Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-80

80. országos Dlés december 3. 1869. 13 minisztérium kivan is, akar is és fog is teljesíteni. (Helyeslés jobb felől.) Miután tehát a határozati javaslat az iránt kivan határozni, a mit a ház már elhatározott; miután a minisztérium az előbbi határozatnak megfelelni kivan: ennélfogva azt tartom, hogy a jelen körülmények közt ezen határozati javaslat fölösleges. (Helyeslés jobb felől.) Körmendy Sándor: T. képviselőház! Midőn önök ott a honboldogitó túlsó oldalon a jelenlegi alapot megalkották, oly eldorádót Ígértek a nemzetnek, melyet ezen oldal, mint a természet törvényeivel ellenkezőt, épen nem akart készpénz gyanánt elfogadni, sőt mintegy kézzelfoghatólag kimutatta, hogy biz az nem egyéb, — bocsássanak meg a talán inparlainentális kifejezésért — mint az elnyűtt osztrák feczli-banbó magyar kiadása. De önök utaltak a jövőre, a jövőben szerzendő anyagi és szellemi előnyökre, szemben az, önök szerint, akkor már ugy is csak papiralkotmányunk devalvatiójával, és utaltak arra, hogy majd a pesti réven visszaszerzik önök azt, mit a bécsi vámon elvesztettek. A nemzet várt, várt az önök vezérférfiainak 48-ból ismert hazafiságukban bizva, türelemmel: mert bizton hitte, hogy legalább oly ügyekben, melyek nem ütköznek a közösügyes noli me tangeré-be, akkép fognak eljárni, s mint bölcs hazafiak és politikusok már csak a nemzet megnyugtatása tekintetéből is, akképen fognak intézkedni, mint a kik közt a haza bölcse ül. De mit tapasztalunk, t. ház? Azt, hogy az egész boldogság, melyet önök ígértek, s melyet már 4 év óta folyton sehogy sem akarnak, sem nem érnek rá reálisaim, nem egyéb, * mint egy bűv-lámpa, — laterna magica — szemkápráztató varázslata, mely, midőn a kétkedő Tamásként kezünket a képre akarjuk tenni, hogy azt valósággal is megfoghassuk, elenyészik, és ujjaink, fájdalom, csak sebeket tapintanak, és pedig hármas, nagy és mélyen tátongó sebeket. (A jobb oldalon: Nagyszerű !) Befelé, t. ház, hiányzik ugyanis — a mit pedig főképen Ígértek és a mi természetes következménye volna minden alkotmányos életnek — hiányzik a polgári szabadság, hiányzik még az egyéni szabadság is; ott van példa reá Heves- és Somogy megye. (Jobb felől derültség. Bal felől: Igás!) Kifelé hiányzik állami életünknek úgyszólván minden garantiája, a mi kevés garantia van is, csak papiros alkotmányban van letéve, azt is eleszményiti inkább-inkább egy államférfiú német bölcsészete, a ki logikájának retortáin keresztül egészen evaporáltatja azt, a mi kevés még kezünkbe adatott. Anyagi tekintetben mutatják hogy hogyan állunk, az ismét benyújtott adójavaslatok. Reformálnunk kellene, t. ház, mindenben, és mindenben csak foltozunk. (Igás! bal felől.) A t. pénzügyminiszter ismét a helyett, hogy gyökeres megoldását igyekeznék megkísérteni az adóügyeknek a szerint, a mint a ház már kötelességévé is tette, — elodázza az időt és alkalmat, és most ismét ide hoz egy sereg foltot. Pedig, t. ház, e foltok mindegyike lábunkon egy-egy tyúkszemünket nyomja, miért is első közóhajtáskép nyilvánult már 1861-ben, midőn valamennyien az akkori és mostani divat helyett tetőtől talpig magyarba öltöztünk, hogy sarkantyús csizmáinkról lerúgjuk ezen német foltokat, mik által magyaros délczeg járásunk valóságos sántikálássá változik; és mégis takarékos pénzügyminiszterünk nem engedi, hogy e csizmát elnyűjük, mondván: „Jó gyerekek, nem érek rá ujat szabni." Igen, t. ház, mert nem is akar: mert hogy tud, ha akar, hogy tud gyorsan és határozottan, sőt erélylyel is intézkedni, sőt gyorsabban is, mint kellene, azt tanúsítja a temesvári fakérdés, a tegnap erélylyel keresztülhajtott határozat. Csak mézes madzagot húzogat a t. pénzügyminiszter ur a nemzet szájába; pedig higyje el a miniszter ur és jobb oldala, hogy a méz már egészen lekopott ezen madzagról, sőt már meg is keseredett a nemzet gyomrában, sőt maga a madzag is maholnap elkopik, és ha az államhajó szolgálatára más kötelékekről és máskép nem gondoskodik, cserben hagyhatja a minisztériumot — vajha ne a már nyakig úszó nemzetet ! — legelső vihar jelentkezésére; pedig a fekete foltok már mutatkoznak. Szűnjék meg azért a tiszt, minisztérium és egyúttal a t. jobb oldal is folyvást azon politikát követni, hogy: vakulj magyar! Ezen politikával, t. jobb oldal, nagyon gyanús színben tüntetik önök fel a nemzet értelmességet, még a külföld előtt is; folytonosan ezen politikával elkeserítik a nemzet kedélyét; folytonosan igy bizonyára elvesztik maholnap a nemzet bizalmát. (Jobb felől: Ne féljen semmit!) Folytonosan koczkáznak a nemzet jogaival, a nemzet kívánságaival ; pedig a koczka egykor vakot vethet, és hogy folyvást ezen politikának követése máris igen sokszor vakot vetett a jobb oldalnak, azt hiszem, maga a jobb oldal sem tagadhatja; vagy ha tagadni akarná, hogy a nemzet, midőn eljött a pillanat a folyó évi választásoknál, hogy megítélje a jobb oldalnak egész politikáját, hogy szavazzon mintegy a fölött; íme, a múlt évben 80 bal oldali képviselő helyett kétszer 80-at állított önök elé. (Fölkiáltások jobb felől: Hol vannak? Bal felől: Itt vagyunk!) Épen ezen politikának következménye az, t. jobb oldal, hogy vannak megyék, melyek jobb