Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-80
8 80. országot ülés december S. 1869. pénzügyminiszter által összehívott enquéte-bizottmány nem fejezte be munkálatát, a központi bizottmány nem tartja ezélszerünek, hogy ezen enquéte munkájának befejezése előtt az adótörvények módosításához fogjon a t. ház. (Helyeslés jobb felől.) Mindezek alapján nem tehetünk egyebet — hacsak nem akarunk végtelen zavart idézni elő e téren — mint azt, hogy az lS68-ik évi adótörvények hatályát és érvényét még egy évre kiterjesztjük. Miután a jelen törvényjavaslatok nem czéloznak egyebet, és nem rendszerisitik az 1868-ik évi adótörvényeket, hanem csak érvény őket egy évre meghosszabbítják: a központi bizottság ezen törvéiryjavaslatokat elfogadta, s azokat a t. háznak elfogadás végett ajánlja. (Helyeslés.) A mi a Tisza Kálmán képviselő ur által beadott határozati javaslatot illeti, én, mint a központi bizottság előadója, nem érzem magamat hivatva és feljogosítva annak nevében oly indítván}' felett véleményt mondani, mely a központi bizottság előtt nem feküdt, melyet az nem tárgyalt, s mely felett következőleg véleményét ki sem mondhatta. Ezek után van szerencsém e törvényjavaslatokat azon módosítással, melyet a pénzügyi bizottság reájok nézve tenni javasolt, a t. háznak elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés jobb felölj Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Miután ezen törvényjavaslatok átalános tárgyalása alkalmával egyszersmind Tisza képviselő ur határozati javaslata is tárgyalás alá vétetett, ha méltóztatnak megengedni, erre nézve is elmondom nézetemet. (Felkiáltások bal felöl : Előbb még Tiszának kell indokolni .javaslatát! Helyeslés.) Tisza Kálmán : Hiszen még fel nem szólított a jegyző. Bujanovies Sándor jegyző : Tisza Kálmánt illeti a szó. Tisza Kálmán: Azt gondolom, t. ház, a t. pénzügyminiszter ur nem veendi nekem rósz néven, ha e tárgybani beszédemet neki egy mondatával kezdem meg, azon mondatával ugyan is, hogy az tiszteli igazán az istent, illetőleg a törvényt. tettel, szóval, valakit és valamit igazán, ki annak rendeletéit teljesiti. Távol van tőlem a szándék, hogy azt vitassam, vagy szólni akarnék arról, mennyiben, vagyis inkább kire lehetett volna neki e mondatát, midőn ez elmondatott alkalmazni; mert az egyszer befejezett vitát föleleveníteni nem szándékom. Egész átalánosságban pedig, bizonyos esetre alkalmazása nélkül, magam is elismerem, hogy e mondat tökéletesen igaz; csakhogy midőn ezt elismerem, igen elszomorodva jutok azon consequentiához, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur saját maga fölállított thesise szerint a képviselőházat nem tiszteli; nem tiszteli pedig azért, mert annak rendeleteit nem hajtja végre. {Igaz! bal felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Ez nem áll! Tisza Kálmán: Jelesen az 1868. évi decz. 5-kei ülésben a t. képviselőház elhatározta, hogy az 1870-re szóló egész költségvetés a most végéhez közeledő év szeptember közepéig a ház asztalára letéve legyen; s ezzel ellenkezőleg a legelső lépés e tekintetben történt f. é. október 16-án, és a legutolsó, ha ugyan valóban utolsó, mai napon, deczember 3-án. T. ház! Nagy szokásban van akkor, ha valamivel elkésnek, az ellenzéket vádolni, mint a mely ennek okozója, és én alig gondolom, hogy ez esetben ezt még csak meg is lehetne kisérteni : mert arra, hogy a delegátiók mikor jöjjenek össze, az ellenzéknek befolyása nem volt, a delegatió tanácskozásaiban az ellenzék részt nem vett, annak tanácskozásait tehát ellenzéki viszketegből nem nyújthatta; továbbá az ellenzéknek arra sem lehetett befolyása, hogy saját t. minisztereink elkészitsék-e vagy nem előre a költségvetés adatait, ugy hogy a delegátiók működésének befejezése után az egész költségvetés rövid időn összeállítva legyen. Azonban ezt megjegyezvén, nem szándékom most vitatni, hogy magát e késedelmet bár mi okból lehet-e vagy nem indokolni; de igen is kénytelen vagyok kimondani azon meggyőződésemet, hogy a tévesztett lépés, mely elkövettetett az által, hogy a képviselőház határozatának elég nem tétetett, okvetlenül még tetéztetett azon körülmény által, hogy az igen t. miniszter ur, midőn a ház összejött, nem tartotta magát indíttatva arra, hogy a ház előtt legalább előadja azon indokokat, melyek őt kényszerfték, hogy a ház határozatának meg ne feleljen, és e tekintetben kikérje a ház belenyugvását és fölmentését. Holott pedig bizonynyal semmi kétsége sem lehetett az iránt, hogy ha ezt kéri, legyenek az indokok bárminők, a többség belenyugvását meg fogja nyerni. (Zaj jobb felől.) Mielőtt áttérnék a törvényekre, megjegyzem, hogy, meglehet ismét az fog mondatni, hogy én ezen körülmények földerítése által deprimálni akarom a képviselőház tekintélyét. Azonban én e vádat visszautasítom: mert — meggyőződésem szerint — nem az deprimálja a képviselőház tekintélyét, a ki, ha ily dolgok egyszer megtörténtek, azokat fölemlíti oly czélból, hogy többször meg ne történjenek, hanem deprimálja az, a ki az ilyeneket elköveti és a
