Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

218 97. országos illés január 17. 1870. De ily költséges bajokon csak gyökeres organikus szervezés segíthet; erre pedig a teendők mennyiségének és minőségének tanulmányozása szükséges. Az egyes miniszterekkel nem egy-két napig, hanem egy-két hétig kell kimeritőleg e fölött tanakodni; mert a miniszterek e tekintetben a legjobb fölvilágosítást adhatják, erre pedig az idő nem volt elegendő. Hogy még egy példával szolgáljak, mert t. előttem szólott az igazságügyminisztert emiitette; igaz, az igazságügyminiszter kiadásai, ide nem értve az újonnan szervezett megyei törvényszékek költségeit, 270,000 forint többletet mutatnak föl. A pénzügyi bizottság ennek indokait átalában megbírálta ugyan, s meggyőződött arról , hogy az igazságügyminiszternek a mostani igazgatás és kezelés mellett e kiadások szükségesek; de vajon nem lehet-e jobb és takarékosabb kezelést behozni; e kérdés hosszabb vitatást és méltánylást követel. A pénzügyi bizottság azon okok mélyébe sem hathatott be, hogy a semmitő törvényszék már egy évi tevékenysége óta 2000 perrel restantiában van, vajon ennek oka az országos viszonyainkra több esetben nem alkalmazható perrendtartás hiányaiban, vagy hogy a fölebbvitel és eljárásban rejlik-e? erre nem egy-két nap, hanem egy-két heti discussió szükséges. A ház ezen időt nem adta meg, miután október 28-án került hozzánk a költségvetés, és deczemberben már beadtuk jelentésünket. Igaza van az előttem szóló képviselő urnák: a népképviselet csakis az államköltség megállapítása alkalmával gyakorolhatja a közigazgatás minden ágára azon befolyást, miszerint a nem czélszerünek ismert intézkedéseket megszüntetvén, a minisztériumokban elharapózott bureaukratismusnak hatalmas gátat vethessen; szükség azonban e tekintetben, hogy azon irány, azon ut a pénzügyi bizottság által a minisztériummal egyetértőleg jelöltessék „ ki, melyen a népképviselet ezélját elérheti. Ily államháztartási rendszer alapjainak kijelölésére, ily irányadó elvek megvitatására az idő egyátalában elegendő nem volt; de minden egyéb tekintetben megfelel a pénzügyi bizottság jelentése azon kellékeknek, melyek szerint a tisztelt ház az átmeneti időszakhoz képest a folyó évi költségvetést egy évre megállapíthatja. A bevételi budget magában foglalja a múlt évi eredmények után felszámított bevételeket, a kiadási budget mindazon kiadásokat, melyek a mostani kezelés és közigazgatási rendszer mellett szükségeseknek és valószinüeknek mutatkoztak. A pénzügyi bizottság méltánylólag számba vette: vajon az alapul elfogadott bevételek és kiadások összege legközelebb áll-e a valósághoz? nehogy a szükséges kiadások a fedezet hiányából eihalasztassanak, vagy a megszavazott budget idejére a kiadások tul ne menjenek a kirendelt fedezeten. Igaz, hogy tetemes megtakarításokat nem javasol, hogy azon deficitet, mely a rendes bndgetben mutatkozik, eltávolítani nem tudta. Ez iránt tisztában volt magával az iránt hogy a tervezett kiadások fedezésére az adóemelést nem használhatja, de részint az idő rövidsége miatt, részint az átmeneti időszakot tekintve, — tán azért is, mert a ház által felhatalmazva nemvolt — nem állapodhatott meg abban, vajon a minisztérium oda utasitandó-e, hogy folyó rendes kiadásaival csak és kizárólag a rendes bevételekhez alkalmazkodjék: mert, mint a t. ház, ugy a pénzügyi bizottság is igen jól tudja, hogy a mely állam rendes folyó kiadásainak fedezésére nézve hitelre szorult, azon állam vagy igen költségesen , vagy pedig zavart háztartással igazgattatik. Az első esetben takarékosságra, a második esetben pedig rendre van szükség. Hazánk jelen közigazgatására az első esetet alkalmazva, azon kérdés, hogy a közigazgatás melyik ágánál kezdendő meg a költség leszállítása, oly fontos és oly megvitatást igényel, hogy azt egy vagy két ülésben befejezni egyátalában nem lehet: mert bár azon axióma, hogy azon állam, mely folyó rendes kiadásait saját bevételei után fedezni nem képes, finaneziális zavaroknak néz elébe, az államférfiak által elismertetik, azt tapasztalásból tudjuk, hogy mindegyik miniszter saját budgetjét, mint az ország fölvirágoztatására szolgálót, szívósan védeni szokta. A pénzügyi bizottság is, a fölmerült hiánylat fedezésére ez által sem adóemelést, sem kölcsönt nem ajánl. Hanem a pénzügyminiszter urnák pénztári utalványok alapján hitelt nyitni akar, ezek fedezésére pedig az adóhátralékokat utalványozza. Ezen jelentés nyomán a t. ház egyszersmind bírálat alá veheti azon fontos kérdést: vajon az eddigi államháztartási rendszer 1871-ben is folytatandó-e, vagy pedig a minisztérium oda utasítandó, hogy az állam folyó rendes kiadásait minden esetben a rendes bevételekhez alkalmazza, és e tekintetben kölcsönre számot ne tartson, tehát okvetetlen uj szervezést létesítsen, ennek alapján normális budgetet terjeszszen a ház elé 1 Ezen esetben a pénzügyi bizottságnak is meg lesz a szükséges utasítása, melynek azonban a pénzügyi bizottság csak azon föltétel alatt felelhet meg, ha a jövő évi budget márcziusban vagy áprilisban benyujtatik, és a pénzügyi bizottságnak 4 — 5 hónap alatt ideje lesz kimerítő tanácskozások folytatására. Ha ez meg nem történik, akkor ott leszünk, a hol most állunk: mindig csak átmeneti budget előtt, hat hét alatt