Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

192 96. országos Uies január IS. 1870. A mi egyébiránt a napirenden levő átalá­nos tárgyalást illeti, ezt illetőleg mindenekben csatlakozom azokhoz, miket t. barátim Tisza Kálmán s Móricz Pál képviselők előadtak s Tisza Kálmán javaslatát határozattá emeltetni kérem. (Élénk, helyesles baí felől.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Azon sze­rencsében részesülvén, hogy az ellenzék egyik kiváló jeles szónoka után emelek szót és veszem a t. háznak türelmét igénybe; és minthogy kü­lönben is minden tárgyalásnál az az elvem, hogy az időt megtakarítani egyik legfőbb föladatunk, előadásomat lehetőleg legrövidebben fogom ki­mondani. Nem szólok azon határozati javaslat­hoz, melyet Ghyczy Kálmán képviselőtársunk adott be, miután annak tárgyalása, mint ő is igen helyesen emiitette föl, nem jelenleg van helyén. Csak annyit jegyzek meg, hogy e kérdés, szerintem, tárgyánál fogva bővebb megfontolást, alakra nézve pedig törvényes megállapítást igé­nyel és rövid határozat által alig fejthető meg. Különben igen szerencsés helyzetben látom magamat, a mennyiben Ghyczy Kálmán és Tisza Kálmán t. képviselőtársunk előadásai szolgálhat­nak fonalul mindazon eszméim kifejtésénél, me­lyeket ez alkalommal képviselőtársaimnak figyel­mébe ajánlani bátor vagyok. Ghyczy képviselőtársam előadásában a bud­get tárgyalásának nehézségeit és inconvenientiáit arra vezette vissza, miszerint csak egy pénzügyi bizottságban tárgyaltatik a költségvetés, és nem magában a házban, vagy a háznak teljes számú bizottságában, a mint az az angol parlamentben szokás. Az ő előadása szerint igy is egy-két hó­napi tüzetes megfontolást és vizsgálatot igé­nyelne magának a budgetnek megállapítása. Ha a t. ház figyelembe veszi azt, mily fontos és sokoldalú kérdések azok, melyek a háznak figyel­mét igénybe veszik, mily szükséges, hogy reform­tőrvényeink létre jőjenek; ha figyelembe vesz­szűk azt. miszerint maga a financziális reform és financziális helyzetünknek javulása lényegileg nem annyira a budget részletei megállapításától, mint inkább reformtörvényeink életbe léptetésé­től függ : szerintem jelen helyzetünkben találan­dunk indokot, miszerint a bndgetet minél rövi­debben tárgyaljuk; és épen jelenleg nem volna czélszerü oly tárgyalási módnak elfogadása, mely a háznak figyelmét és idejét hónapokig vagy legalább hetekig a budget tárgyalására venné igénybe. T. ház! Egyének és nemzetek a napnak munkásai; a budget, a bevételek és kiadások nem egyébb, mint a munkásságnak eredménye és képe. Hogyha valaki azt veszi észre, hogy munkásságának eredménye nem elég arra, hogy abból megélhessen, bizonyosan igen kellemetlen helyzetben látja magát; de azt hiszem, azon munkás igen czélszerütlenül járna el, ki akkor, midőn észreveszi, hogy munkájának eredménye nem elégséges, a helyett, hogy megkettőztetné munkásságát, hogy napi jövedelmét is megket­tőztesse, arra vesztegetné a nap felét, hogy fil­léreit számba vegye, azokat ide-oda forgassa. És ez alkalommal átmehetek Tisza Kálmán képviselőtársam előadására. (Halljuk!) Előadásában hármat constatált leginkább ~ először — ha jól fogtam fel — megemlítette, miszerint jelenlegi budgetünk szerint pénzügyi állapotunk felette szomorú, és sokkal roszabb színben tűnik fel, mint az előbbi budgetekben. Szerintem pénzügyi állapotunk jelenleg nem ro­szabb, hanem inkább jobb, mint akkor volt, mi­dőn az első és ezelőtti budget tárgyaltatott. Színleg talán jelenleg deficitet látunk ott, hol az ezelőtt fel nem tüntettetett. De a deficit szapo­rodása nem valóságos: mert ha azt észlelem, hogy a budgetben a jövedelmek szaporodtak és másrészt a kiadások is szaporodtak, de azért szaporodtak, mivel a reform terére léptünk : akkor a kiadások szaporodásában örvendetes jelenségét látom annak, hogy már a kezdeményezés első lépcsőjén áthágtunk; kezdtünk tenni valamit, hogy nagyobbak legyenek jövedelmeink és igy ezekhez viszonyítva nagyobbak lehessenek kiadá­saink is, (Helyeslés jobb felöl) mert kétségkívül a mi kiadásaink, valamint jövedelmeink még igen csekélyek, minthogy átalán igen szegények va­gyunk. A törvényhozás, a kormány és a nemzet gazdászati fejlődésének feladata átalában oda kell, hogy irányoztassék, miszerint a nemzetnek vagyonosodása által könnyittessék annak tehervi­selése is. Tisza Kálmán képviselőtársunk ezen leg­elébb felemütett észrevételéhez, miszerint a jelen budgetben nagyobb deficit büntettetik fel, azon másik észrevételt csatolta, miszerint pénzügjd heyzetünk sajnos voltát leginkább azon terhek nagyságának kell tulajdonítani, melyeket a trans­actióval vettünk át. Én részemről nem a trans­actiónak, hanem magának a helyzetnek tulajdo­nítom a mi pénzügyi viszonyaink mivoltát. Va­lamint a mi budgetünk, ugy a lajtántúli budget nem kedvező, s azért financziális állapotunkat átalában örvendetesnek mondani nem is lehet. Hanem akár innen, akartairól hárítsunk el vál­lunkről azon terhekből, melyeket egyfelől vagy másfelől elvállaltunk; az által a két budget, s átalában a mi financziális helyzetünk kedvezőbbé nem válik; mert akkor mindazon calamitások, melyeket most a valuta, a bank- és hitelviszo­nyok megrázkodása miatt érezünk, már sokkal előbb és sokkal nagyobb mórtékben nehezedtek volna reánk. Akkor nem hiszem, hogy ma mond-

Next

/
Thumbnails
Contents