Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

144 91. országos B4és deczember 20. 1869. államköltségvetésbe való alapitása az indemnity­nek a központi bizottság előtt igen nagy nehéz­ségekkel és igen nagy kiviteli akadályokkal já­rónak tűnt elő; tette azért, mert a 69-ki és ?'0-ki költségvetés közt lényeges kölönbséget lá­tott, s épen e különbség volt fő indoka annak: miért javasolja az indemnityt az 1870-ki költ­ségvetésre fektetni. Az 1870-re előirányzott költ­ségvetés ugyan még koránsem normális, és nor­mális budgetről addig nálunk nem is lehet szó, mig a reformok, legalább legfőbbjein, az igazságszolgál­tatás, biróságok, megyék rendezésén keresztül nem esünk; de bizonyos irányban tagadhatlan, hogy az 1870-ki költségvetés előirányzata, ugy, a mint előttünk fekszik, közelebb áll a normális budgethez mint az 1869-ki. Az 1869-ki bud­getre nem alapitható az indemnity a központi bizottság véleménye szerint már csak azért sem, mert a honvédelmi tárcza, hacsak az oly jó si­kerrel megindult honvédség reorganisatióját fél­beszakítani nem akarjuk, az 1869-ki költségve­tés alapján egy napig sem látható el a szüksé­ges költségekkel; vannak azon kivül tárczák, melyeknek előirányzata annyira különbözik a 69-ki előirányzattól, hogy a legnagyobb zava­rok nélkül és az adminisztratio megakasztása nél­kül valósággal nem szorithatók vissza a 69-ki költségvetés keretébe. Ilyen a közlekedési és közmunka, ilyen a közoktatási minisztérium költségvetése. De ezenkívül a többi minisztérium 1870-ki költségvetéseiben is annyi változás tör­tént — hasonlítva a 68-ki költségvetéshez — hogy lényeges közérdekek veszélyeztetése és a közad­minisztratió nagy kára nélkül alig volnának ezen különbözetek figyelmen kivül hagyhatók. Azért, t. ház, a központi bizottság egyhan­gúlag azon nézetben volt, hog}~ az 1870-ki ál­lamköltségvetés azon alakban, a mint azt a pénzügyi bizottság előterjesztette, lehet egyedül azon alap, melyre helyesen fektethető az adandó felhatalmazás. De volt még más indoka is a központi bizott­ságnak. Többek közt különösen a helyes ellen­őrzés és elszámitás szempontja is egyik indok volt, mely a központi bizottságot elhatározásá­ban vezérelte. A központi bizottság a helyes el­számolás lényeges akadályait látta abban, ha az év első részében oly alapon kezdetik meg az el­számolás, melyet a másik részben meg kell szüntetni. Igaz, hogy a képviselőház a költségvetés részletes tárgyalásánál módosításokat tehet és valószínű, hogy fog is tenni; a központi bizott­ság ezt jól tudta ; de miután mégis azon keret, melyben a tárgyalás mozog, ugyanaz marad, ez lényegileg fog különbözni azon alaptól, melyen az év első részének költségvetése tárgy altatott. Ez a központi bizottságot nem tántorította meg meggyőződésében, s azért van szerencsém a törvényjavaslatot ugy a mint azt a központi bizottság szövegezte, a t. háznak ajánlani. (He­lyeslés jobb felöl.) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk!) Mi­előtt a szőnyegen levő tárgyra nézve részle­tezném nézeteimet, legyen szabad annak kijelentése után, hogy én a törvényjavaslatot ugy, a mint azt a központi bizottság előterjesztette, el nem fo­gadom, legelőször is az igen t. előadó ur beszé­dére kell tennem egy pár észrevételt. A t. előadó ur azt monda, hogy a képvi­selőház annak kimondása által, hogy ezen tör­vényjavaslatot tárgyalni akarja, azt elvben már elfogadta. Én, részemről, egyszerűen és csak a jövőre való tekintetből akarom erre megjegyez­ni, hogy nem fogadhatom el azon magyarázatot, mely szerint azon körülmény, hogy a ház vagy bárki valamely törvényjavaslatot tárgyalni akar, már annyit jelentene, hogy annak elveit magáévá teszi. Mert igen sokszor lehet és kell óhajtanunk, hogy valamely tárgy megvitattassék a házban, és épen azért tárgyalni kívánunk valamely tör­vényjavaslatot, a nélkül, hogy ez által már az elvet, melyet az magában foglal, elfogadtuk volna. Az igen t. előadó ur indokolásában felhozta az ellenőrzési szempontot, azt mondván, hogy az 1870. évi költségvetést kell alapul venni, mert ez által az ellenőrzés könnyebben lesz telje­síthető; míg, ha az 1869-i vétetnék alapul, az év egyik részében egy, másik részében más rend­szer szerint kelletvén eszközölni a könyvezést, az ellenőrködés nagyon meg volna nehezítve. Ki­mondta azon nézetét is, hogy, ha teljes normá­lis budget a reformokig nem lehet is, de min­denesetre az 1870. évi budget sokkal közelebb áll egy normális budgethez, mint az 1869. évi; tehát már ennélfogva is erre kell az általa úgy­nevezett indemynitit alapítani. A mi az elsőt illeti, a két eset közül egy állhat : vagy az, a mi, hitem szerint, csakugyan ben van a törvényjavaslatban, a mint előter­jesztetett, hogy ezen javaslat által az ország­gyűlés saját kezeit megköti a jövő 3 / 4 évre is; vagy nem. Ha ez foglaltatik benne, akkor egyforma vezetése a könyvezésnek, igaz, biztosít­va van, de a háznak alkotmányos joga meg van csorbítva. (Helyeslés a bal oldalon.: Igaz!) Ha nem ez foglaltatik benne, akkor nem látom át, hogy a könyvezés tekintetében minő könnyebbség ho­zatik létre. De egyátalában ezen szempont én előttem irányadó nem is lehet, mert e szerint nem arról lehet szó, hogy az ellenőrködés köny­nyebb vagy nehezebb legyen ; hanem csakis ar­ról, hogy a finánczminiszterium közegeinek ke-

Next

/
Thumbnails
Contents