Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos ülés január 17. 1870. 221 hernek nem tekinthető. Azonban a pazar költségvetés, mely mindig arat és soha sem vet, soha sem szánt, mely palotákat épit, és romba hagyja dőlni a gazdasági épületeket; mely angol lovakat vesz, de egyátalában semmi befektetéseket nem tesz : az ilyen költségvetés az országot végre is elszegényiti. A költségvetés meghatározása tehát országos érdek. Országos érdek ez és nem pártérdek nézetem szerint: mert a kormánypártnak, a kormány tagjainak épen annyira érdekében van az, mint az ellenzéknek, a nagy urnák mint a szegénynek, mert egyikünknek sem engedik el az adót, pedig egyikünk sem szereti az adót fizetni; ennélfogva, miután én ezt pártkérdésnek nem tekintem, de tekintem kizárólag országos kérdésnek, mindennemű agitatiót, a vita tárgyán kivül lépést mellőzni fogok, és tekinteni fogom a költségvetést tisztán pénzügyi szempontból. Ezért is nem avatkozom azon tárgyakba, melyek nézetem szerint ide nem tartoznak; nézetem szerint a jelen vita tárgya az, vajon a pénzügyi bizottság által ajánlott költségvetés átalános tárgyalása alapjául elfogadtatik-e vagy nem? Miután a nyugdijjakróli intézkedés ennek csak részletét képezi, habár én a nyugdijak módozatával — előre kijelentem — megelégedve nem vagyok, részemről már hozzá nem szólok. A mi költségvetésünknek vannak némely előnyei, de hátrányai is számosak. Nézetem szerint legnagyobb hátránya az összeg magassága: 191 millió. Magyarország alapvagyonát, azt lehet mondani, a föld teszi: mert hiszen, ha a földbirtok nem virul, a gazdaság nem virul, ha a gazdaság nem virul, nincs kivitel, ha kivitelünk nincs, egyátalában a termés többi ágai is panganak. Ezen alapvagyon Magyarországnak ] 16 milliót hoz be. Egy olyan országban, hol az alapvagyon 116 milliót hoz be, egy olyan országban 191 milliónyi adó véleményem szerint nagyon sok. Súlyos ezen költségvetésben különösen szintén két tétel, t. í. az úgynevezett közösügyes tételek, az adósság és a katonaságérti kiadások, mert ezek 52 milliót vesznek igénybe; amely 52 millió nagyrészt inproductiv czélokra fordittatik, mert egy része az országból kimegy, más része nem használtatik fel az országban. Ezen tételek igen nagy hiánya az, hogy mi ezen tételek leszállításához nem igen szólhatunk, mert az egyik tételt az országgyűlés több esztendőre fogadta el, a másik tételhez való hozzászólást pedig lehetetlenné teszi a honvédelmi törvény, melyben a hadsereg létszáma 400,000 főben van megállapítva, s igy természetes ezen 400,000 katonának költségeit is kell fedezni. Habár ez sajnos, jelenleg rajta nem segíthetünk; arra mód és alkalom" lett volna a revisio al" kalmával. Midőn azonban ezen kérdés felmerült, nemcsak a jobboldal által utasíttattunk vissza, de visszautasittattunk a balközép által is, s ennélfogva 380 képviselő elfogadta, s igy jelenleg ma hozzászólani lehetetlen; de azt mondhatjuk, hogy logice csak mi tiltakozhatunk ellene, csak mi sajnálhatjuk ezen kiadásokat, a kik ellene voltunk és nem azok, a kik elfogadták. A költségvetés ezen főhiányai mellett egyik igen nagy — lehet mondani — alaphiánya még ami adórendszerünk, mely a gyászos osztrák rendszer maradványa, vagy inkább átmagyaritása, mely egyátalában az ország termelő erejét és a különböző iparágakat figyelemre nem méltatta. Terhes az adórendszer különösen a földnél, mert a földre 31°/o-nyi adó vettetett, a mely Európában a legnagyobb adó ; Európának nincs egyetlen egy állama sem, mely 17 %-nál többet fizetné. A tulajdonképeni földadó ugyancsak 29% és egynehány töredéket tesz ki, de a községi adóval együtt bizonyosan meg is haladja a 31%-et, s igy a földbirtok jövedelmének egy harmadát veszi igénybe; a többi két harmad a felemelt élelmi árak és más egyéb szükségeknél fogva teljesen felmegy, ugy, hogy a magyar gazda, mert 31°/o-nyi adót kénytelen fizetni, egyátalában tartaléktőkét nem képezhet, maga magát nem emelheti; de a mely gazdaság naponta nem halad, mely föld nem javittatik, visszafelé megy és máris látható jeleivel találkozunk a hanyatlásnak, mert termelésünk, ha átalánosságban véve összehasonlítjuk a silány osztrák földdel, a vadvizes Galicziával, a homokos Poroszországgal, az egész magyaroszagi termelés azoknál nem több és a termelés ezen hanyatlásának egyik oka az, hogy a gazda elegendő beruházásokat nem eszközölhet. Terhes a földadó, mert a földbirtokos nem csak egyszer fizeti meg adóját, de nagyon sok helyütt kétszer is. Ugyanis vannak a gazdaságban némely ezikkek, melyek segédeszközöknek tekinthetők. Ilyen az ipar terén a szesz-ipar. Van például egy gazdának több gyára. Miért építi a gazda a szeszgyárat a felföldön ? Egyik azért épiti, hogy burgonyáját értékesítse, mert különben használatlanul elrothadna, a másik azért, hogy fáját értékesítse, mert különben nem vehetné hasznát,, a harmadik azért, mert nem volt elég takarmánya s ezzel némileg pótolhatja. Ez tehát segédeszköz többnyire minden gazdaságnál, leginkább azonban a középszerűeknél. E czélra a gazda azon termékeket használja fel, melyekért a földadóban, megfizette már az adót, és ennek daczára ujabb adó vettetik a terményekre ; tehát fizet kétszeresen adót, ez pedig még csak nem is bizonyos- nor-