Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos ülés január 17. 1870. 223 fizet 15—20%-et, a másik fizet 5—6%-et. Ez egyátalában igazságtalan; az adórendszernek pedig egyik fő kelléke, hogy igazságos legyen. Ha tehát meggyőződésem szerint kellene szavaznom, akkor okvetlenül el kellene vetnem a ház elé terjesztett költségvetést; ezt azonban nem tehetem a következő indokoknál fogva, mert végre is két hónapig voltam szerenesés vele foglalkozni, nagyon sok köszönetet is arattam érte. Tudom, hogy az állam 191 millió költséget kiad, ezt a 191 milliót az államnak fedezni kell, hacsak az országgyűlés inpude meg nem tagadja. Miként lehetne ezt pót A ni? vagy bankó nyomatása által, de ez nem lehet, ez bajos; vagy az országgyűlés indemnityt ád. Az indemnityt, azonban fíagrans törvénytelenség, mert ez által a törvények fölfüggesztetnek, ez fmanezialis ostromállapot. En részemről indemnitást sohase adnék; csak adnék akkor, mikor rövid időn a bajon máskép segíteni aem lehet; de hónapokra, 9 hónapra imdemnitást adni, akotmányellenes eljárás, azt nem lehet adni. Kénytelen vagyok tehát ezen szerintem rósz, szerintem igazságtalan, ez aránytalan költségvetést, miután a t. háznak egyátalában nem szolgálhatok uj költségvetési tervvel, sőt ilyen költségvetési tervvel mások sem állhattak elő, kénytelen vagyok azt kényszerűségből a tárgyalás alapjául elfogadni, most először és utoljára, azon reményben, hogy a ház meggyőződve a vitákból, sőt nem is kell a háznak meggyőződni, mert nem ismerek sem a házban, sem a házon kivül nem találkoztam egy ember, egy polgárral sem, ki a jelenlegi adórendszert helyeselte volna, utáljuk, roszaljuk mindnyájan; tehát azon reniéiryben, hogy az országgyűlés végre a mit két év előtt tenni kellett volna, megteszi és az adóreformot meg fogja tenni. (Helyeslés johh felölj SChvarcz Gyula: T. ház! (Zaj.) Midőn a kormány az előirányzott javaslatot előterjeszti, maga sem veszi talán észre, mennyire lealázza Magyarországot saját maga és az egész Európa előtt. (Jobb felől ellenmondások.) Mi a vezéreszme (Zaj) a kormány előirányzati javaslatában, az, (Pulszky Ferencz közbekiált: Fizessünk!) hogy ne Magyarország szükségei elégíttessenek ki első sorban, hanem hogy oly érdekek fedeztessenek, melyek a legjobb esetben közömbösek Magyarországra nézve, igen igen gyakran, azonban ugy szólván élet-halál tusát vivnak Magyarország érdekeivel, nyíltan vagy alattomban ugy, a hogy épen Európa constellátiója hozza magával. Bátor leszek röviden egybefoglalva (Fölkiáltisők jobb felől: Jó is less!) elmondani mind a fedezet, mind a szükségletre nézve azokat, miket tisztelt párttársaim elmondandókul még fenhagytak. A fedezési rendszerre nézve első kérdés az adó kérdése. Előttem szólott t. képviselőtársam az adórendszer bonezolgatásánál a fősúlyt a földbirtokra fektette; hivatkozott többek közt 116 millió vagyon jövedelemre, mely a eatastralis számitások eredménye. Én hozzá teszem, hogy bármennyire igazságtalanok is a eatastralis felvételek, mint Dudley Baxter, Angliának egyik közgazdája az angol nemzeti jövedelemről irt munkájában mondja, hogy ezen eatastralis föltételek soha a valódi vagyonértéket fel nem világosithatják, mely kijelentése ezen angol közgazdának a porosz közgazdák részéről Poroszország vagyonértékére nézve hasonlólag viszhangra talált; kénytelen vagyok alapul ezen megjegyzést a eatastralis felvételekre nézve Magyarországon is fölvenni: kénytelen vagyok pedig azért, hogy annál kevesebb lehetőséget hagyjak fen az ellenfél részére netaláni ellenvetéseinek. En az ily összehasonlitásoknál nem a minimumot, hanem a maximumot veszem tekintetbe. Az mondatott az ellenzék részéről, hogy az adó átalában véve nagy és majdnem elviselhetlen; a t. kormánypárt részéről pedig nem csak e házban, hanem különösen a politikai irodalom terén az mondatik, hogy annyiban ugyan igaza van az ellenzéknek, a mennyiben az adó nagyobb, mint volt a múlt évben, nagyobb, mint volt ezelőtt néhány évvel; de azt tagadja a t. kormánypárt, főleg pedig annak állambölesei, hogy az államadó nálunk oly nagy volna, hogy felülmúlná a nép erejét. Én bátor leszek erre nézve következő szá mokkái szolgálni. Mellőzvén a nemzeti vagyon értékének azon mennyiségét, melyet a bécsi pénzügyminisztérium az 1851 — 57. évekre körülbelül kilátásba helyezett és melyhez b. Czörnig ugyanakkor magánszámitás utján eljutott: tudjuk, hogy a magyar-osztrák monarchia öszszes vagyonértéke ezen számítás szerint 10,000 millióra van becsülve, és Magyarországra ebből nem esik fele, de nem esik egy harmadrésze sem. A vagyontőke értékét azonban nem elemezem, hanem folyamodom azon adatokhoz, melyek a bécsi hivatalos összeállítások alapján legújabban több közgazda, többek közt Bloek által, a nemzeti vagyonérték jövedelmeire nézve fölvétettek; és itt is mindenesetre a maximumot fogom fölvenni. Azt olvassuk ezen hivatalos adatokból létrehozott összeállításokból, hogy az osztrákmagyar monarchia összes nemzeti jövedelme évenkint a legújabb magas árakat felvéve 12,700 millió frankra rug. Ez oly maximum, melyet senki közülünk elhinni nem fog; de fölveszem ezen maximumot, s fölveszem azon arányt, mely a vagyontőke értékére nézve Magyarországban mutatkozik a másik féllel szemben és meg fog a t. túloldal nekem engedni, hogy e tekintetben