : Nincs kérdés! Zaj.) Elnök : Engedelmet kérek : tartozó köte­lességem a szabályokhoz ragaszkodni; a szabá­lyok pedig azt mondják : a miniszter nyilatko­zata után még egyszer van szava az interpellá­lónak és ez után az elnök felteszi a kérdést, vajon tudomásul veszi-e a t. ház a miniszter fele­letét vagy nem ? (Hdyeslés.) Fölteszem tehát a kérdést : tudomásul veszi-e a ház a miniszter ur által adott feleletet vagy nem? A kik tudo­másul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörté­nik.) A többség tudomásul veszi. Közlekedésügyi miniszter urnák van előter­jesztése. Mikó Imre gr. közlekedésiminis­ter: Szakácsy Dániel képviselő urnák a foly évi október hó 21-én tartott országgyűlésen a Tisza-szabályozás ügyében az összes minisztéri­umhoz intézett interpellatiójára válaszomat a következőkben teszem. (Halijuk!) A Tiszaszabályozás közhasznú vállalata kez­dettől fogva kiváló figyelmem tárgyát képezte. Egész erőmből igyekeztem e nagyszerű müvet nem csak föntartani, de mielébb óhajtott befejezé­séhez is juttatni. Tanúskodnak erről a közmunka és közlekedési minisztériumnak költségvetési elő­irányzatai, melyekben nemcsak az egyes társula­tok érdekei, de az egész szabályozási ügy elő­menetele kiváló figyelembe vétettek. De mivel a t. ház a szabályozáshoz szüksé­ges és különösen az átmetszések tökélyesbitésére megkívántató összegeket a. tárgy fontosságához és terjedelméhez képest a deficit minden áron leendő kikerülése tekintetéből igen csekély ösz­szegre szállította le, többet nem tehettem, mint a mennyit a szükséges korlátokra szorított mo­zoghatási tér engedett. Különösen a II. tiszai osztályt tekintve, mely mindjárt a minisztérium alakulása után az árvizek áldozata lett: erre nézve nem csak hely­színi vizsgálatok tétettek, de ugy a Bodrogköz, mint felső Szabolcsra nézve, hasonló csapások megelőzése czéljából, részletes mérnöki előmunká­latok és költségszámítások készültek a végre, hogy a javaslatba hozott munkálatoknak tervsze­rű kivitele által ugy a társulatoknak, valamint az államnak milliókat meghaladó befektetései biz­tositassanak. Azonban a t. ház, a megkívántató költ­ségeknek alig Ve-át rendelte az 1868-ki költség­vetésbe fölvétetni, minélfogva kénytelen voltam, a tervezett nagyobbszerü javítások, jelesül a bod­rogtiszai átvágások létesítését abbanhagyni. Most már, tisztelt ház, a veszély nem csak fenyeget, de be is állott: ugyanis a Tisza árjai a töltéseket nem csak ostromolják, de egy helyütt

Next

/
Thumbnails
Contents