Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

212 97. országos üies január 17. 1870. megtörtént, bátor vagyok napirendre térést indítványozni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk!) A dolog érdemére nézve teljesen mindegy akár három külön szavazattal szavazunk a három pontra, akár esák egy gyei, miután akár hárommal , akár egygyel szavazunk reá , azt — vajon tudomásul veszi-e a ház az interpellatióra adott választ vagy nem —• mással mint egyszerű szavazattal eldönteni nem lehet. Hanem a formákra nézve létezik különbség. Ha Tisza képviselő ur három interpellatiót adott volna be, s ha azok mindegyikére külön válaszolt volna a miniszter, akkor mind a három interpellatió külön szavazás alá kerülne ; de — ha nem csalódom — az interpellatió egybe volt foglalva és csak több tárgya volt: a miért is a miniszterelnök ur a feleletet három részre osztotta. (Ugy van! jobb felöl.) Ha mégis ugy állna a dolog, hogy valaki igennel vagy nemmel nem szavazhat, bizony nagy megfontolást érdemelne a kérdés; de miután igennel és nemmel is lehet szavazni, és igen természetesen lehet felelni, én itt a vitatkozást fölöslegesnek tartom, Miért lehet pedig felelni ? Azért, mert ha valakit egy interpellatiora adott felelet, melynek több pontja van, némely részben kielégít, némely részben pedig nem elégit ki, igen természetes, hogy azt fogja mondani, hogy az interpellatiora adott feleletet nem egyszerűen tudomásul venni, hanem tárgyaltatni kívánja : (Ugy vanl jobb felől.) mert egy részével nincs megelégedve. Igen ritkán adatik interpellatiora felelet, melynek valamely részével az interpelláló is meg ne volna elégedve, kivált ha az interpellatió több tárgyat foglalt magában. A szabályok ezen értelmét a képviselőház már rég megállapította, és pedig hosszasabb vitatkozás után az ez iránt hozott határozat föl is olvastatott; ha mi ezen határozatokat minduntalan változtatjuk, még kevesebb biztosság lesz tanácskozásaink folyamában. A szavazás dönti el, hogy tudomásul veszszük-e a feleletet, vagy pedig tárgyalására határnapot tüzünk ki? A kiknek a felelet valamelyik része nem tetszik, azok természetesen a felelettel nem lévén megelégedve, nem szavaznak a tudomás vételre, hanem külön tárgyalást kivannak. (Helyeslés jobb felől.) Praecedenst is lesz szerencsém felhozni. A vitára, mely ezen tárgy fölött múlt évi októberben, a 62-ik ülésben folyt, ha nem csalódom — öreg ember hamar felejt — Németh Albert képviselő ur interpellatiojára adott felelet szolgáltatott alkalmat. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy Németh Albert képviselő ur interpellatiojának is több pontja volt. (Átalános derültség.) A minisztérium az interpellatiora egyszerre felelt. . . . Németh Albert : De nem is elégített kii Deák Ferencz : .. felelt minden pontra azon egy válaszban. Kérdem, vajon minden pontra nézve külön szavaztunk-e, hogy tudomásul veszszük-e, vagy nem ? Epén nem; hanem valamenynyi pontra nézve együtt döntötte el a többség, hogy tudomásul veszi a feleletet. Ezen eljárást a szabály életbeléptette és a gyakorlat megerősítette, s igy nem látom át, miért ne kövessük azt. (Helyeslés jobb felől.) Ha megmaradunk az eddigi gyakorlatnál, azért senkire nézve sem történik praejudicium : mert a ki nincs megelégedve a felelettel, és külön tárgyalást kivan, az nem fog a tudomásulvételre szavazni. Hozzájárul még, hogy a házszabályok szerint még utóbb is lehet indítványt tenni a tárgy iránt. (Ugy van! jobb felől.) Maradjunk tehát meg az eddigi gyakorlatnál ; mert a mint emiitettem, a hevesi interpellationak is sok pontja volt, és a felelet együtt adatván, daczára annak, hogy a felelet is sok pontból állott, egy szavazással döntöttük el, hogy azt tudomásul veszszük, (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: T. ház! Azt gondolom, a kérdés helyesen volt föltéve, és kimondhatom a többség nyilatkozatát, melyben előbb félbeszakittattam: hogy a ház a miniszteri választ tudomásul veszi. (Helyeslés jobb felől.) Még a miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! T. barátom Ürményi Miksa interpellatiót intézett hozzám következő kérdésekkel — s itt ismét három kérdés van: hajlandó vagyok-e elismerni annak fontos voltát, hogy egyfelől az ország lakosai felmentessenek a katonai szállásolás általi tulterheltetés alól, másfelől, hogy mód nyujtassék a csapatok minél egyenlőbb és gyorsabb kiképeztetésére ? másodszor : kivánok-e intézkedni, hogy katonai laktanyák építése által ezen létező hiányok orvosoltassanak? ós ha igen, ezen építkezések országos eszközökkel létesíttessenek, vagy pedig a vidék, illetőleg a törvényhatóságoknak adandó engedély illetőleg biztosítás, vagy segélyezés utján. Ezen kérdésekre nézve van szerencsém válaszolni. A mi az elsőt illeti: én teljesen egyetértek a képviselő úrral a tekintetben, hogy egyrészt az ország minden lakosát aziránt biztosítani kell, hogy a szállásolás következtében a reá háramló teher által tul nem fog terheltetni, biztosítani kell ugyan akkor az országot az iránt is, hogy a katonaság kellőleg kiképeztessék; ezt pedig csak