Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

190 96. országos Bfét január IS. 1870 dését: itt is ismét azt vagyok kénytelen meg-' jegyezni, hogy azon méltányossági és politikai szempontokra nézve, a melyeket a legnagyobb átalánosságban az előttem szóló képviselő ur felemlített, csak akkor fogok nyilatkozhatni, ha ő szives lesz ezen szempotokat velünk közelebbről megismertetni; de most azt mégis megjegyzem, hogy higye el a t. képviselő ur, és szolgáltassa nekünk is azon igazságot, melyet maga részére követel, hogy valamint ő nem akar ezen ügyből politikai eapitalist csinálni, hogy bizony nekünk sincs szándékunk azt tenni, és ha indítványt teszünk, teszszük ezt meggyőződésből, azon meggyőződésből, hogy az által a haza iránti kötelességünket teljesítjük s a haza közjavának érdekében cselekszünk. (Helyeslés bal felől. Valaki jobb felől: Phráds!) Patay István: Ott a phrázis, nem itt! (Derültség.) Ghyczy Kálmán: A nyugdijak kérdésének tárgyalásánál nem szándékom a reeriminatiók terére lépni: személyekre való tekintet nélkül, merőben tárgyilag akarom ez iránt nézeteimet előadni. En osztozom a pénzügyi bizottság azon véleményében, hogy a fenforgó kérdés, a nyugdijak kérdése, a jogosság és méltányosság szempontjából fejtendő meg; osztozom e véleményben azért, mert tiszteletben kell tartanom a ház határozatát, mely ugyanezt 1868-ban, ha nem csalódom , deezember 5-ikén tartott ülésében kimondá. Osztozom továbbá a pénzügyi bizottság azon nézetében is, hogy a jogosultság kérdésének elitélésénél irányadóul azon nyugdíjazási szabályoknak kell szolgálni, melyek 1848 előtt hosszas ideig törvényes gyakorlatban voltak; osztozom e véleményben azért, mert ez is a képviselőháznak az előbb emiitett napon tartott ülésében határozatikig mondatott ki. Helyesnek tartom ennélfogva a pénzügyi bizottság azoo véleményét is, mely szerint a hivatalnokok azon kategóriáitól, melyek a jelentésben a) b) c) betűk alatt vannak körülírva, a nyugdíj élvezetét megtagadandónak véli; azt hiszem azonban, hogy ugyanazon okoknál fogva, a melyekből a pénzügyi bízottság a jelentésben foglalt hivatalnokoktól a nyugdíj élvezetét megtagadandónak véli, azt több más hivatalnoktól is meg kellene tagadni. Mert habár igaz is, hogy a múlt időben életbeléptetett politikai rendszernek főkezelői és képviselői leginkább a politikai központi, közigazgatási hatóságoknak legfőbb hivatalnokai, és a megyék, kerületek, városok főnökei voltak, de ugyanezen kategóriába esik több más tisztviselő is, esnek, nézetem szerint, a politikai, központi, közigazgatási hatáságoknak más magasabb rangú, véleményezési, szavazati, illetőleg rendelkezési joggal biró hivatalnokai is, milyenek p. a tanácsosok. Hasonló íkintet alá esnek továbbá a pénzügyi vezető hatóságoknak hivatalnokai , azon hatóságoknak hivatalnokai , melyek behozták az országba, rendszeresítették és foganatosították azon adókat , (Ugy van! bal felől) melyek az országra a múlt évtizedekben törvénytelenül vettettek ki. (Helyeslés bal felől.) Es tovább, ha a ház határozata szerint a jogosultság kérdésének megítélésénél alapul azon nyugdíjazási szabályoknak kell szolgálni, melyek 1848 előtt gyakorlatban voltak, lehetetlen, nézetem szerint, ezen nyugdíjszabályok szerint a nyugdijak élvezetét azoknak oda ítélni, kik ezen nyugdíjazási szabályok szerint a nyugdijak élvezetétől egyenesen kizárva voltak: ilyenek p. a bíróságok birói tagjai, ilyenek a megyei hivatalnokok. Azt vélem ennélfogva, hogy a pénzügyi bizottságnak a nyugdijak iránt adott véleménye több ponttal bővítendő és kiegészítendő, s én ezen pontokat egy határozati javaslatba szedtem össze, melyet bátor leszek a t. ház asztalára letenni. Azon vélekedésben vagyok ugyan, hogy a méltányosság, melynek szempontjából a nyugdijak kérdése a ház határozata szerint a jogosultság mellett megítélendő, nem csak a volt hivatalnokok irányában gyakorlandó, hanem gyakorlandó azoknak irányában is, kik ezen nyugdijak terhét mint adófizetők viselik: igyekeztem mégis jogosultság szempontjából a lehetségig összeegyeztetni határozati javaslatomban a méltányosság szempontjával. Érintetlenül kívánom hagyni mindazon igényeket, melyek az 1848-ik évet megelőző szolgálatból támadtak ; érintetlenül kívánom hagyni azon jogos igényeket, melyeket a magyar dycasterium hivatalnokainak az 1848-ik évi III. t. ez. 25. §-a biztosit, sőt e kedvezést — a tényállás hasonlatosságánál fogva — az erdélyi hason állású hivatalnokokra is kiterjeszteni kívánom; érintetlenül kívánok hagyni minden nyugdijat és kegyelemdijt, mely az özvegyeknek, árváknak és szolgáknak utalványoz tátott, s azon nyugdijakat is, melyek az államvagyonának, az államot törvényesen megillető javaknak, javadalmaknak , jövedelmeknek kezelése és megőrzése által kiérdemeltettek. (Helyeslés bal felől.) Azon elvből indultam ki, hogy a szigor leginkább a magasabb állású és igy nagyobb inputatio alá eső hivatalnokokra alkalmaztassák, többiben pedig azoknak mindazonáltal, mint már emlitém, kivételével, kiktől az 1848-ik év előtt gyakorlatban volt nyugdijszabályok a nyugdijélvezetet megtagadták, s kik e szerint nyugdíjra igényt nem is tarthattak; érintetlenül kívánom hagyni mindazon kisebb állású, alárendelt hivatalnokok kisebb mérvű nyugdijait, kik nem valamely poilitikai elvnek érvényesítése, hanem családjok és magok fentar-